Magyarország jelenleg azon kevés ország közé tartozik, amely maradéktalanul betartotta vállalásait a klímavédelemben. A szavak helyett Magyarország tettekkel válaszolt, hiszen az Orbán Viktor miniszterelnök által 2020 februárjában bejelentett Klíma- és természetvédelmi akciótervben döntés született többek között az illegális szeméttelepek felszámolásáról, az egyszer használatos műanyagok használatának betiltásáról, a folyóink megtisztításáról, a környezetszennyező multinacionális cégek elleni szigorúbb fellépésről, egy nagyszabású faültetési programról, valamint az elektromos autók támogatásáról és a Zöldbusz program elindításáról. 

Ezen lépések megtételét követően egy új, bújtatott uniós adónem bevezetésével a magyar családok is joggal érezhetnék úgy, hogy Brüsszel valójában nem a probléma megoldásában, hanem a felelősség és a terhek áthárításában érdekelt, az emberek helyett pedig a nagyvállalatokat képviseli. Nem véletlen tehát, hogy az Európai Bizottság által tervezett klímaadó bevezetése az új nemzeti konzultációnak is szerves része, hiszen szükség van egy olyan egyetértési pont megalkotására a klímaváltozás kérdésében is, amely lehetővé teszi a közös cselekvést az előttünk álló időszakban. A klímavédelem ügye túl fontos ahhoz, hogy azt a túlideologizált baloldalra vagy a brüsszeli bürokratákra hagyjuk. 

A szerző a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány elemzője

(Borítókép: Lerombolják az észak-rajna–vesztfáliai Immerath templomát 2018. január 8-án, mert kell a hely az RWE német energetikai konszern Garzweiler külszíni lignitbányájának bővítéséhez. Fotó: MTI/EPA/Sascha Steinbach)