Ne azért ne kérjen, mert nem kapna. Nyilván kapna, hiszen neki is kijár a megbocsátás, mint mindenkinek, aki kéri. Hanem azért ne tegye,
mert a bocsánatkérésnek akkor lenne értelme, ha egy nyelvbotlás, egy indulati elborulás miatt lépett volna át egy határt, amiről amúgy tudja, hogy helytelen dolog.
A mostani botrányban viszont nem erről van szó, mert ő a kommunikációs stratégiája részeként, előre eltervezve, pontosan kiszámítva fogalmazott így: „belefér belepisilni a szenteltvíztartóba”. És a visszakozása is csak a stratégiája része, amit menetrendszerűen követ majd az újabb gyalázkodás és az újabb szabadkozás. Ez azért jó neki, mert a kimondott szélsőséges és indulatkeltő mondatok, függetlenül a bocsánatkéréstől, ott maradnak a kommunikációs térben, hogy alakítsák a kimondója imázsát.
Ezt a játékot űzi már régóta. Böfög, bocsánatot kér, böfög, bocsánatot kér.
És nemcsak ő teszi, hanem a teljes baloldalon ez a mentalitás uralkodik. Ennek a politikai térfélnek az egyik vezéralakja Karácsony, ő tölti be a baloldali politikusok közül a legrangosabb pozíciót, választáson elnyerhető posztja Magyarország politikai vezetésének egyik nagyon fontos tisztsége, amely csaknem kétmillió polgár helyi ügyeinek a képviseletét jelenti. Ebben a minőségében, a vele járó erőforrásokkal és közfigyelemmel élve tolja a baloldali gyűlöletpropagandát, amelynek nem ritkán része a keresztényellenes hangulatkeltés, a magyar társadalom megosztása, a kormányoldal és szavazói elleni gyűlölethadjárat.
Karácsony nem először lép át olyan határt, amelyről addig azt gondoltuk, hogy mérsékelt politikus soha nem fogja megtenni.
Emlékezzünk, ő volt az első magyar politikus, még LMP-s korszakában, aki felvetette a hazai neonácik politikai képviseletével, a Jobbikkal való együttműködés lehetőségét! Ezt már 2012-ben szorgalmazta, amikor még javában csattogtak a fekete bakancsok a cigánytelepek környékén, hogy a szociális feszültségeket kiaknázva önbíráskodásra és más bűncselekményekre buzdítsanak. Ennek ellenére Karácsonynak már ekkor bőven belefért a választási szövetség létrehozása velük. A jelenlegi baloldali pártok, beleértve a sajátját is, akkor még bőszen elhatárolódtak a javaslatától.
Aztán szintén ő volt az első, aki a magyar zsidó képviselők listázására tett jobbikos javaslatot védte, mondván, ez nem antiszemita megnyilvánulás. Emiatt is magyarázkodott, majd elnézést kért, mint ahogy most is teszi, de aztán kis idő múlva teljes gőzzel folytatta a neonácik mosdatását és beemelését a mérsékelt politikai erők táborába. Sikerrel. A sikerhez persze kellett a magát függetlennek hazudó teljes balliberális média és a pártsemlegességet imitáló NGO-k támogatása is, amely erők szépen, mindössze pár év alatt rákényszerítették a többi baloldali pártot a hazai neonácikkal való együttműködésre.
Azóta boldog házasságban élnek, és ennek részeként kampányoltak a balos és liberális pártvezetők a vallásos ortodox zsidókat a pajeszuk miatt „tetűcsúszdázóknak” nevező borsodi jobbikos jelölt mellett.
Karácsony 2012-ben még csak az esélyeket latolgató számítgatásaival indokolta a nácikkal való összeborulás előnyeit, de miután ez megvalósult, kiderült, hogy sokkal több lehetőség adódik belőle. Nevezzük ezt flexibilis politikai kommunikációnak! Ez azt jelenti, hogy a felelősségvállalást prímán el lehet maszatolni, hiszen ha a hat pártból és egy kamu civil mozgalomból álló héttagú választási szövetség egyik tagja balhéba keveredik, akkor a többiek sunyítanak vagy a szövetséget alkotó egyes pártok autonómiájára hivatkozva nem vállalnak felelősséget, ha viszont valami sikerül, akkor az az baloldali összefogás eredménye.
Cserébe ők, a teljes „független” médiahálózatukkal együtt, minden eseményt, lépést, megszólalást, ami a kormányoldalról érkezik, általánosítva, a teljes politikai táborra vetítik rá. Ha valamely minisztérium alkalmazottja vagy mondjuk a Fidesz egyik önkormányzati képviselője (vagy a nagynénjének a fodrásza, aki ezzel a kapcsolódással egyértelműen NER-lovag) olyasmit tesz, mond vagy ír le, amibe bele lehet kötni, akkor azt úgy tálalják, hogy ez jellemző az egész hazai jobboldalra. No meg úgy, hogy a vitatott cselekedet nyilván a legfelsőbb vezetés minimum jóváhagyásával, de valószínűleg az utasítására történt. Nekik milyen cukor az élet így, hogy például az állítólag mélyen hívő Márki-Zaynak nem kell elhatárolódnia Karácsonytól a szenteltvíztartós blaszfémiája miatt, hiszen nem egy szervezet tagjai, ahogy Karácsonynak sem a miniszterelnök-jelölt buzizásai miatt, amit a homofób baloldali szavazók kedvére művel.
Tehát Karácsony ne kérjen bocsánatot, semmiért se kérjen bocsánatot, mert részéről annak ma már semmi értéke nincs, hanem gondolkodjon azon, hogy előbb vagy utóbb mindenkinek, így neki is szembe kell néznie a tetteivel!
Borítókép: Karácsony Gergely (Fotó: MTI/Kovács Tamás)
