Mert az természetes dolog, hogy minden fiatal generáció abban a megingathatatlannak tűnő hitben él, hogy az ő zsebében van a bölcsek köve. Ők majd jobban, okosabban fognak élni, mint a szüleik, nagyszüleik. De az már egyáltalán nem természetes, hogy tudatos külső manipuláció áldozatai legyenek. A BLM-mozgalom, a szélsőbaloldali Antifa, az LMBTQ és a genderideológia, az agresszív zöldpropaganda, a tömeges migráció bálványozása mind-mind a fiatalokat célozza meg leginkább. Alattomos, vérprofi módon folyik a befolyásolás, ami tudatosan építkezik évekre, sőt évtizedekre előre.

A mi felelősségünk az, hogy ezt az átverést bemutassuk nekik. Az ő nyelvükön, az ő kommunikációs világukban. Mert az a Mansfeld Péter, aki tizenöt évesen harcolt ’56-ban, és amikor a 18. életévét 1959-ben betöltötte, akkor végezték ki, ő forradalmár és hazafi volt egyben. Nem véletlen, hogy az amerikai Time magazin a magyar szabadságharcost választotta akkor az év emberének. Akik jórészt a pesti fiatalok voltak. Ők igazi példaképek lehetnek ma is.

Úgy tűnik számomra, hogy az elmúlt évek során a fiataljaink egy része sajnos a külső befolyás megtévesztettjévé, sőt eszközévé vált. Négy évvel ezelőtt a magyar olimpiai álmokat úgy sikerült meghekkelni, hogy látszólag szinte a semmiből jött mozgalom demagóg dezinformációkkal korbácsolta fel az indulatokat. Pedig nagy valószínűséggel pusztán arról szólt ez a kampány, hogy a rivális pályázók egyike idejekorán kiüsse a versenyből a magyarokat. Mert valahonnan pénz és szakértelem is érkezett ehhez a művelethez. De ez csupán a jéghegy csúcsa. Az elmúlt években egyre-másra alakulnak olyan jogvédő, jóemberkedő szervezetek, később nyíltan politikai mozgalmak is, amelyekben olyan emberek és persze pénzek tűnnek fel, amelyek eredete és valódi célja jótékony homályba vész.

Szögezzük gyorsan le, hogy ehhez nem kell összeesküvés-elméleteket gyártani! Azt hagyjuk meg az internet botcsinálta szakértőinek! De azt erősen javaslom a magyar fiataloknak, hogy ne higgyenek el minden mesét, legendát. Napjainkban kevés olyan királyfi vagy királylány – sőt akár genderkirály – van, aki üres tarisznyával indul útnak szerencsét próbálni az Óperenciás-tengeren túlra, majd néhány év múlva fényes karriert fut be a nagy vízen túl, persze az önéletrajza szerint. Ezután pedig mindent feladva, csupa szívjóságból hazatér a nemzeti diktatúra alatt sínylődő hazájába. Hogy olimpiai álmokat dobjon a szemétdombra, hogy a sokszínű társadalmak sosem volt szépségéről hazudjon. Aztán pedig már a nagypolitika színpadára is fellépve akarják az ifjúság jövőjének védelmére hivatkozva az ország sorsát is a kezükbe venni.

Szép és okos lányainkat, fiainkat meg kell védenünk. Tudatosítani kell bennük, hogy ők csupán bábok ebben a játszmában, amit nyugodtan nevezhetünk hibrid háborúnak is. Ha elhiszik azt a jól dezodorált, szépen becsomagolt maszlagot, amit eléjük raknak, akkor a saját jövőjüket adják el önként és dalolva. Szóval a semmiért dobják oda az életük nagyobbik felét.

Nehéz hónapok előtt állunk. Az eddigi felmérések szerint 2022-ben a fiatalok dönthetnek, ők lesznek a mérleg nyelve. Gyakorlatilag rajtuk múlik az ország, a nemzet jövője, mint a történelmünkben már annyiszor. Az viszont rajtunk múlik, hogy segítünk-e nekik. Segítsünk tájékozódni, eligazodni ebben a bonyolult, sokszor rejtőzködő világban. Mert a fiataljaink­nak joguk van tudni, hogy kik, mit és miért mondanak vagy hazudnak nekik. Meg kell ismerniük az önjelölt, netán küldött megmondóemberek hátterét, valós szándékait. Nem hihetik, hogy a választás csupán egy hecc, fricska a hatalomnak. Alapvetően ugyanis az ő bőrükre megy a játék.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója

Borítókép: illusztráció. Fotó: Pexels