Kamu Korózs esete a kampánnyal

Megtartotta hétfőn az ellenzék a szociális ügyekről szóló sajtótájékoztatóját, amivel megkezdődött a baloldali nagyotmondó verseny. Korózs „Autentikus” Lajos egyenesen az emberek arcába nyomta, hogy a szociális dolgozóknak ötven százalékkal (!) emelik meg a bérét, ha megnyerik a választásokat. Nagyon súlyos szavak ezek, kíváncsi vagyok, hogy ha ne adj’ isten a kormányrúdhoz kerülnének, mit tudnának ebből betartani. Bár tudjuk, Korózs Lajos a számokkal amúgy is hadilábon áll: emlékezetes, hogy egy beteges hazudozót mentőként mutatott be, aki azt állította, hogy tíz betegből kilenc meghalt a kezei között koronavírusban. Ebből egy szó sem volt igaz – félő, hogy ez a választási licitnek is beillő ötven százalék is valahol módosulhat.

Persze érthető, ha az ellenzék kapkod, mint Bernát a mennykőhöz – mert a momentumos VI. kerületi polgármester, Soproni Tamás állításával ellentétben nem a kormány, hanem az ellenzék van lépéskényszerben. A kormány ugyanis az elmúlt majdnem tizenkét évben sorra hozta a szociális érzékenységét bizonyító intézkedéseket (széles e hazában jóformán mindenki ismeri ezeket, a teljesség igénye nélkül néhány: a csok különböző fajtái, rezsicsökkentés, tűzifa- és napelem-támogatási program, a minimálbér jelentős emelése, a gyermekek ingyenes tankönyvhöz jutása és iskolai étkeztetése, üdültetés az Erzsébet-táborokban, a pandémia okozta károk kárenyhítő csomagja, és akkor még a jövő év elejétől életbe lépő számos, az állampolgárok pénztárcájára jótékony hatással bíró jogszabályról nem is beszéltünk, élén a 13. havi nyugdíj visszaállításával).

Az orvosok fizetését brutálisan megemelték – nagyon helyesen –, ami miatt ugyan kinyílt a bérolló az egészségügyi szakdolgozók és közöttük, de ennek fokozatos enyhítésébe már belekezdett az Orbán-kormány, ami azt jelenti, hogy 2018 és 2022 között négy lépcsőben összesen 72 százalékkal növelték, illetve növelik az egészségügyi szakdolgozók bérét. Ugyanígy a pedagógus-életpályamodell is jól indult, ami most finomhangolásra szorul, de már jövőre itt is lesznek kézzelfogható eredmények. Tehát Orbán Viktor második, harmadik és negyedik kormánya már bizonyított arról, hogy tényleg nem hagynak az út szélén senkit, ezzel szemben a baloldal megszorítócsomagjaira meg ugye mindenki nagyon jól emlékezik. Ezért különösen disszonáns Korózs „Autentikus” Lajos hétfői bejelentése, amihez ha jóindulatúan, de még inkább naivan szeretnénk hozzáállni, akkor azt mondhatjuk, hogy benne van a baloldalban a javítási szándék, de még inkább azt kell megállapítanunk, hogy kerestek egy-két olyan pontot az Orbán-kormányok szociálpolitikájában, amin még szerintük lehetne jobbítani (persze nincs olyan rakott szekér, amire még ne lehetne pakolni, illetve nincs tökéletes, százszázalékos kormány sem). A szándék pedig a részükről természetesen elsősorban nem a közállapotok javítása, hanem a hatalom megszerzése, ráadásul úgy, hogy kénytelen-kelletlen a Fidesz–KDNP-kormányt kell überelniük, ami nem egyszerű feladat.

Ezzel a mostani ellenzéki kényszerkoalíció nehezen birkózik meg, egész egyszerűen nem tud mit kezdeni azzal, hogy most nem ők vannak nyeregben, és a legtöbb kutatás szerint jelenleg sem nekik áll a zászló. Mégis kipécéztek maguknak néhány mantraszerűen ismételgetett problematikát, amiket már évek óta fújnak, és amelyekben úgy tudják magukat feltüntetni, mint az igazság bajnokait, így ez a parlamenti választási kampány sem múlhat el ezek nélkül.

