Joggal kérdezhetjük, hogy mi van a hírszerzéssel. Miként lehetséges az, hogy a terepen dolgozó ügynökök nem tudták, hogy Kabul nem hetek, hanem órák alatt el fog esni? Talán mert Joe Biden szétverte a CIA-t is? Tehetséges, kipróbált embereket vontak vissza, és fontosabb volt, hogy az elnök szivárványos zászlót lengető transzneműekkel töltse fel az adminisztrációt, mintsem eltökélt, a terepet ismerő, jó helyi kapcsolatokkal rendelkező ügynökökkel. Nyilván sok beszervezett, professzionális hazudozó meg sok pénzért azt mondta, amit a CIA hallani szeretett volna. A valóság ettől fényévekre volt. Bő hónapja még felhúzták a szivárványzászlót a kabuli amerikai nagykövetség zászlórúdjára, ahol az LMBTQ-val és nem az al-Kaidával vagy a tálibokkal foglalkoztak, pedig beszivárgott harcosaik már készen álltak a végső hadműveletre. Ez az aszimmetrikus hadviselés, ami szerint az ellenség láthatatlan mindaddig, amíg lőni nem kezd ránk.

A hírhedten bevehetetlen Pandzsír tartomány kivételével a tálibok uralják Afganisztánt. Egyelőre nem történtek komolyabb atrocitások, az ország új vezetői azt ígérik, hogy senkinek nem fog bántódása esni, azoknak sem, akik az amerikai, a német vagy más nyugati hadseregnek dolgoztak. Most a csapatkivonás utáni néhány hét fogja megmutatni, hogy van-e remény az óvatos optimizmusra, vagy visszatér minden a 2001 előtti időszakhoz. Ahhoz, hogy a nyugati világ elismerje a tálib kormányt, nyilvánvalóan el kell határolódniuk a terrorizmustól. Ez nehéz lesz, hiszen az Aiman al-Zavahiri által vezetett al-Kaida eddig szimbiózisban élt a tálibokkal. A 2001-es amerikai inváziót is az indította el, hogy a tálibok nem adták ki Oszama bin Ladent az Egyesült Államoknak. A New ­York-i World Trade Center ikertornyai és a Pentagon elleni merényletek kitervelőjét a Tora Bora hegység barlangrendszerében bújtatták a tálibok, majd kijuttatták őt a szomszédos Pakisztánba.

A legtöbben nem bíznak a tálibok cukiságkampányában, és attól tartanak, hogy Afganisztán újra a terroristák Disneylandje lesz, ahonnan Amerika és Európa felé indítják majd a jól kiképzett merénylőket. Megjelent egy új szereplő is a porondon, mégpedig az ISIS–K, azaz az Iszlám Állam Khorasan tartományi szárnya. A durván ezer harcost számláló terroristacsoport hadat üzent a táliboknak, mivel szerintük túl puhák és engedékenyek, nem veszik komolyan a Korán tanításait. Az ISIS–K megalakulása után 2015-ben szövetségre lépett a pakisztáni tálibokkal (Tehrik-i Taliban Pakistan), és propagandaanyagaikat pastu és urdu nyelven is terjesztették.

A harcokban sokan elestek vagy fogságba kerültek az eredetileg kétezer-ötszáz főt számláló szervezetből. Ennek ellenére ott vannak Afganisztánban és Pakisztánban, sőt a vitatott Kashmir régióban is. Itt ISIS India néven hajtanak végre terrortámadásokat.

A név eredete perzsa, mivel a nagy Perzsa Birodalom egyik tartománya volt Khorasan (a hely, ahol a nap lenyugszik). A tartomány ma is létezik Iránban, magam is jártam ott, persze már lényegesen kisebb, nem nyúlik át Afganisztánba. Az ISIS–K akciója a kabuli repülőtér ellen, ahol tizenhárom amerikai katona vesztette életét, sok pontot szerzett az Iszlám Államnak. Főleg az oroszoknak és az irániaknak köszönhető, hogy az ISIS elvesztette a területeit Irakban és Szíriában. Ám a területi veszteség ellenére az ideológia megmaradt, és ahogy a titkosszolgálatok tapasztalják, az online térben folyik a toborzás. Egy sikeres akció mindig hoz új tagokat és pénzügyi támogatókat. Az ISIS–K nyilván nem tudja felvenni a harcot a tálibokkal, ám merényletekkel komoly károkat tud okozni az új hatalomnak. A jövő kérdése az is, hogy a különböző törzsek és hadurak milyen szövetségeket fognak kötni egymással, a tálibokkal, netán az ISIS–K-val. Még egy polgárháború esélye is benne van a kalapban.

A szomszéd államok is nyugtalanok: Irán 1998-ban már összevont kétszázezer katonát a közös határon, hogy szétcsapjon a radikális szunnita tálibok között. A katonai beavatkozás egy hajszálon múlt. A síita iszlám köztársaság nem akarta tovább tűrni a tálibok a szintén síita hazara népcsoport elleni kegyetlenkedését. Teherán most még csak felméri a helyzetet, kivár, és egyelőre nem fogalmazott meg sem kritikát, sem elutasítást Mullah Baradar tálib hatalomátvételével szemben. Ügynökeik nyilván figyelik a politikai status quót és a síita kisebbség helyzetét.

Üzbegisztán is aggódva figyeli az eseményeket, mivel az Üzbég Iszlám Mozgalom (IMU) nevű terrorszervezet, amely az al-Kaida szövetségese, most komoly támogatásra számíthat a táliboktól. Afgán kiképzőbázisokon készíthetnek fel üzbég radikálisokat terrortámadásokra. A zsákmányolt fegyverekből pedig elláthatják az IMU harcosait.

Tádzsikisztán is résen van, mivel a tálib lázadók soraiban számos tádzsik harcol. Kézenfekvő a gondolat, hogy a radikalizmus könnyen átcsaphat a határon és létrejöhet egy helyi, tádzsik tálib mozgalom. Amikor megalakult az Iszlám Állam nevű terrorszervezet, akkor kétezer tádzsik csatlakozott hozzájuk. Nemcsak agymosott fiatalok, hanem katonatisztek és titkosszolgálati szakértők is, akik nagyban hozzájárultak az ISIS kezdeti sikereihez. Csak egy a biztos, hogy a térség békéje most a tálibok kezében van.

Hogy érinthet ez minket, magyarokat? Súlyosan. Mostanra még egyetlen migráns sem érhetett ide Iránon és Törökországon keresztül, aki a tálib hatalomátvétel miatt menekült, mégis mindenki, akit elfognak a magyar határon, máris afgánnak vallja magát. Több mint hárommillió ember van (egyelőre belső) migrációban, akik a harcok elől menekülnek. Viszont Afganisztánban vészesen fogy a készpénz, a hivatalnokokat már nem fogják tudni kifizetni, az államcsőd szinte elkerülhetetlen. Ha bedől az ország, akkor hatalmas migrációhullám fog elindulni, és százezrek jelenhetnek meg a szerb–magyar határon.

A szerző biztonságpolitikai szakértő,  a Nézőpont Intézet elemzője

Borítókép: Iszlamista tálib fegyveresek őrködnek a kabuli Hamid Karzai Nemzetközi Repülőtér előtt 2021. szeptember 1-jén. Fotó: MTI/EPA