Brüsszelben a mai napig nem akarják megérteni, hogy az energetika nem ideológiai, filozófiai vagy érzelmi kérdés. Az orosz kőolaj és földgáz nélkül a magyar gazdaság egész egyszerűen összeroppanna, és a lakosság az eddiginél is sokkolóbb energiaárakkal szembesülne, hiszen ezeket az energiaforrásokat nem lehet egyik napról a másikra pótolni. A kőolaj- és földgázszállításhoz ugyanis három dolog kell: olaj és gáz, valamint szállítóvezetékek. Magyarországnak nincsen tengerpartja, tehát még az alternatív lehetőségek is nagyon korlátozottak. Arról nem is beszélve, hogy az importált kőolaj 64 százaléka Oroszországból származik. A Mol százhalombattai és pozsonyi finomítóit alapve­tően az orosz keverék kőolaj feldolgozására tervezték meg, azaz jelen pillanatban más típusú kőolajat maximum 35 százalékban tudnak felhasználni. A finomítók átalakítása hosszú éveket és euró-­százmilliókat igényelne, miközben az ellátást folyamatosan kellene biztosítani. Tehát a hírekben szereplő néhány éves mentesítés még a szükséges mennyiségű alternatív kőolajforrás rendelkezésre állása esetén sem lenne elegendő.

Borítékolható, hogy az orosz kőolajszállításokat érintő brüsszeli szankció célja aligha teljesülne, hiszen Oroszország az embargó ­miatt magasabb áron el tudja adni az olaját más országoknak, ugyanakkor az Európai Unió kénytelen lesz azt magasabb áron megvenni, más térségekből. Nyilvánvaló, hogy a már bejáratott szállítókapacitások helyett az újak kiépítése tovább drágítja az olaj árát. Ebből is látszik, hogy a brüsszeli politikusok fordítva ülnek a lovon, hiszen előbb valós és versenyképes árú alternatív szállítási útvonalakat/forrásokat kellene találniuk, és ezután hozni a szankciós döntést, nem pedig fordítva.

A szankciók politikája kétélű fegyver, hiszen az az olajembargó által megcélzott Oroszországnál jobban sújtja a szankciókat meghozó országokat. A lépés teljesen ellehetetlenítené Magyarország gazdaságát, ezért a kormány a józan észre apellál, egyelőre mind­hiába. Az Oroszország elleni energetikai szankció egyébként az egész Európai Unióra nézve is súlyos következményekkel járna.

Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter szerint az EU azonnali tilalma egyértel­műen megemelné a globális olajárakat, és káros hatással lenne Európára és a világ más részei­re. Itt érdemes megjegyezni, hogy az eddigi szankciók már amúgy is a kőolaj árának megugrását okozták. Az OECD ­Nemzetközi Energiaügynökségének közlése szerint az orosz olajexportból származó bevételek idén ötven százalékkal növekedtek. Ez havi szinten húszmilliárd dollár bevételt jelent Oroszországnak. Az esetleges olajembargó ezért többet árt az uniónak, mint Moszkvának. A magasabb olajárak miatt az infláció még nagyobb ütemű lesz. Az energiaköltségek növekedése végeredményben minden terméket és szolgáltatást tovább fog drágítani. Ezzel az Euró­pai Unió gazdasági ereje tovább gyengül Kínához és az Egyesült Államokhoz képest. A növekvő infláció az EU-n belüli vásárlóerőt is csökkenti. Ennek a spirálnak sajnálatos módon masszív és hosszan tartó recesszió lehet a vége. Ahogy Robert Habeck német gazdasági miniszter fogalmazott: „Szegényebbek leszünk.”

Tehát abszolút naiv az a brüsszeli elképzelés, hogy az orosz gazdaság össze fog omlani, ha a Nyugat felhagy az olajvásárlással!

Mindeközben Brüsszel és egyes európai országok az orosz vezetékes földgázfüggőség leépítésén is dolgoznak, és helyette amerikai LNG-t is használnának. Ezzel több gond is adódik. Az amerikai cseppfolyósított földgáz az orosz földgáz többszörösébe kerül, és a szállítására, fogadására és a visszagázosításra alkalmas infrastruktúra hiányzik Európában. Ezek megépítése hosszú éveket venne igénybe, ráadásul euró-tízmilliárdokat is felemészthet. Mindeközben a klímavédelemért is aggódó brüsszeli politikusoktól nemigen hallunk arról, hogy ha számításba vesszük a kitermelés és a szállítás összes kibocsátását, akkor klímavédelmi szempontból az amerikai gáz nem jobb, mint a szén. Ellenkezőleg!

Szakértői számítások szerint az LNG karbonlábnyoma kétszerese-ötszöröse az orosz importgáznak. Magyarra fordítva: az egyes országok mondjanak le az olcsóbb és klímavédelmi szempontból előnyösebb orosz gázról csak azért, hogy helyette a többszörösébe kerülő, igazi klímagyilkos (amerikai) palagázt használjuk fel. Itt érdemes visszaidézni, hogy az Egyesült Államok már évekkel ezelőtt is ellenezte az Oroszországot Németországgal összekötő – most már Németország által felfüggesztett és amerikai szankciókkal sújtott – Északi Áramlat 2 földgázvezeték-rendszer megépítését, bizonyára azért, hogy piacot találjon az USA palagázának.

A jelenlegi orosz–ukrán háború és annak következményei továbbra is megerősítik azt a tényt, hogy valós ellátásbiztonságot kizárólag csak az atomerőművekkel lehet garantálni úgy, hogy közben nagymértékben lehet csökkenteni egy adott ország gázfüggőségét. Ez különösen fontos, hiszen európai szinten is folyamatosan növekednek a villamosenergia-igények, miközben az elöregedő erőműveket és a klímavédelmi szempontból is roppant káros szénerőműveket is le kell állítani. Mindez azt jelenti, hogy a jelenlegi kapacitáshiány tovább fog súlyosbodni a közeljövőben, azaz az importehetőségek jelentősen beszűkülhetnek, megszűnhetnek. Hazánk számára ezért is elengedhetetlen a Paks II Atomerőmű megépítése és a jelentős naperőművi fejlesztések mellett más típusú erőművek építése is.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a hazai ellátásbiztonság garantálásához, valamint a megfizethető energiaárakhoz elengedhetetlen az orosz kőolaj és földgáz, a friss nukleáris üzemanyag, valamint a Paks II Atomerőmű megépítése is. Ezért hazánknak továbbra is el kell utasítania minden olyan szankciót, amely ezeket bármilyen módon érintené. Ez az ország elemi érdeke!

A szerző atomenergetikai szakértő, az Atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Europress/AFP)