Aztán szintén ő volt az első, aki a magyar zsidó képviselők listázására tett jobbikos javaslatot védte, mondván, ez nem antiszemita megnyilvánulás. Emiatt is magyarázkodott, majd elnézést kért, mint ahogy most is teszi, de aztán kis idő múlva teljes gőzzel folytatta a neonácik mosdatását és beemelését a mérsékelt politikai erők táborába. Sikerrel. A sikerhez persze kellett a magát függetlennek hazudó teljes balliberális média és a pártsemlegességet imitáló NGO-k támogatása is, amely erők szépen, mindössze pár év alatt rákényszerítették a többi baloldali pártot a hazai neonácikkal való együttműködésre.

Azóta boldog házasságban élnek, és ennek részeként kampányoltak a balos és liberális pártvezetők a vallásos ortodox zsidókat a pajeszuk miatt „tetűcsúszdázóknak” nevező borsodi jobbikos jelölt mellett.

Karácsony 2012-ben még csak az esélyeket latolgató számítgatásaival indokolta a nácikkal való összeborulás ­előnyeit, de miután ez megvalósult, kiderült, hogy sokkal több lehetőség adódik belőle. Nevezzük ezt flexibilis politikai kommunikációnak! Ez azt jelenti, hogy a felelősségvállalást prímán el lehet maszatolni, hiszen ha a hat pártból és egy kamu civil mozgalomból álló héttagú választási szövetség egyik tagja balhéba keveredik, akkor a többiek sunyítanak vagy a szövetséget alkotó egyes pártok autonómiájára hivatkozva nem vállalnak felelősséget, ha viszont valami sikerül, akkor az az baloldali összefogás eredménye.

Cserébe ők, a teljes „független” médiahálózatukkal együtt, minden eseményt, lépést, megszólalást, ami a kormányoldalról érkezik, általánosítva, a teljes politikai táborra vetítik rá. Ha valamely minisztérium alkalmazottja vagy mondjuk a Fidesz egyik önkormányzati képviselője (vagy a nagynénjének a fodrásza, aki ezzel a kapcsolódással egyértelműen NER-lovag) olyasmit tesz, mond vagy ír le, amibe bele lehet kötni, akkor azt úgy tálalják, hogy ez jellemző az egész hazai jobboldalra. No meg úgy, hogy a vitatott cselekedet nyilván a legfelsőbb vezetés minimum jóváhagyásával, de valószínűleg az utasítására történt. Nekik milyen cukor az élet így, hogy például az állítólag mélyen hívő Márki-Zaynak nem kell elhatárolódnia Karácsonytól a szenteltvíztartós blaszfémiája miatt, hiszen nem egy szervezet tagjai, ahogy Karácsonynak sem a miniszterelnök-jelölt buzizásai miatt, amit a homofób baloldali szavazók kedvére művel.

Tehát Karácsony ne kérjen bocsánatot, semmiért se kérjen bocsánatot, mert részéről annak ma már semmi értéke nincs, hanem gondolkodjon azon, hogy előbb vagy utóbb mindenkinek, így neki is szembe kell néznie a tetteivel!

Borítókép: Karácsony Gergely (Fotó: MTI/Kovács Tamás)