Olvasom, hogy Hodász András plébános úr antidepresszánsokat szed. Ez nem jó. Ennek nyilván komoly oka van, és kísérletet teszek – kívülállóként –, hogy kicsit közelebb kerüljünk ezen okok feltárásához és megértéséhez.
Induljunk ki egy nemrégiben megjelent, Márki-Zay Péter összellenzéki miniszterelnök-jelölt és porszívóügynök templomba járási szokásairól beszámoló, csöpögős és kampányízű cikkből, mert abból sok minden megérthető ezekből az okokból. (A „cikk” a Magyar Hang című hetilapban jelent meg. Nem is jelenhetett volna meg máshol…)
A következőket tudhatjuk meg a beszámolóból: „Hodász András miséjén járt a Márki-Zay család.”
Lássuk be, ez őrületesen örvendetes, arról nem is beszélve, mennyire közérdekű az információ. De a java csak ezután következik! Ugyanis még ezek is kiderülnek a hiánypótló műből: „Vasárnap a családunk a Szent Mihály-plébániatemplomi misén vett részt, ugyanis nagy tisztelője vagyok Hodász András atyának – írja Facebook-bejegyzésében Márki-Zay Péter.” Mi sem természetesebb ennél…
Továbbá: „Az Egységben Magyarországért ellenzéki összefogás miniszterelnök-jelöltje szerint értékes gondolatokat hallhattak arról, mit is jelent szeretni: a szeretet erő és nem gyengeség.” Tehát Márki-Zay „értékes gondolatokat” hallott arról, hogy „a szeretet erő és nem gyengeség”. Micsoda reveláció…
Ám az igazi reveláció az, amikor elolvassuk magának Márki-Zaynak a Facebook-bejegyzését az „értékes gondolatokról” – ezeknek a Facebook a Parnasszoszuk, ahová felhágva mindig a legnagyobb szeretettel gondolhatnak önmagukra.
És akkor lássuk Hodász plébános úr és Márki-Zay fröccsöntött zsebmessiás vasárnapi gondolatait – mert nem derül ki igazán, melyiket ki gondolja pontosan, de ez mindegy is! A lényeg a végeredmény, a Márki-Zay-féle Parnasszoszról: „Ma a családunk a Szent Mihály-plébániatemplomi misén vett részt, ugyanis nagy tisztelője vagyok Hodász András atyának. Értékes gondolatait hallhattuk arról, hogy mit is jelent szeretni. Hogy a szeretet erő s nem gyengeség. Amikor Jézust perbe fogták és számonkérték tanításaiért, egy törvényszolga arcon ütötte. Jézus ekkor azt mondta: »Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha pedig jól, miért ütsz engem?« Amikor elfogynak az érvek, jön a személyeskedés. Ne engedjünk ennek! A szeretet nem behódol, nem is dominál, hanem egyenrangúnak tartja a másik embert. Mi, keresztény emberek a vitában is tiszteljük a másik embert!”
Remek. Márki-Zay Péter (tudjuk: ő mindenkinél korábban lett keresztény) tehát érti, érzi a keresztény tanítást, ki érezné őnála jobban?
Álljon itt egy hiányos, a teljesség igényét teljességgel nélkülöző összeállítás arról, hogy az elmúlt nagyjából egy évben miképpen tisztelte meg ellenfeleit és a másik embert Márki-Zay, a fröccsöntött zsebmessiás. (Az alábbi idézetek mind-mind Márki-Zaytól származnak, és mindet Orbán Viktorra mondta. Valószínűleg le fogja tagadni, úgyhogy a linkek elmentve.)
„Nyilvánvalóan nem véletlenül mondok ilyen dolgokat – mondta Márki-Zay Péter, az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje a Hvg.hu kérdésére, hogy miért beszél rendszeresen olyan nem bizonyított mendemondákról, mint Orbán Viktor állítólagos grazi kórházi látogatásai vagy a miniszterelnök fiának szexuális identitása. Márki-Zay Péter szerint tudatosan áll elő ezekkel a sztorikkal, és szerinte valaminek történnie kellett a 2009-es Orbán–Putyin-találkozón, mert a miniszterelnök hirtelen oroszbarát lett. Valami volt Putyin kezében, ha meg tudta győzni Orbánt – mondta.”
