Elég volt csak füttyentenie a holland miniszterelnöknek, a Momentum elnöke szimbolikus értelemben már térdre is ereszkedett. Bár ha belegondolok, Andrisnak nem is kellett változtatni a testhelyzetén, hiszen a közéleti pályafutása kezdetétől térdel azok előtt a nyugati pénzügyi nagyhatalmak előtt, amelyek a rendszerváltás óta nyomást gyakorolnak a politikai és gazdasági életünkre. Már a Momentum megjelenésének akciója is ennek a térdelésnek a szimbóluma, amellyel elvették az olimpia rendezésének lehetőségét egy feltörekvő kelet-európai országtól, a hazájuktól. Ezzel nemcsak ők érkeztek térden csúszva a pártpolitikai porondra, hanem egyenesen térdre kényszerítették a fővárost és az országot is.
A mai napig nagyon büszkék erre az ízig-vérig destruktív akcióra, amivel egy kivételes lehetőséget vettek el mindannyiunktól. Most, az Európa-bajnokság idején, a legdurvább halálcsoportban mutatott hősies magyar teljesítmény és a Puskás Arénában szervezett mérkőzések hangulata közben talán picit érzékelhetővé vált, hogy mihez adta a nevét, aki a NOlimpia-kampány részese volt. Hosszan lehet sorolni a racionális és érzelmi tényezőket, amelyekkel élhettünk volna az olimpia megrendezésével. A kivételes gazdaságszervezési és infrastruktúra-fejlesztési tapasztalatok, amelyek az állam, a sportszervezetek és a vállalkozások együttműködésével szerezhetők meg. Csak egy ilyen monumentális világesemény képes hosszú évtizedek tanulási folyamatait lerövidíteni néhány évre, ezzel felgyorsítani egy amúgy is feltörekvőben lévő kelet-európai ország
fejlődését.
Nem kell célirányos képzettség ahhoz, hogy józan paraszti ésszel végiggondoljuk, mennyi és milyen sokféle szervezetnek és egyénnek kell közösen, hatékonyan tevékenykednie a felkészülés és a lebonyolítás során, hogy színvonalasan kielégítsék a több százezer látogató és a több ezer sportoló igényeit. Soha semmilyen esemény nem készteti ilyen intenzív együttműködésre az állam, az önkormányzatok, a civilek és a privát szféra szereplőit. És ott van az érzelmi oldala is a történetnek, amely bár látszólag más kategória, mint a racionális, de valójában erősen összefüggnek, hiszen ez adja az üzemanyagot és a társadalmi támogatottságot a gigantikus projektnek. Annak megértéséhez sem kell képzett pszichológusnak lenni, hogy ahogy egy ember személyes teljesítményét is befolyásolja az érzelmi állapota, úgy egy társadalomét is.