Két pontot mindenképpen meg lehet említeni, amelyeknél leragadtak a baloldali politikusok a szociális témakörben, mégpedig a bérlakások, illetve a családi pótlék kérdésében, ahol még úgy érzik, van keresnivalójuk. A bérlakással kapcsolatban nehezen értik meg, hogy a magyar ember hosszú távon nem bérleményre, hanem saját tulajdonra vágyik, hiszen egzisztenciálisan ez jelenti mindenféle előrelépésnek, így a családalapításnak is az alapját. Éppen ezért Magyarországon valószínűleg soha nem valósul majd meg egy olyan bérlakásrendszer, mint Amerikában vagy Nyugat-Európa számos államában, mert azt nem veszi be a magyarok gyomra. Hiába, a magyar ember röghöz kötött, legalábbis ami az ingatlantulajdont illeti, éppen ezért támogatja az Orbán-kormány többek között a használt lakások felújítását és az új családi házak építését. Halkan jegyezzük meg: ilyesmi csak gyerekcipőben létezett 2010 előtt, hol voltak akkor még a mostanihoz hasonló nagyvonalú állami segítségnyújtások?

Talán ebben a felvetésben is a baloldal túlzott globalista szemléletmódja tükröződik vissza, elnyomva a nemzeti identitáshoz tartozó specifikumok figyelembevételét. De azért ne legyünk igazságtalanok, ha nem is nagy arányban, de valamekkora bérlakásállományra valóban szükség van, hiszen bárkinek adódhat olyan periódus az életében, hogy erre kényszerül. Ugyanakkor jó hír, hogy ilyet is jócskán lehet találni még az egyik legúribbnak tartott XII. kerületben is, ahol ugye fideszes a polgármester Pokorni Zoltán személyében. Több mint húsz éve lakom ott, és nagyjából pontosan lehet tudni, mely házak azok, ahol bérlők laknak. Nem megbántva őket, még ha nem is tudnánk, akkor is ki lehetne találni, melyek azok, mert az ember arra, ami nem a sajátja, nem vigyáz úgy, mintha az övé lenne. A kerületi önkormányzat küzd is ezzel a kérdéssel, időről időre igyekszik karban tartani a bérlakásállományt, de ha végére értek a sornak, kezdhetik elölről. Ördögi kör, de éppen a lényeget villantja fel.

A családi pótlék megemelése pedig unos-untalan megismétlődik a baloldali követelések között, csak azt nem szabad elfelejteni, hogy konzervatív kormányunk ezzel azt is kifejezésre igyekszik juttatni, hogy nem pusztán a gyerekek vállalása az, amit díjaz, hanem az, hogy ha óvodába, iskolába járatják őket, és ha az otthonukat szebbé, jobbá akarják tenni. Magyarán: ha valaki nem „csak úgy” a vakvilágba szüli a gyerekeit, hogy ezáltal minél több családi pótlékot zsebeljen be (ebből bizonyos körökben kifejezetten sportot űztek), hanem felelősségteljes szülőként gyermeke kezét képletesen és szó szerint is fogva elvezesse őt a nagybetűs életbe. Az sem mindegy, hogy ez idő alatt milyen életszínvonalat tudnak a gyerekeknek biztosítani, de a fenti intézkedésekkel az Orbán-kormány bizony jócskán megkönnyíti a szülők dolgát, sokkal jobban, mintha esetleg pár tízezer forinttal megemelné a családi pótlékot.

Nyilvánvalóan a mostani körülmények között is feltételeket kell teljesíteni ahhoz, hogy különböző szociális juttatásokban részesedjenek a családalapítók, de egyrészt ezek nem teljesíthetetlenek, másrészt nincs ingyenebéd sehol sem. Ezt persze a Kádár-nosztalgiázók nem értik, ahogy azt sem, hogy miért nincs továbbra is „ingyen” a lakhatás, a vízdíj és még megannyi más szolgáltatás. Talán akkor jobban megértenék, ha egyik hónap elején nem kapnának fizetést, mert azt mondanák nekik, hogy abban a hónapban ingyen volt a munkaerejük. Akkor talán elgondolkodnának, mennyire életképes ez a baloldali hozzáállás, és valószínűleg soha többet nem vetnék fel az ingyen lakhatás ötletét.

A szerző történész

Borítókép: Korózs Lajos (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)