(24.hu, Kerner Zsolt, 2022. 01. 13., 15.57)
„A Die Zeit interjút készített Márki-Zay Péterrel […]. Márki-Zay szerint a Fidesz »bűnszervezet«, Orbán pedig kiszolgáltatta magát Vlagyimir Putyinnak. »Egy ilyen ember nem képviselheti a magyar népet« – mondta a miniszterelnökről, majd kifejtette: az EU-val is rendezni kívánja Magyarország helyzetét. Szerinte ezzel azokat a magyar embereket nyerheti meg, akiknek elegük van Orbán EU-ellenes propagandájából. Márki-Zay azonban nem zárkózik el a politikai »piszkos játszmáktól« sem, mivel szerinte »néha nincs más út«. Miután Orbán néhány hónappal ezelőtt »homofób kampányt indított«, Márki-Zay nyilvánosan terjeszteni kezdte, hogy szerinte Orbán Viktor fia homoszexuális, ami szerinte hatásosnak bizonyult.”
(Mandiner, 2021. november 4., 8.39)
„Hitlerhez hasonlította Orbán Viktort Márki-Zay Péter. Hódmezővásárhely ellenzéki polgármestere a Deák téren meggyilkolt két fiatal miatt szervezett tüntetés kapcsán azt mondta, a demonstráció a Fideszt szolgálta, a miniszterelnök pedig ezzel olyan gumicsontot talált, amivel meg lehet osztani az országot. Márki-Zay szerint Orbán Viktor csak indulatokat kelt az eset kapcsán és úgy cselekszik, mint Adolf Hitler a zsidósággal. A politikus korábban doktori disszertációjában még azt írta, a negyvenes évekig nem korlátozták a hazai zsidóság szabadságjogait és gazdasági szerepét. Márki-Zay Péter videójában nem fejezte ki részvétét az áldozatok iránt.”
(Hír TV, 2020. június 02., kedd, 16.56)
„Ha ez szavazatokat hozna, Orbán ma büszke pedofil lenne.”
(Márki-Zay a KecsUp nevű kecskeméti „hírportálnak”, 2021. 07. 06.)
„Márki-Zay Péter: Orbán Viktor korrupt, és egy fasiszta pártállamot épít, amit le kell bontanunk. Sokan azért szavaztak a Fideszre, mert nem volt alternatíva, most viszont van – tette hozzá.”
(Ezalényeg.hu, 2021. 11. 10.)
„Márki-Zay: Orbánnal nem kell tárgyalni, a bűnözőknek börtönbe kell menniük.”
(Pesti Bulvár, 2021. 05. 12.)
Márki-Zay: „A járványkezelés Orbán Viktor hibája. […] Ez rablógyilkosság, nem csak rablás.”
(Márki-Zay Fiala Jánosnak, 2022. 01. 19.)
Márki-Zay: „[…] a Magyarországot kifosztó, gyermekek tíz- és százezreit zsellérnek és jobbágynak szánó” Orbán arcátlanul eljátssza az ország bölcs és gondoskodó atyját.
(HVG, 2022. 01. 27.)
Hát így. Márki-Zay szerint tehát Orbán hazaáruló Putyin-báb, egyszersmind ideggyógyászati kezelésre szoruló alak, akit titokban Grazban gyógykezelnek, amúgy a fiáról is teljes nyugalommal terjeszthető, hogy homokos, mert nem elkerülhetők a piszkos politikai játszmák, valamint Orbán olyan, mint Hitler, tömeggyilkos, fasiszta, aki fasiszta pártállamot épít, bűnöző és rablógyilkos, akivel nem kell tárgyalni, hanem börtönbe kell zárni.
Tessék mondani, ez már a szeretet és a másik ember keresztény tisztelete, vagy még nem?
És tessék mondani, ha Orbánnal nem kell tárgyalni, hanem börtönbe kell zárni, akkor mire ez a fene nagy vágyakozás a vitára Orbánnal?
És tessék mondani, ha mondjuk egy kocsmában mondaná mindezeket valakire, akkor vajon lenne ideje megkérni az illetőt, hogy amúgy vitázzon már vele egy jót, vagy a véres taknyában keresgélve a fogait lenne ideje eltöprengeni a keresztény szeretetről és a másik ember tiszteletéről?
Kínzó kérdések ám ezek, és egyáltalán nem Márki-Zaynak szólnak, ugyanis vele teljesen felesleges bármiről is beszélni, vele szemben emberi hangot használni.
