A KISZ és az egyházak versenye a fiatalokért

A proletárdiktatúra soha nem arról volt híres, hogy kesztyűs kézzel bánt volna az egyházakkal, ugyanakkor egy sor intézkedést, jelenséget átvett tőlük. Elegendő, ha csak a május 1-jei felvonulásokra gondolunk, amelyek előképéül a katolikus körmenetek szolgáltak. De ott volt a kommunista önkritika gyakorlása is, amit egyértelműen a gyónásból származtattak, erről maga Kádár János is beszélt széles nyilvánosság előtt. Az egyházak és az egypártrendszer között a fiatalokért is folyt a harc, a kommunisták igyekeztek különböző módszerekkel kiénekelni a sajtot az egyházak szájából, ennek egyik területe némiképp meglepő módon a könnyűzene volt.

Hobo és a rendőrök

Hobónak a korabeli szélsőbaloldali értékrend megítélése szerint különc viselkedése egyébként épp elegendő fejtörést okozott nemcsak az apjának, hanem időnként a pártapparatcsikoknak is. Az apja persze otthon, szűk, de nem túl idillikus családi körben elintézhette annyival, hogy jól megpofozta, netán csatos szíjjal eltángálta – erre Hobo visszaemlékezése szerint jó párszor akadt példa, egy alkalommal még úgy is, hogy elegendő volt az atyai erőszakot feltüzelni azzal, hogy egy az apjának nem tetsző pulóvert vett fel –, ami akár titokban is maradhatott volna. 

Ugyanakkor Hobóval szemben a nyílt intézkedések sem voltak ritkák, miután az énekesi-előadóművészi ambíciókat dédelgető, majd azt megvalósító fiatalember többször összeütközésbe került a rend szigorú őreivel. 

Ezek sora eléggé terjedelmes, ide tartozik, amikor az Eötvös Loránd Tudományegyetemről többek között azért rúgták ki, mert 1968 januárjában az Omega törzshelyén, az Eötvös Klubban a koncert szünetében Doleviczényi Miklóssal, a Kex billentyűsével közösen előadta szövegét, a Lakáj dalt, amit a klubvezetés lázítónak minősített. Ebben benne volt többek között az, hogy „Biztonságban vagy/A szád tehát nagy/Príma lakáj vagy”, illetve az is, hogy „Nem kell attól félni, hogy nyomorba jutsz/Nyelved miatt fényes karriert befutsz”. Ezért a szövegért a klubban jelen lévő Szalkai Sándor filmrendező szakos főiskolai hallgató – aki Hobo elmondása szerint lefasisztázta őt, s ezért a majdani énekes kicsit megszorongatta a nyakát – és Balázs-Piri Krisztina klubvezető feljelentette a rendőrségen. 

Az V. kerületi rendőrkapitányságon aztán annak rendje és módja szerint lefolytatták a vizsgálatot, ahová sokakat beidéztek tanúként, Hobo emlékei szerint még Benkő Lászlót, az Omega billentyűsét is, sorsát pedig nem kerülhette el: eltanácsolták az egyetemről, akár szűk fél évszázaddal korábban egyik példaképét, József Attilát.

A megpróbáltatások sora szinte végtelen volt, Hobót 1969-ben egy Kex-koncert után jól megverték a rendőrök, mert meg akarta védeni az együttes énekesét és frontemberét, Baksa Soós Jánost a Kassák Művelődési Házban a fakabátok ütlegei elől, akik egyébként azért támadtak, mert az énekes azt mondta a színpadon, hogy „belesz…rok a kalapotokba”. Bevitték a zuglói rendőrségre, ahol eljárást indítottak ellene, majd néhány nappal később, amikor már tudták róla, hogy kinek a fia, Komoróczky rendőrkapitány megkérdezte tőle, hogy igenli-e a szocializmust. Hobo ezt a szituációt nagyon mulatságosnak találta, magában röhögött, mert nem vette őket komolyan.

De azért levágatták immáron többedszerre a haját, letépték a hippijelvényeket a ruhájáról, és a rendőrségi intézkedések következtében 1975-ig semmilyen útlevele nem lehetett, még a szocialista országokba sem, ami miatt lemaradt a Rolling Stones és az Animals lengyelországi koncertjeiről is.

A Rohadt rock and roll című szám is részben a Kádár-rendszer könnyűzenéhez való erőszakos viszonyát villantotta fel, amelyben szerepel az a sor, hogy „Vertek miatta, de nekem megérte”. Ez egyebek mellett arra utal, hogy ott volt a Nashville Teens és a Spencer Davis Group koncertjén 1967-ben, amikor lovas rendőrök támadtak a hazafelé tartó tömegre, nekik pedig menekülniük kellett. Tatán pedig már aktív zenészként támadtak rá egy koncert előtt a kutyás rendőrök 1979-ben. Az ekkoriban „divattá” vált, rendőrök által előszeretettel használt gázspray-zés pedig az Illatos dalban szerepel, miszerint 

Csípi a szemem ez a spray /Ne ide fújják! /Ez a srác nem kér

Beatmisék helyett KISZ-gyűléseket!

A budapesti pártbizottság 1978-as ülésén az ifjúságpolitikát érintő kérdésekhez Maróthy László, a KISZ KB első titkára már csak hivatalból is kötelességszerűen hozzászólt, melynek során megállapította, hogy az általa maradinak tartott katolikus egyház bizonyos szempontból előrébb járt náluk, mert beatmisékkel is szerezte magának a híveket az ifjúság körében. 

