Kapcsoljuk ki a napot is!

Húzzuk be a vészféket, amíg lehet! Védjük meg a kakasokat Balatonberényben, s legfőképpen követeljük vissza a harangozást!

Hét éve költöztem a családommal a festői szépségű Nagykovácsiba. Leginkább a gyönyörű természeti környezet vonzott a településre, és az, hogy a falu hangulata a szeretett Székelyföldet idézi meg bennem. Amikor megérkeztünk, kétféle embertípusra készültem fel előzetesen: az egyik csoportba a sorstársaimat, a másikba a község „őslakosait” soroltam be. Abban biztos voltam, hogy a hasonló indíttatással a faluba érkezettekkel nem lesz gondom, mert sok minden összekapcsol minket, az őslakosoktól azonban tartottam. Azt gondoltam, megkapom majd tőlük, hogy gyüttment vagyok. Nos, hamar kiderült, hogy a régi nagykovácsiak is gyorsan befogadnak, ha azt látják, hogy tisztelem őket és szívemen viselem a község sorsát.

Gondom egy harmadik csoporttal akadt, őket, a „pihenni vágyókat” már helyben ismertem meg. Ez az az embertípus, aki korábban valahol – jellemzően Budapesten – meggazdagodott, majd kiköltözött a számára üdülőfalunak, egyfajta szanatóriumnak tartott Nagykovácsiba, mert pihenni vágyott. Könnyen felismerhetők: ők azok, akiket zavar a fűnyírás, a kakaskukorékolás, a tücsökciripelés, a béka­brekegés, a gyerekzsivaj, a focimeccs alatti szurkolás vagy éppen az állatok szaga. Tulajdonképpen szinte minden irritálja őket, ami egy falura mindig is jellemző volt és reményeim szerint jellemző is lesz.

A pihenni vágyók minden paragrafussal tisztában vannak, kiváltképp a csendrendeletet fújják kívülről, minden határidőt, korlátozást ismernek, a közösségi oldalakon panaszkodnak a másikra, aláírásokat gyűjtenek, petíciókat nyújtanak be. Rendszerint ezzel érvelnek: ők nem azért költöztek ki a városból és fizettek egy vagyont a házukért, hogy ne legyen nyugalmuk. Ők mindenáron teljes nyugalmat szeretnének, és úgy gondolják, hogy a drága ingatlan megvásárlásával ezt megváltották. Gyorsan eloszlatnék még egy tévhitet: a pihenni vágyók nem három műszakban gürcölnek a szalag mellett és nem rejtegetik szégyenkezve a munkában megfáradt kérges tenyerüket a zsebükben. Ők nem a testet felemésztő robotolás miatt óhajtanak lazítani, nekik a pihenés nemcsak cél, hanem eszköz is. Sokszor abban is fáradnak el.

Na, a helyben megismert pihenni vágyók jutottak eszembe akkor, amikor olvastam a hírt: a Balatonberényben nyaraló városi vendégek petíciót nyújtottak be a település polgármesterének, szüntessék be a templomban a reggeli harangozást, mert zavarja őket a pihenésben. A kezdeményezés annyira szürreális, hogy elképzelni nem tudtam volna, hogy a kérés meghallgatásra talál. Pedig így történt. Balatonberényben a pihenni vágyók kiharcolták, hogy reggel ne legyen harangozás. A pihenni vágyók azonban nem álltak le itt, sikerükön felbuzdulva azzal fordultak a polgármesteri hivatalhoz, hogy a reggeli kakaskukorékolás is elviselhetetlen, tegyen valamit a településvezetés.

Remélem, nem irtatják ki a kakasokat Balatonberényben, de ha mégis elhallgattatják a baromfikat, akkor adódik a kérdés: mi jöhet még? Hadat üzennek a kutyáknak, a tücsköknek, a békáknak, esetleg petíciót nyújtanak be a viharban háborgó Balaton ellen? Vagy magát a szelet próbálják meg kiiktatni? S ha már a természet erői: az is zavaró lehet, hogy nyáron már hajnalban beszűrődik a napsugár az ablakon, ami felébreszti az aludni vágyó vendéget. Akkor le kell kapcsoltatni a napot? Csak azt nem értem, hogy ha a pihenni vágyókat ennyire zavarja a falusi idill, akkor miért nem mennek egy kerítéssel körbevett wellnesshotelbe?

S ha még egy kicsit továbbgondoljuk a pihenni vágyók küzdelmét, akkor lehet, hogy nincs már messze a pillanat (ez csak most tűnik elképzelhetetlennek), amikor az alapjogok közé akarják majd emelni a „ius piheniensist”, a pihenéshez való jogot. Na, ez nemcsak a kutyáknak, tücsköknek, békáknak lenne rossz hír, hanem azoknak is, akik hisznek még egy normális világban. Húzzuk be a vészféket, amíg lehet! Első lépésként védjük meg a kakasokat Balatonberényben. S legfőképpen követeljük vissza a harangozást, mert ha egyszer elindulunk az abnormalitás felé vezető úton, akkor nem lesz megállás!

(Borítókép: Illusztráció. Fotó: Pexels)