Ezek a kérdések elsősorban az antidepresszánsokat szedő Hodász plébános úrhoz szólnak, ugyanis ő éppen most fejtette ki, mindjárt az antidepresszánsokról szóló vallomás előtt, hogy neki szimpatikus Márki-Zay, és ő bizony rá szavazna.
Valahol itt kell keresgélni az antidepresszánsok szedésének okait. Mert ideje lenne elmondania a plébános úrnak (leginkább önmagának): ugyan mi olyan szimpatikus neki ebben az emberben?!
A fene nagy keresztény szeretete? Az emberbarátsága, amellyel oly nagyon megtiszteli a másik embert? Az elképesztő következetessége, amely során mindent, bármit és mindennek az ellenkezőjét képes elmondani 24 óra leforgása alatt? Aztán szemrebbenés nélkül letagadni, amit mondott? Esetleg az, ahogyan szemforgató módon, igazi farizeusként összevissza hazudozik? Az elviselhetetlen képmutatása és ordító agresszivitása? A szektás s…ggfejsége?
Ezek közül melyik ragadja meg egy ennyire katolikus plébános lelkét?
Meg aztán, ne felejtsük el: nincs Márki-Zay Gyurcsány nélkül, nincs Márki-Zay Jakab nélkül.
Hodász atyának ez is megfelel? Gyurcsány, aki „szokott bérmálkozni”, és aki rühelli az egyházat? Jakab, a barbár, a jakobinus nyilasávós?
Ez az egész kis konglomerátum az emésztőgödörből miképpen és hogyan egyeztethető össze a hittel, az egyházzal, a katolicizmussal?
És amúgy Hodász plébános úr szerint felesleges ez az egész népszavazás, mert se értelme, se oka, ugye?
Örülök, hogy plébános úrnak ilyen határozott elképzelései vannak a lényeges dolgokról. De esdve kérem: mondjon már valamit arról, hogy a fényességes Nyugaton ma egy egyetemi tanár arról ír hosszú esszét, miszerint a gyerekeket kötelezően el kell venni a szüleiktől és állami gondozásba kell adni, mert csak így valósítható meg az egyenlőség társadalma! És addig is, ameddig ebből törvény lesz, a gazdag családok gyerekeit a szegényeknek kell adni, és fordítva, a szegényekét a gazdagoknak!
Ez az a Nyugat, ahová mi egykoron oly nagyon vágyakoztunk, és egészen biztos, hogy nekünk ehhez a Nyugathoz kell tartoznunk? Ez összeegyeztethető a katolikus univerzalizmussal?
Aztán mit kezdjünk azzal a másik egyetemi tanárral, aki éppen most fejtette ki a következőket? Figyelem! Szó szerinti idézetek következnek egy bizonyos Stephen Kershnar nevű alaktól, aki nem börtönben ül, nem, ő a New York-i Állami Egyetem (SUNY) etika- és filozófiaprofesszora! Bekötötted a biztonsági övet, Hodász atya? Akkor mutatom: „Képzeld el, hogy egy felnőtt férfi szexelni akar egy 12 éves lánnyal, képzeld el, hogy ő egy készséges résztvevő. Nagyon standard, nagyon széles körben elterjedt nézet, hogy ezzel valami nagyon nincs rendben, és hogy ez attól függetlenül rossz, hogy kriminalizálják. Számomra nem nyilvánvaló, hogy ez valóban rossz. […] Azt hiszem, ez tévedés. Úgy gondolom, hogy annak feltárása, hogy ez miért tévedés, nemcsak a felnőtt–gyermekek közötti szexről és a törvényes nemi erőszakról árul el dolgokat, hanem az erkölcsi alapelvekről is. Az az elképzelés, hogy ez rossz, még egy egyévesnél (!) sem teljesen egyértelmű számomra.”
Ehhez mit szólsz, atya?
De nincs ám vége! Folytatom: „A SUNY professzora olyan idegen kultúrákról szóló jelentéseket idézett, amelyekről bevallása szerint nem tudja, hogy igazak-e, ahol a nagymamák állítólag a kisfiúkat a szájukkal kényeztetik, hogy megnyugtassák őket, amivel kapcsolatban szerinte »nehezen látni, hogy mi a baj«.”
Szó se róla, én is nehezen látom be, ez miért van még életben (most téged provokállak, plébános úr, de azért ez valójában komoly ám!), és még mindig nincs vége, mert a „professzor” így folytatja:
„Úgyis mindenféle olyan dologra kényszerítjük a gyerekeket, amiket nem is akarnak. Elküldjük őket templomba, azt mondjuk nekik, hogy menjenek iskolába, el kell menniük fogorvoshoz, el kell menniük a nővérük balettestjére.”
