Karácsony Gergelyről sokadszorra derül ki, hogy az a bizonyos királyi viselet nincs is rajta, azonban most először vált mindenki számára egyértelművé, hogy valóban meztelen, alkalmatlan.

Ezen a ponton érdemes visszatekinteni arra az időszakra, amikor még főpolgármester-jelölt volt. Akkoriban a baloldali propagandamédia gúnyosan heherészett azon, hogy Karácsonyt mifelénk alkalmatlannak titulálták. Nem szeretik odaát a Kasszandrákat.

A cselédsajtó fővárosi újságírói azóta a saját bőrükön is érezhetik, tapasztalhatják, hogy igazunk volt. Budapesten autóval valóságos orosz rulett elindulni, viszont a 3-as metrót épp felújítják, a körúti villamosokat pedig legyűri egy kisebb eső, és a buszok is csak a dugóban araszolnak.

Gergely így hiába javasolja a közösségi közlekedés használatát, hiszen az is elesett, marad tehát a biciklizés, ami részint megvalósíthatatlan például a dimbes-dombos Budán – ötven év felett, élsportolói múlt nélkül feltekerni egy meredekebb lejtőn képtelenség –, részint valahogy a kisebb gyerekeket is illendő lenne eljuttatni óvodába vagy iskolába – ami ugye egy kerékpárral maximum a híres Eötvös család artista tagjainak menne –, meg az sem lenne baj, ha az ember ezek után még be is érne a munkahelyére, arról nem is szólva, hogy aki kerekezett már hóban-fagyban-esőben, az pontosan tudja, hogy aki kétmillió embert akar rászoktatni a bringázásra, annak egészen egyszerűen fogalma sincs a valóságról.

Lehetne még persze teleportálni is, de sajnálatos módon a tudomány mai állása szerint erre nincs mód. Marad a dugóban ülés, ízesen káromkodva, hajat tépve, fogakat csikorgatva. Így ülnek most a dugókban a haladó újságírók is, miközben azon kénytelenek gondolkodni, hogy milyen friss, nyelvpolitikai újítással, milyen tendenciózusan tálalt hírrel, milyen hősszerelmes-harcos publicisztikával kellene megvédeni Karácsonyt, ha és amennyiben – röpke másfél óra alatt – beérnek a munkahelyükre. És így ülnek a dugókban Karácsony budapesti szavazói és szimpatizánsai is.

Akik egyre kevesebben vannak, és akik egyre inkább szégyellik, hogy annak idején a lusta és hazudós főpolgármester neve mellé tették az ikszet.

Karácsony Gergely élete legnagyobb kudarcát tudta összegereblyézni, amiről most már papírja is van: olyan katasztrofális és káros két évet hagyott maga mögött, amit a Facebook-hirdetésekre elköltött százmilliók sem tudtak ellensúlyozni.

Karácsony egy bukott és alkalmatlan ember, egy rossz márkanév, akire kár minden egyes forint. Amit persze meg lehet próbálni elrejteni, sminkelni, optikai tuningokkal ellátni, de az a nagy helyzet, hogy a választók – a választói – a saját szemükkel is látják, hogy képtelen megbirkózni a rá bízott feladattal. 

A főpolgármester által létrehozott őskáosz pedig a mindennapi életüket keseríti meg. A döbbenetes az egészben az, hogy Karácsonyt a fővárosiak és az agglomerációból naponta ingázók szándékosan megnehezített közlekedési helyzete egyáltalán nem hatja meg. – Menjenek gyalog! – vetette oda visszataszító nyegleséggel és a rá jellemző zavart mosollyal az egyik tévéműsorban. Abszolút érzéketlen tehát a dugóban araszoló tízezrek mindennapos problémái iránt, és sajnos még büszke is erre. Vajon ismeri-e a statisztikákat arról, hogy például a nagykörúti biciklisáv mennyire van kihasználva? Vagy a Hegyalja úti? Amivel – a Nagykörút és a Bajcsy-Zsilinszky út, illetve csatolt részei, gyakorlatilag az egész Belváros után – tönkrevágta a BAH-csomópont és felüljáró közlekedését is. De akármelyik ismerősömet kérdezem, mindenkinek elege van az önkényesen és hasra ütésre egyirányúsított utcákból, abból, hogy a főváros minden nagyobb forgalmú útján és csomópontján hatalmasak a dugók és a torlódások. Az egyszerre indított felújítások és átépítések be is teszik az ajtót a normális közlekedésnek.

A szavazók márpedig csak olyanok, hogy a Telexen a Karácsonynak címzett  századik „szerelmeslevél” elolvasása után nem átallnak kimenni a lakásukból, majd a saját szemüknek hinni, aztán pedig a szavazófülke magányában dönteni. Gergő az elmúlt két év alatt bebizonyította, hogy még 41 tanácsadója segítségével sem képes egy majd kétmilliós nagyvárost (ön)kormányozni. Panaszkodik, nyafog, árulkodik, facebookozik, kampányol, interjúkat ad (de persze csak a megbízható baráti sajtónak), a rá bízott feladatot viszont nem végzi el. 

Ami azért nagyon kellemetlen, mert egy világvároson azonnal meglátszik, ha vezetője nem a nap 24 órájában foglalkozik vele, és nem azon töri a fejét, hogy hogyan is tudja orvosolni a felmerülő problémákat. Karácsony hatalmasat bukott. Soros Gyuri bácsi akár el is égethette volna azt a kétszázmilliót, amit rá és a kampányára költött.  

Mi azért köszönjük a műsort, kiválóan szórakozunk.