A baloldal sokszor rója fel a kormányzó jobbnak, hogy elvesztette polgári karakterét vagy hogy egyáltalán nem is volt ilyen sosem, csak erőszakos retorika meg hát populizmus. Tulajdonképpen mit jelent az, hogy polgári karakter? Vizsgálódjunk egy kicsit ezen a területen, mert a fogalmakat a nyelv éber rombolói sokszor használják kényük-kedvük szerint, hogy a nyelvpolitika ilyen narrálásával olyan jelzőket vindikáljanak maguknak, melyek tartalmuktól teljesen megfosztva jelennek meg viselőjükön.
A baloldali politikusok java szereti magát mérsékeltként, centristaként, diskurzuspártiként beállítani, ezzel is opponálva a despotikusnak kikiáltott, a jogállamiságot állítólag páros lábbal tipró kormányzó pártokat. Habár ezen utóbbi fogalomkonstrukción már hónapok óta vitatkoznak, hogy mit is jelent, maradjunk most az ő értelmezési struktúrájukban. Ami most azért lényeges, mert a vizsgálódás tárgya az, hogy vajon tényleg polgári és demokrata, tényleg jogállamot szerető politikusokról van-e szó azon aspiránsok között, akik a hatalom megszerzésére és birtoklására áhítoznak.
Hónapokkal ezelőtt is már fel-felütötték a fejüket a médiában olyan baloldali posztok és szólamok, melyek azt hangsúlyozzák, hogy az adott jelölt hatalomra jutása esetén melyik börtönt, kikkel és milyen eszközökkel kívánják feltölteni. A legtöbbször lopást vagy korrupciót emlegetnek (úgy, hogy közben a baloldal ilyen jellegű botrányai szinte egymást érik), valamint független, de az Európai Ügyészséghez csatlakozó nemzeti bűnüldöző hatóságot.
Eme utóbbi kettő egy mondatban nehezen érthető, de maga Karácsony Gergely kampányol azzal, hogy visszaadja az állítólag elvett függetlenséget a bíróságoknak, és csatlakoztatja őket az Európai Ügyészség vérkeringésébe. Ez egy nemzet önrendelkezésére nézve rendkívül erős függelmi viszonyt feltételez, így pedig elveszi a jog hatalmát a szuverén államtól, ami fogalmában töri meg a jogállamiságot s rendeli alá egy nagyobb hatalmi struktúra politikai, ideológiai érdekeinek. A tavaly ilyenkor az országot forradalmi lázban tartó SZFE-botrány során már – szerencsére – láthatóvá vált, hogy mit jelent a függetlenség a baloldalnak: azt, hogy olyan emberek ülnek a „független” intézmények élén, akiket ők jelölnek ki, de kilóg a lóláb, mert már az egyetemi botrányban is előbbre való volt az ideológia, mint a szaktudás.