Vagyis: a „professzor” szerint ha már egyszer a gyerekeknek iskolába is kell járniuk meg templomba is, akkor miért ne dughatnánk meg őket, akár egyéves korukban is. Jól értem, hogy ezt mondja a „professzor” odaát a fényességes Nyugaton, Hodász atya?
S végezetül: Kershnar kijelentette, hogy a „nemi érés előttiekhez” való vonzódás „meglehetősen elterjedt a társadalmunkban” a „fiatal férfiak körében”, és ez – mint mondta – szerinte „nagy előnyt jelent a felnőtt–gyermek szex számára”.
Ez lett a Nyugatból, plébános úr. És a mai baloldalnak mindehhez egy szava sincs, mindössze annyi mondanivalójuk van, hogy a Nyugat jóóóóó, a Kelet roooooosssssssz…
És neked, atya?
Van-e ezzel az egésszel valami dolga a katolikus egyháznak, tisztelt plébános úr? És a kérdésemben semmi cinizmus nincs, kizárólag őszinte és rémült segélykiáltás. Én életem első 27 évét az egykorvolt fal rosszabbik oldalán töltöttem, és oda vágyakoztam, Nyugatra. És azért alapítottam a Fideszt 36 társammal, hogy oda tartozhassunk végre. De nekem nem szóltak, hogy majd harminc év múlva itt fogunk tartani. Hogy majd ez lesz. Nekem ezt nem mondták, plébános úr! Hogy majd itt fogunk állni, egy Madách Római színéből, Londoni színéből és Falanszteréből összegyúrt rettenetes világban, és lassan szavaink sem lesznek arra, ami immáron rögvalóság.
Bizony, Hodász atya, a Római szín jelenete, melyben Hippia lesmárolja a pestises hullát, kifejezetten Istennek tetsző bulinak tűnik ahhoz képest, hogy egy egyetemi professzor szerint semmi gond azzal, ha egyéves gyerekeket dugunk.
És a Római színben legalább jön a végén Péter apostol, és így szól: „Te nyomorú faj! – gyáva nemzedék, / Míg a szerencse mosolyog feletted, / Mint napsugárban a légy, szemtelen, / Istent, erényt, gúnyolva taposó. / De hogyha a vész ajtódon kopog, / Ha Istennek hatalmas ujja érint, / Gyáván hunyász, rútul kétségb’eső.”
És most? Most ki fog mennydörögni ezekre az elpusztítandó szörnyetegekre, Hodász atya? Én azt reméltem, majd ti, katolikus papok.
Ehhez képest azt olvasom, hogy a katolikus egyház 125 alkalmazottja állt elő Németországban azzal a remek hírrel, hogy ők bizony homoszexuálisok meg még a Jóisten tudja, micsodák. Coming outoltak német katolikusok, hurrá, hát mit szólsz ehhez, Hodász András?!
Mert én csak azt nem értem, most majd mi lesz? Arról ugyanis nem olvastam, hogy eltörölték volna a cölibátust.
Vagyis, ha jól sejtem, akkor a katolikus papoknak továbbra sem szabad nősülni, de ha homokosok, akkor minden oké? Ha ezekhez a német papokhoz (papok még ezek, Hodász atya?! Szerinted ezek még a kollégáid?!) holnap beköltözik a paplakba a fiújuk, akkor minden rendben?! S ha kiskorú lesz a szerelmük, az a legjobb?! Ha egyéves, akkor el kell ájulnunk a megtiszteltetéstől?!
Talán ezekről kellene mondanod valamit ott, a papifrankón, ha már egyszer celebplébános lettél. Ugyanis ha ezekről nincs mondandód, akkor bizony csak az antidepresszánsok maradnak. Meg a Márki-Zay családostól, és az ő fene nagy szeretete meg emberbarátsága meg tisztelete.
És ezért tényleg kár Isten szolgájának lenni.
Mert ami van, azt Isten egyszerűen nem akarhatja. Úgyhogy vagy Jónások lesztek, ti, Isten szolgái, vagy bogyókat fogtok szedni. Nincs harmadik lehetőség.
Borítókép: Márki-Zay Péter (Fotó: Zalai Hírlap/Pezzetta Umberto)
