Az 56-os busz legendája
Az MSZMP XI. kongresszusa óta eltelt időszakot összefoglaló dokumentum nagy örömmel, de mindenképpen túlzó magabiztossággal állapította meg, hogy „erősödött a lakosság szocialista világnézete”, ami a pártvezetés szerint az emberek művészetekhez való hozzáállásában is megnyilvánult. Nyilvánvalóan ez nem volt igaz, hacsak nem a párttagság növekvő számát vesszük figyelembe, de ők sem feltétlenül azok voltak, akik meggyőződéses kommunisták lehettek, hiszen sokan léptek be a pártba megalkuvásból, kényszerből, karriervágyból, vagy csak pusztán azért, mert a környezetük ezt kimondva-kimondatlanul elvárta tőlük.
A társadalom döntő többsége viszont csendes hallgatásba burkolózott, a nyilvánosság előtt pedig őszintétlen életet élt, többnyire nem azt mondta, amire gondolt, és igyekezett nem foglalkozni a politikával, mert megcsömörlött tőle és nem hitte el, hogy megváltoztatható a rendszer, illetve érthető okokból félt kinyilvánítani a véleményét.
Nem sok olyan fórum akadt, ahol szembe lehetett szállni – ha másként nem, hát gondolatban vagy virágnyelven – a fennálló Kádár-rezsimmel szemben, de mindenképpen ezek közé tartozott a könnyűzene. A rafináltabb dalszövegírók – Bródy, Hobo – elrejtették mondanivalójukat, vagy legalábbis amikor nyíltan kimondták gondolataikat, akkor is be tudtak bújni egy olyan valóságos tény mögé, amibe kevéssé lehetett belekötni, bár a cenzorokat sem ejtették a fejükre, és ha úgy döntöttek, akkor bizony ennek ellenére is betiltották a dalokat.
Erre példa a Hobo Blues Band (HBB) Moszkva tér blues című száma, amely arról szól, hogy a Moszkva téren jár az 56-os busz, amin már régóta nincs kalauz, ezért sok az ellenőr. Ez tökéletesen megfelelt az akkori állapotoknak, ugyanakkor ebben nem volt nehéz észrevenni az 1956-os forradalom és szabadságharcra, illetve annak szovjet eltiprására való nem is annyira burkolt utalást. Így ez a dal végképp nem mehetett át a szűrőn – ezzel talán maga a szövegíró is tisztában volt már a szerzemény születése óta –, csak a rendszerváltozás hajnalán, 1988-ban adta ki egy akkor már legálisan működő magánkiadó a Tiltott gyümölcs című dupla albumon, ami már a nevében is mutatta, hogy csupa korábban betiltott HBB-számból állt.