Borzalmas emberi tragédiák, soha be nem hegedő sebek, kitörölhetetlen emlékek, visszatérő rémálmok. Nekünk, akik tizenöt éve ott voltunk a Deák téren, a Károly körúton, az Astoriánál, ezt jelenti 2006. október 23-a. Testközelből tapasztaltuk, mivel jár az „érett gyurcsányizmus”: véres állami terrorral, lovasrohammal, kilőtt szemekkel, fogdai kínzásokkal. Majd mindezek tetejébe: a brutalitás cinikus tagadásával, az áldozatok hibáztatásával („Minek mentek oda?”) és kiröhögésével („Révész Mártíriusz”), a főkolompos rendőri vezetők kitüntetésével. Rá kellett ébrednünk, hogy ezek bármit következmények nélkül megtehetnek velünk. Nem ismernek sem Istent, sem embert, sem hazát. Hiszen Gyurcsány, aki az egész tüntetéssorozatot, fölháborodáscunamit kirobbantotta szisztematikus hazudozásaival, a választások elcsalásával, a költségvetési adatok meghamisításával, a trükkök százaival, a beismert kormányzásképtelenségével – szóval ez a bolsevik gazember röhögött tovább a képünkbe, és közölte, esze ágában sincs lemondani. Csak két és fél évvel később, 2009-ben takarította el őt a színről a pártja, amikor már látszott, irtózatos választási saller közeleg 2010-ben. Amit aztán meg is kaptak, majd még további kettőt.
De mi is történt tizenöt éve? Kopnak az emlékeink, érdemes hát fölidézni! 2006. október 23-án reggel több százan szerettek volna bejutni a Kossuth térre, hogy virágot helyezzenek el az 56-os emlékműnél. Ám Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány hazug ürüggyel és teljesen törvénytelenül lezárta, műveleti területté nyilvánította a teret, nem engedte be az ünneplőket. Ezzel a sunyi provokációval indult a nap – a szabadságharc kitörésének ötvenedik évfordulója! A Parlament felé tartó tömeget először a Nádor utcában kezdték oszlatni (mint utóbb a Kúria kimondta: törvénytelenül); többeket már itt megvertek a rendőrök, például Papp Lajos szívsebészt.
Délután három órakor az Alkotmány utca és a Bajcsy-Zsilinszky út sarkánál több száz ember gyűlt össze, akik – a rendőrség ígéretében bízva – szerettek volna a Parlament elé vonulni. Ám rendőrsorfal állta útjukat, és újabb oszlatás kezdődött. A símaszkos, azonosítószám nélküli egyenruhások a Deák tér felé szorították a tömeget. Nem hagytak lehetőséget nekik, hogy a Lánchíd felé menjenek, mert a József Attila utca felől is rendőri egységek érkeztek. Így csak egy irányba mehettek: a Deák tér felé. A viperával (teleszkópos fémbot) is fölfegyverkezett rendőrök könnygázgránátokkal, vízágyúval oszlatták a tömeget, és egyre jobban tolták őket az Astoria felé, ahol négy órakor megkezdődött a Fidesz ünnepi rendezvénye. Bár Gergényi Péter és Szilvásy György titokminiszter utóbb azzal védekezett, hogy a tüntetők „húzták magukra” a rendőröket, Papp Károly későbbi országos főkapitány jelentése kimondta: a rendőrség nyomta rá a tiltakozókat a Fidesz gyűlésére.
