Környékünkön véget ért a szarvasbőgés idei első fejezete, már csak a vadászok utánozzák a kimerült állatokat, némi zsákmány reményében. Szép időszak volt, őszi ösztönök az őszödi beszéd 15. évfordulóján. A tudomány jelen állása szerint többnyire azok a bikák a befutók a teheneknél, amelyeknek mélyebb a hangjuk, és ez így van az emberek esetében is, a férfiak, hacsak tehetik, rá is játszanak erre egy kis erőfitogtatással. Mindeközben német tudósok kétségbeesett kísérletet tesznek arra, hogy vécéhasználatra szoktassák a klímaváltozás ügyében folyamatosan gyanúba kevert szarvasmarhákat, de ez nem befolyásolta a választások kimenetelét. Vagy ki tudja. Momentán a vegán a vagány, a tehenek lassan közellenségnek számítanak.
Mindenesetre Németországban a szociáldemokraták győztek, a sokszínű magyarországi baloldalban azonnal fel is éledt a remény, hogy ezentúl nemcsak a rágógumit lehet majd beleírni a költségtérítésbe, de jól meg is zabolázzák Orbán Viktort (nem fogják), és minden jobb lesz, mint eddig volt. A zabolázgatás terepe egyelőre a foci, ottan tolódik az szépen, akár a szárnyaló Kisvárda középpályás sora. Az ugye várható volt, hogy az angolok elleni hazai vb-selejtező után jönnek majd a szankciók, és ezek keményebbek lesznek, mint másokkal szemben.
Hogy a marháknál maradjunk még egy röpke időre, amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek. Így aztán már megint ki lehet dobni az ablakon egy targoncányi pénzt, és ami még fájóbb, covidos lelátók előtt lehet fogadni az albánokat, akik valószínűleg még jobban megtáltosodnak a hír hallatán. A döntésben nyilván valahol mélyen és soha nem bizonyíthatóan benne van az is, hogy a magyar válogatott nem rogy térdre a meccsek előtt és a játékosok nem viselnek a mezükön szivárványos logót, de azért az elvárt forró szív mellett a fejünk legyen hideg. Labdarúgó-mérkőzésre nem azért járunk, hogy cigányozzunk, négerezzünk, buzizzunk vagy eljátsszuk King Kong nagyjelenetét az első moziverzióból, hanem ezer más okból. Ha meg mégis, akkor ez lesz, és az alkalmon kapva kapó döntéshozókat tökéletesen hidegen hagyja a további hatvanezer drukker gesztusrendszere.
Vagy még „ezebb” lesz, mert máris akadnak ötletek. A Labdarúgás a Rasszizmus Ellen elnevezésű szervezet ügyvezető igazgatója, egy bizonyos Piara Powar szerint Magyarország örülhet, hogy ennyivel megúszta a dolgot, mert úgy is járhattunk volna, hogy a válogatottat a selejtezők eredményeitől függetlenül kizárják a világbajnokságról. Persze elviccelődhetünk azon, hogy jelen állás szerint már megint csupán halvány esélyünk maradt kijutni a viadalra, meg hogy ilyen ember volt Vlagyimir Iljics, közéjük is lövethetett volna, ám a gondolat ezek szerint már felmerült. De egyszerűbb lenne mindezt megelőzni, és akkor Kubatov Gábornak sem kellene elmagyaráznia (mint egy stewardessnek a mentőmellény rendeltetésszerű használatát), hogy a helyes lendítés, úgy is, mint metafizikai mozdulat, nem olyan, mint az egyszeri jobbikosé a Juden felirat előtt. Mert az éber ellenőrök már nagyon várják a Fradi–Betis találkozót is, és ha gáz lesz, akkor moroghatunk utána, hogy az angol szurkolók rasszizmusa más elbírálás alá esik.
Angliában egyébként amúgy is van baj elég, tekintve, hogy a brexit eleinte jó ötletnek tűnt, de mostanra nemcsak a lengyel vécépapír és vízvezeték-szerelő tűnt el a placcról, de csinos kis pánik van kialakulóban. Mintha nem lenne holnap, vagy ha mégis, hát kissé apokaliptikus. Az úgy volt, hogy először a vízumszabályok következményeként szőrén-szálán eltűnt vagy százezer teherautósofőr a környékről. Következésképpen viszonylag hamar kiürültek a szupermarketek polcai, ellenben megteltek a benzinkutak, hogy ugye legalább üzemanyag legyen otthon, ha menekülni kell, ki tudja, miért, ki tudja, hová. Ezért aztán a kutaknál dugók alakultak ki, a mentők elakadtak, a népek egymásnak estek, miközben a benzin is elfogyott, és halmazati büntetésként felment a sör ára. Egyetlen hétvége alatt megelevenedtek Jean-Luc Godard Weekend című, több mint ötvenéves filmjének a képkockái. A kaotikus állapotokhoz nem kellett polgárháború, faji zavargás, világjárvány, sztrájkhullám vagy mindezek egyáltalán nem elképzelhetetlen összessége, elég volt a birodalmi (ön)tudat löttyös, mély hangú, szarvasbikás feltámadása. Kibírtuk a Luftwaffét is, megcsináljuk ezt is. Hát egyelőre nem úgy néz ki. A vér még ugyan csak szivárog, veríték sem lesz sok, ha a fűtési szezonra elszabadul a földgáz ára, de a könnyek már csordogálnak.
A borítóképen: Piara Powar. Forrás: YouTube/WeShow Football
