Csupán egyetlen, de szemléletes példán keresztül kívánom igazolni a címbéli állításomat. Mélyen egyetértek az SZFE modellváltása kapcsán Rátóti Zoltán barátom és patrióta szövetségesem mondatával. 

Az egyetemen „nem lesz nemzeti érzés tanóra”. Viszont – ezt már én teszem hozzá – megjelenik majd az eddig uralkodón túl a világnézeti választást lehetővé tevő konzervatív és keresztény példa alternatívát kínáló lehetősége. Felmutatása a nemzetinek, az építőnek, a színpadi katarzisra törekvőnek, szemben az össszekacsintó és kizárólag csak a konzervatív hatalom gyakorlóinak üzengető szájbarágó „modernséggel”.

Lehet, hogy Gábor György Facebook-posztja szerint Rátóti Zoltán példát abból mutat, hogy „miként lehet az egyetemi oktatókat megalázni”, mégis épp jelen írásomat kiváltó eszmefuttatásában éppen ő mutat példát abból, hogyan szándékozik amolyan gáborgyörgyösen megalázni és lejáratni az egyetem törvényesen megválasztott és kinevezett új rektorát. Van az a mondás, hogy madarat tolláról, embert barátjáról. Nos! Én a magam részéről inkább leszek életem végéig Rátóti szellemi szövetségese, mintsem a folyamatosan pávatáncot járó Gábor György vagy elvbarátainak újságírói „tollasa”.

Azt is szeretném hozzátenni, hogy valakinek a túlhangsúlyozott nagyszerűsége és gerjesztett, égig magasztalt műveltsége még egyáltalán nem garanciája annak, hogy egy adott ország közösségének a többségét, érdekeit szolgálná tudásával. 

Végtelenül tanulságos olvasgatni a Gábor eredeti posztja alatti kommenteknek az ő és Sándor Erzsi, Zubornyák Zoltán „művészi nagyságok” Bermuda-háromszögében a kioktató, önvállveregető megnyilatkozásaikat. Fentebb tett állításomat viszont revideálnám az egyetem oktatási tematikáját illetően. Azt érzem, mégiscsak szükség lenne nemcsak az SZFE-n, de bármely oktatási intézményünkben a nemzeti öntudat tanórájára. Kárára nem válna senkinek. Már csak azért sem, mert Gáborék a saját világnézetüket nem osztókra azonnal és csípőből tüzelnek és karaktergyilkolják őket, ahol érik. 

Erre nem válasz az, hogy de hát a jobboldal is ezt teszi, mert ez tényszerűen nem igaz. A konzervatív oldal csak védekezik a töméntelen hazugság ellen, amit folyamatosan ráborítanak, és a kabátlopási ügybe kevert ember, mint tudjuk, napestig magyarázhatja a bizonyítványát. 

Miután a demokráciánál jobb államműködtetési rendszert még nem fedezett fel az emberiség, noha egyesek részéről volna igény egyéb „ínycsiklandozó” rendszerek újrahasznosítására, így a két összeegyeztethetetlen – hogy Gábor György is értse –, egymással antagonisztikus ellentétben állók között a tavaszi választás reményeim szerint eldönti majd a vitát.

A három egybefüggő kormányzati ciklus óta diétára fogott Gábor György és elvbarátai érthető, ha szeretnének újra jóllakni a nemzet asztalánál. Viszont a konzervatív és patrióta nézeteket vallók nem kérnek a mindent és az annak ellenkezőjét is tagadni képes örök elégedetlenkedőkből. 

Amikor ezek a verbális hiénák egy pillanatra elunják a miniszterelnökünk marcangolását, akkor következik Vidnyánszky Attila, Rátóti Zoltán és mindenki más, aki nem: ők. A tőrőlmetszett SZDSZ még tojáshéjas újdonászai és szenior csapatuk Gábor György artikulálta hőzöngői újra a spájzból kínálgatják az egyszer már lejárt szavatosságú befőttjeiket. A megélhetési mindent tagadók újra bejelentkeznének. Ne hagyjuk őket.

A szerző színművész

Borítókép: Rátóti Zoltán Jászai Mari-díjas magyar színész, rendező beszédet mond Böjte Horváth István szobrászművész A magyar színházak Trianonja című emlékművének avatásán a Nemzeti Színházban 2021. december 4-én (Fotó: MTI/Mónus Márton)