Szó se róla, én is nehezen látom be, ez miért van még életben (most téged provokállak, plébános úr, de azért ez valójában komoly ám!), és még mindig nincs vége, mert a „professzor” így folytatja:
„Úgyis mindenféle olyan dologra kényszerítjük a gyerekeket, amiket nem is akarnak. Elküldjük őket templomba, azt mondjuk nekik, hogy menjenek iskolába, el kell menniük fogorvoshoz, el kell menniük a nővérük balettestjére.”
Vagyis: a „professzor” szerint ha már egyszer a gyerekeknek iskolába is kell járniuk meg templomba is, akkor miért ne dughatnánk meg őket, akár egyéves korukban is. Jól értem, hogy ezt mondja a „professzor” odaát a fényességes Nyugaton, Hodász atya?
S végezetül: Kershnar kijelentette, hogy a „nemi érés előttiekhez” való vonzódás „meglehetősen elterjedt a társadalmunkban” a „fiatal férfiak körében”, és ez – mint mondta – szerinte „nagy előnyt jelent a felnőtt–gyermek szex számára”.
Ez lett a Nyugatból, plébános úr. És a mai baloldalnak mindehhez egy szava sincs, mindössze annyi mondanivalójuk van, hogy a Nyugat jóóóóó, a Kelet roooooosssssssz…
És neked, atya?
Van-e ezzel az egésszel valami dolga a katolikus egyháznak, tisztelt plébános úr? És a kérdésemben semmi cinizmus nincs, kizárólag őszinte és rémült segélykiáltás. Én életem első 27 évét az egykorvolt fal rosszabbik oldalán töltöttem, és oda vágyakoztam, Nyugatra. És azért alapítottam a Fideszt 36 társammal, hogy oda tartozhassunk végre. De nekem nem szóltak, hogy majd harminc év múlva itt fogunk tartani. Hogy majd ez lesz. Nekem ezt nem mondták, plébános úr! Hogy majd itt fogunk állni, egy Madách Római színéből, Londoni színéből és Falanszteréből összegyúrt rettenetes világban, és lassan szavaink sem lesznek arra, ami immáron rögvalóság.
Bizony, Hodász atya, a Római szín jelenete, melyben Hippia lesmárolja a pestises hullát, kifejezetten Istennek tetsző bulinak tűnik ahhoz képest, hogy egy egyetemi professzor szerint semmi gond azzal, ha egyéves gyerekeket dugunk.
És a Római színben legalább jön a végén Péter apostol, és így szól: „Te nyomorú faj! – gyáva nemzedék, / Míg a szerencse mosolyog feletted, / Mint napsugárban a légy, szemtelen, / Istent, erényt, gúnyolva taposó. / De hogyha a vész ajtódon kopog, / Ha Istennek hatalmas ujja érint, / Gyáván hunyász, rútul kétségb’eső.”
És most? Most ki fog mennydörögni ezekre az elpusztítandó szörnyetegekre, Hodász atya? Én azt reméltem, majd ti, katolikus papok.
Ehhez képest azt olvasom, hogy a katolikus egyház 125 alkalmazottja állt elő Németországban azzal a remek hírrel, hogy ők bizony homoszexuálisok meg még a Jóisten tudja, micsodák. Coming outoltak német katolikusok, hurrá, hát mit szólsz ehhez, Hodász András?!
Mert én csak azt nem értem, most majd mi lesz? Arról ugyanis nem olvastam, hogy eltörölték volna a cölibátust.
Vagyis, ha jól sejtem, akkor a katolikus papoknak továbbra sem szabad nősülni, de ha homokosok, akkor minden oké? Ha ezekhez a német papokhoz (papok még ezek, Hodász atya?! Szerinted ezek még a kollégáid?!) holnap beköltözik a paplakba a fiújuk, akkor minden rendben?! S ha kiskorú lesz a szerelmük, az a legjobb?! Ha egyéves, akkor el kell ájulnunk a megtiszteltetéstől?!
Talán ezekről kellene mondanod valamit ott, a papifrankón, ha már egyszer celebplébános lettél. Ugyanis ha ezekről nincs mondandód, akkor bizony csak az antidepresszánsok maradnak. Meg a Márki-Zay családostól, és az ő fene nagy szeretete meg emberbarátsága meg tisztelete.
És ezért tényleg kár Isten szolgájának lenni.
Mert ami van, azt Isten egyszerűen nem akarhatja. Úgyhogy vagy Jónások lesztek, ti, Isten szolgái, vagy bogyókat fogtok szedni. Nincs harmadik lehetőség.
Borítókép: Márki-Zay Péter (Fotó: Zalai Hírlap/Pezzetta Umberto)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!