Kinek a háborúja? (8.rész) – Lopakodó központosítási törekvés, avagy bogozhatjuk a masnit Brüsszel szankciós csomagjain

A hangzatos deklarációk az alternatív gáz- és kőolajforrásokról nem realitás.

A megállapodást erőlteti továbbra is Brüsszel a hatodik szankciós csomag élesítéséről Oroszországgal szemben – igaz, az eddigi öt is csak arra volt jó, hogy az oroszok olajexport-bevétele mintegy 50 százalékkal emelkedjen év eleje óta, ami havi 20 milliárd dollár pluszbevételt jelent Moszkvának a nyersolaj és az olajjal kapcsolatos termékek értékesítéséből –, sebaj, Brüsszel továbbra is ragaszkodik az olajembargó ötletéhez. Az egyeztetések folytatódnak külügyminiszteri szinten, a magyar álláspont továbbra is az – és ezzel Csehország és Szlovákia is egyetértett – , hogy ne kerüljön tiltólistára a vezetéken importált orosz kőolaj.

Bár Nyugat-Európát úgy igyekeznek feltüntetni, mintha ott lenne egy egységes álláspont, úgynevezett Brüsszeli vélemény és konszenzus, ez nem fedi a valóságot, a helyzet korántsem ilyen egyértelmű, hívta fel a figyelmet Tóth Máté energiajogász.

A Magyar Energetikai Társaság alelnöke és a Rátky és Társa Ügyvédi Iroda energetika üzletágának vezetője elmondta: az egyes tagországoknál a politikai térben is komoly diskurzusok vannak az olajembargóról, főleg annak társadalmi és gazdasági hatásairól, illetve arról, hogyan lehet ezeket kompenzálni. Magyarország láthatóan a legőszintébb diplomáciát folytatja az Európai Unióval az energiahordozókkal kapcsolatos szankciós politikában. Hazánk mellett azonban, hangsúlyozta Tóth Máté, nemcsak a szlovákok és a csehek, hanem Spanyolország, Olaszország és Görögország is hasonló érvekkel kommunikál az Európai Bizottsággal, csak a színfalak mögött. Az tehát, hogy Magyarország lenne a kerékkötője az egységes európai fellépésnek, semmiképpen nem igaz ebben a formában. Ami pedig az orosz energiahordozókra kivetett szankciók társadalmi támogatottságát illeti, Brüsszel elszakadni látszik a valóságtól.

A legkevésbé Oroszországot sikerült megbüntetni

A világpiaci ár és a kínálati oldal együtt határozza meg azt, hogy az orosz gazdaságra milyen hatással van az energiahordozók importtilalma vagy korlátozása. Európa teljes orosz energiafüggősége nagyon magas: a földgáz esetében 41 százalék, a kőolajat tekintve pedig 25 százalék.

Oroszország is függ ugyan Európától, de ez a függés egyenlőtlen: az orosz gázexport 10 százaléka csak az európai szállítás, a kőolaj esetében ez 12 százalék.

Vagyis fontos piac ugyan Európa, de az orosz nyersanyagot máshol is el lehet adni, bőven van rá kereslet Kínában vagy Indiában, mi viszont nem tudjuk ilyen könnyen helyettesíteni az Oroszországból érkező energiahordozókat. Indiával a múlt héten kötötte meg a szerződést Moszkva, Kínával pedig több mint egynegyedével nőtt a kereskedelmi kapcsolata, ennek legnagyobb részét az orosz energiahordozók eladása teszi ki: olaj földgáz és szén. Oroszország tehát abban a kényelmes helyzetben van – foglalta össze Tóth Máté –, hogy nagyon magas világpiaci árak mellett óriási kereslet oldali növekedéssel és csökkenő világpiaci kínálattal (az első negyedévben csökkent az olajkitermelés) értékesítheti a kőolajat és a földgázt is.

Európa viszont állhat a sarokban

Sokkoló háztartási áram- és gázárak vannak Európában. Az energiakrízis közepette az egyes országok másolják a magyar rezsicsökkentést, de ennek ellenére náluk továbbra is drasztikusan növekvő számlakkal szembesülnek a fogyasztók.

A leginkább Nagy-Britanniában szabadultak el az árak, ahol január óta 40 százalékkal kell többet fizetni az elektromos áramért. Magyarország a lista végén szerepel, hiszen hazánkban ársapka szabályozza az energiaárakat.

Londonban az áram ára 250 forint/kWh, Bécsben 185 forint/kWh – ez Magyarországon 38 forint/kWh. A hajmeresztő drágulás annak köszönhető, hogy ahol nincsen a rezsicsökkentéshez hasonló intézkedés, oda nagyon hamar begyűrűzik a szankcióknak és a további szankciók lebegtetésének köszönhető világpiaci drágulás. A gázárak esetében még rosszabb a helyzet: a magyar felhasználói árhoz képest Hollandiában tizenegyszeres a különbség. Az árfelhajtó hatás pedig nem áll meg az Unió határainál. Vlagyimir Putyin és az amerikai pénzügyminiszter, Janet Yellen is többször figyelmeztetett: ha Európa így halad, globális válságot fog okozni.

Találós kérdés: Ki büntet kit?

