A Professzorok Batthyány Köre mély aggodalommal látja, hogy Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban olyan tanokat és elvárásokat akarnak széleskörűen elfogadtatni, amelyek alapvetően szemben állnak azokkal az értékekkel, amelyek életünk és gondolkodásunk alapját képezik. Különösen aggályosnak tartjuk, hogy ezek az alapvetően neoliberális és neomarxista elvek a magyarországi balliberális politikai körökben és az őket támogató, de magukat függetlennek beállító hazai médiumokban, továbbá a civilnek mondott szervezetekben is egyre markánsabb hangot kapnak. Úgy ítéljük meg, hogy itt kis létszámú, de annál hangosabb, jól szervezett és döntően külföldi támogatásokból finanszírozott csoportokról van szó. A különböző felmérések bizonyítják, hogy a magyar emberek többsége nem osztja ezeket a szélsőséges nézeteket, noha kétségtelen, hogy a fiatal generáció bizonyos csoportjai életkoruk, neveltetésük, a kortársi befolyások és más hatások következtében érzékennyé és fogékonnyá váltak e tanok befogadására.
Magunk részéről nem kívánunk teret engedni a XX. században többször is megbukott, de most új köntösben (például a „zöld” politikában) jelentkező neoliberális és neomarxista törekvéseknek. Tiltakozunk harsány véleményalkotásuk, a társadalmi tömegeket figyelmen kívül hagyó elitista gondolkodásuk, agresszív fellépésük, demonstrációik és a többségi véleményt lekezelő és megbélyegző megnyilvánulásaik ellen.
Messzemenően nem értünk egyet azzal a véleményükkel, hogy a nemzet elavult történeti képződmény, amelyet egy nemzetek feletti föderális szuperszervezetnek kell felváltania. Ez a leginkább gazdasági és politikai megfontolásokból keletkezett idea elfelejtkezik arról, hogy a nemzet a legnagyobb olyan társadalmi csoport, mely iránt az emberek erős, érzelmileg átélt identitást és elköteleződést mutatnak. Minden jel arra mutat, hogy a nemzet fölötti politikai szerveződésekkel az emberek nem tudnak érzelmi azonosulást vállalni, azaz rájuk közösségként tekinteni.
Megdöbbenésünknek adunk hangot azokkal a mozgalmakkal kapcsolatban is, amelyek a társadalmi nem, a gender szerepének felértékelését, a születési nem leértékelését, illetve a kettő szembeállítását tűzik zászlójukra. Mi is valljuk, hogy a női egyenjogúságért minden fronton harcolni kell, de a jog és morál előtti egyenlőség nem jelenthet biológiai és pszichológiai egyformaságot, ahogy a társadalmi konstruktivizmus egyes hangadó csoportjai állítják. Természetes, hogy toleranciával tartozunk az alternatív szexuális szerepeket követő emberekkel kapcsolatban, de ez nem jelenti azt, hogy ne tartanánk elfogadhatatlannak azt a számos országban tervezett – sőt egyes helyeken már megvalósított – gyakorlatot, hogy politikai, mindenekelőtt LMBTQ-csoportok gyerekek körében ismertessék és reklámozzák a homoszexualitás, a transzgender identitás és más, nem tipikus szexuális orientációk „korszerűségét” és „progresszivitását”.
