Sokan figyelnek Márki-Zay Péterre, amióta a kiszámíthatatlan ellenzéki széljárás felszínre dobta. Károlyi Mihály juthat eszünkbe róla, aki szintén kereszténynek mondta magát, miközben kommunistákkal barátkozott. Ma még nem tudhatjuk, sikerül-e Márki-Zaynak a hatalom csúcsára jutni, hogy azután − miként Károlyit, úgy őt is − félreállítsák a barátai, de sok mindenben máris a „nagy előd” örökébe lépett. Gond nélkül mond zöldségeket és keveredik állandóan ellentmondásba önmagával.
A hódmezővásárhelyi polgármester szerepléséről eszünkbe juthat, hogy 1919 elején, amikor a csehek már katonai akciókat hajtottak végre magyar területek ellen, Károlyi a Nemzeti Tanács ülésén kijelentette: „Ha bárki betör, tiltakozunk ellene, fölemeljük óvó szavunkat és apellálunk a világ művelt népeinek ítéletére, de fegyvert nem szegezünk ellenük.” E művelt népeket a vörös gróf a „művelt Nyugaton” vélte felfedezni (Márki-Zay is folyton nyugat felé pislog). Amikor néhány hónappal később emigrált, már nem a világ művelt népeit emlegette, hanem gyújtó hangú beszédekben állt ki Magyarország területi integritása mellett, holott korábban éppen ő nem állt ki az integritás védelme mellett.
Eszünkbe juthat az is, hogy az Ausztriában tartózkodó Károlyit hamarosan megtalálta Masaryk csehszlovák elnök menedékjoggal összekapcsolt meghívása, és ő élt is a lehetőséggel. Masarykkal és Beneš külügyminiszterrel szépen egymásra találtak. Azon mesterkedtek, hogyan lehetne megbuktatni Horthy Miklóst és leszereltetni a Nemzeti Hadsereget. Idegen csapatok bevetésétől sem riadtak volna vissza, csakhogy elérjék céljukat.
Károlyi Mihályt 1923-ban − távollétében − a magyar bíróság hűtlenség és hazaárulás vádjával elítélte és vagyonától megfosztotta. Hozzátehetjük: teljes joggal, hiszen Károlyi a Trianonban megcsonkított Magyarország új kormánya ellen is kész volt szövetkezni bárkivel, halálos ellenségeivel is. A magyarországi kommunisták iránti szimpátiája mindvégig megmaradt, a hozzájuk fűződő kapcsolatai a második világháború után is erősek voltak. A háború után is támadta a régi rend megmaradt, immár hatalomvesztett tagjait, írásaival érveket adva Rákosi Mátyáséknak a magyarországi „osztályharchoz”, alátámasztva annak jogosságát.