Éppen ezért – érvelt – a pop-rock zenét az MSZMP-nek is jobban kellett volna domesztikálnia, csak éppen azt felejtette el, hogy erre azért korábban voltak igen erős próbálkozások a Táncdalfesztiválok vagy a Ki mit tud?-ok során.

Meglátása az volt, hogy ha a párt nem áll a beatmozgalom élére, akkor más ragadja meg az alkalmat, ahogy ezt a katolikus egyház meg is tette, nem is kis eredménnyel, hiszen a beatmisék nagy népszerűségre tettek szert korábban. Így volt ez már 1967-ben és 1968-ban is, amikor a KISZ KB intézőbizottságának az ellenséges erők jellemzését tárgyaló 1968. február 22-i ülésén káros jelenségként értékelték a beatmiséket, megemlítve, hogy többek között Abonyban és Siófokon kifejezetten felélénkült a könnyűzenei elemeket tartalmazó szertartásoktól a hitélet. A Balaton fővárosában a Sarlós Boldogasszony-templomban Léber Miklós káplán kezdeményezésére indult 1967-ben a beatmisék sorozata, melynek során számos sikert értek el városukon kívül is.

A spirituálék formanyelve a szertartás tartalmát mindig követte, és hűen visszaadta a katolikus lelkiséget. Érdekes módon ennek a kezdeményezésnek a korabeli egyházi sajtó is hangot adott, az Új Emberben dicsérték ezt az újszerű zenei és liturgikus vállalkozást. 

A nagyszerű kezdet ellenére pünkösdi királyságnak bizonyultak a siófoki beatmisék, Léber Miklóst pedig az Állami Egyházügyi Hivatal elmozdíttatta állásából Klempa Sándor Károly apostoli kormányzóval. A káplán aztán a Somogy megyei Szentbalázson ugyanott folytatta, ahol Siófokon abbahagyta, és még Kaposvárra és Székesfehérvárra is eljutott zenészeivel. Az előbbi városban a sors furcsa fintoraként a püspöki kar zenei bizottságának vezetőjeként látogatta meg a szentmisét Klempa Sándor.

Rendeztek nagy hírű beatmisét a Mátyás-templomban is, valamint a budai Szent Imre-templomban, utóbbi helyen először 1970 húsvétján gyűltek össze a fiatalok ebből a célból Ruppert János káplán, hitoktató kezdeményezésére. 

Állítólag a legelső itteni beatmisén Vitányi György plébános csendesebb zenélésre intette a két jóbarát – Tihanyi Gellért későbbi klarinétművész és Székely Ádám majdani ének-magyar szakos tanár és újságíró – által verbuvált és irányított öt-hat tagú zenekart és a húsz-harminc fős kórust. De mit sem ért a dorgáló hangnem, a beatzene szervesen beépült a szentmisék rendjébe, olyannyira, hogy a fiúk még Tordason is előadhatták tudományukat, ahol Cseh Tamás és Bereményi Géza is megtekintette őket.

Székely Ádám egyébként érettségiző ifjúként 1972-ben még rockoperát is írt Mák címmel, amely Jézus szinonimája volt, és az akkori József Attila Gimnáziumban mutatták be. 

A zenés darab főszereplője az a Zareczky Miklós volt, aki később az addig instrumentális zenét játszó East együttes első énekese, majd 1992-től a Bergendy-zenekar tagja lett. Mondani sem kell, a próbáló és zenélő fiatalokat besúgók vették körül, akik alkalomadtán jelentettek róluk, nemegyszer titokban hazáig követve őket. A bomlasztásnak meg is lett a hatása, Székely Ádámot megbuktatták érettségin történelemből, csak a pótérettségin engedték át.

Noha a beatmiséket sikerült a pártállamnak ideig-óráig elsorvasztania, mégis sokat tanultak a pártapparatcsikok a keresztény ifjak lelkesedéséből és ügyszeretetéből. 

Ennek egyik eredménye lett a szolidaritási rockfesztiválok megszervezése három alkalommal 1976 és 1978 között a KISZ égisze alatt olyan neves fellépőkkel, mint a Piramis, a P. Mobil és a Mini. Maróthy László az 1978-as pártbizottsági felszólalásában jól meg is dicsérte saját magukat, amikor kiemelte a KISZ-nek ezeket a tomboló sikereket hozó rendezvényeit. 

A rockzenekarok integrálása a KISZ pódiumaira ugyanis azt a látszatot keltette, hogy a pártállam valamennyire rugalmas lett az idők során, holott nyilvánvalóan csak a saját népszerűségét akarta fokozni. 

Nehéz azt elképzelni ugyanis, hogy a rockrajongók kommunista brosúrákat akartak olvasgatni vagy ugyanilyen szlogeneket hallgatni ezeken a fesztiválokon, sokkal inkább életszerű, hogy mindössze jól akarták magukat érezni. Álszent módon szintén ezen az ülésen megállapították, hogy a budapesti ifjúság eszmei-politikai állapota lassanként fejlődött, mert a – fából vaskarika fogalomként használt – „szocialista demokrácia” elveit szerintük magukévá tették, s mint ilyenek, hasznos tagjai lesznek a szocialista társadalomnak. 

Nagyot tévedtek, ez a nemzedék már fiatal felnőttként élte meg a rendszerváltást, hogy immáron a szabad világban tegye próbára tehetségét és tudását.

Borítókép: Földes László Hobo (Forrás: Hobo.hu)