Oroszország leállította a földgázszállítást a Jamal vezetéken és a Gazprom bejelentette azt is, hogy Finnországnak sem fog szállítani gázt. Mindez valójában válaszlépés orosz részről, egyfajta reakcióként értékelendők az említett államok nyíltan ellenséges magatartására. Arra a magatartásra, amely a diplomáciai üzengetésen túl a konkrét fegyvertámogatásokig is elmegy, mondta Tóth Máté. A szakértő emlékeztetett: Lengyelország, majd április 28-án Finnország is megtagadta a fizetést a földgázért az orosz kérés szerinti, de egyébként jogszerű fizetési mechanizmus útján, ezen kívül mindkét ország deklarálta már korábban is az orosz energiahordozó-vásárlás megszüntetésének szándékát. Lengyelország március elejétől folyamatosan úgy nyilatkozott, hogy év végéig maga is le kívánja állítani az orosz Jamal vezetéken történő vásárlást, ami persze csalóka az esetében, hiszen Lengyelország Németországtól vásárolja az orosz földgázt. Ettől függetlenül a két országnak eleve kisebb az orosz földgázfüggősége, a Baltikumból, Norvégiából (gázvezeték) és tengeri úton (LNG) is tudnak vásárolni, illetve Lengyelország felé Csehország irányából is van kapcsolat, Finnország esetében pedig az orosz földgáz a teljes energiafogyasztásnak alig öt százaléka, az is ipari. Vagyis kisebb veszteségekkel ugyan, de a két ország viszonylag könnyebben fordít hátat az orosz gáznak. Ami viszont esetükben fontosabb, hogy az így kieső és máshonnan mégsem fedezhető szükségletüket várhatóan a többi európai ország fogja összeadni, ahol pedig őszre várhatóan szintén ellátási szűkület léphet fel, bármiféle gázembargó nélkül is. Az ellátási lánc összetettsége miatt tehát mindenkit érint egy-egy ország kiválása, kiállása a rendszerből.

Berlin eközben elismerte, hogy az energiahordozók szállítása terén sokat romlott a helyzet.

A hangzatos deklarációk az alternatív gáz- és kőolajforrásokról nem realitás. A világban kínálatoldali szűkösség van, az orosz energiahordozókat pedig Európa egyelőre nem tudja nélkülözni, pláne kiváltani egy nagyjából egyharmados arányon túl

– figyelmeztetett az energiajogász. A gáztározókat is fel kell tölteni Európában, amihez nélkülözhetetlen az orosz import. A betárolási időszak áprilissal elkezdődött mindenhol, ez az időszak az, amikor a gázév kezdete – ez az iparági gyakorlat szerint általában október – előtt a tárolók a téli, magasabb fogyasztási időszakra készleteznek. Európa országaiban teljesen eltérő a tárolókapacitás-mennyiség, ahogy az is, hogy milyen a szabályozási, jogi környezet és kinek a tulajdonában állnak a tárolók. Magyarországon például az állami tulajdon és a stratégiai készletezés fontos ellátás-biztonsági garanciákat jelent másfél évtizede, Németország viszont, amely eddig a piacot istenítve liberalizálta a szabályozását és lényegében a profitorientált vállalatokra hagyta, hogy azok feltöltik-e egyáltalán a tárolókat, szorult helyzetében épp most veszi el erőszakkal a külföldi tulajdonú tárolókat, például a Gazpromtól. Ami viszont mindenkiben közös, az az, hogy amennyiben nem sikerül feltölteni a gázév elejéig, akár lényegesen drágábban is, akár alternatív forrásokból is, de gázzal a tárolókat, akkor nagyon súlyos ellátási problémákra lehet számítani. Európának nehéz tele lesz, és akkor az olyan országoknak is segíteniük kell az ideológiavezérelt tagállamok gázellátási gondjain, amelyek maguk egyébként még a lehetőségekhez mérten körültekintőbben jártak el.

Ki használja fegyverként az energiaellátást?

Robert Habeck német gazdasági miniszter szerint a Kreml visszaél a helyzetével, és fegyverként alkalmazza a földgáz- és a kőolajstopot. Ez a bagoly mondja verébnek tipikus esete – mutatott rá Tóth Máté. Habeck éppen annak az élharcosa, hogy Európa fegyverként használja a földgáz- és kőolajstopot Oroszország ellen, ami most az EU közös hatodik szankciós csomagjával immáron realitás is, miközben Oroszország a háború kezdete óta folyamatosan és szerződésszerűen teljesítette az energiahordozók szállítását. A helyzet tehát fordított: miközben Németország a nemzetközi befektetővédelmi joggal, így a nemzetközi Energia Charta Egyezménnyel is ellentétesen kisajátítja a Gazprom németországi gáztárolóit, vagy az EU mindenféle jogi alátámaszthatóság nélkül, sőt mindenféle jogi kötőerő nélkül a tagállamokat arra uszítja, hogy ne fizessenek az orosz gázért, végül teljes olajembargót kívánnak most hozni Oroszország ellen – a vád kissé abszurd.

Saját szankcióit kerüli meg Brüsszel

Iránymutatást tett közzé az Európai Bizottság arról, hogyan lehet mégis fizetni a földgázért a Gazpromnak a meglévő gázszerződések teljesítéséhez. Ennek értelmében a vevő két számlát nyit a Gazprombanknál: befizeti a vételárat a szerződés szerinti devizában (euró vagy dollár) az egyikre, majd a másik számlán (rubelszámla) a bank átváltja az összeget a napi árfolyam szintjén orosz devizára.

Az euróról rubelre váltás elvileg szembemenne az uniós büntetőintézkedésekkel, ezt most úgy oldották fel, hogy a vevőknek nyilatkozniuk kell az eurós fizetés teljesítésekor arról, hogy a szerződéses feltételek teljesültek, további teendőjük nincs.

Brüsszel úgy látja, az már nem érinti az uniós szankciókat, ha egy orosz bank az általa vezetett számlák közötti tranzakciót végez, például eurót vált rubelre. Tóth Máté szerint ezzel a döntéssel csak annyi történt, hogy egy már meglévő folyamatot elfogadott illetve nem támad tovább Brüsszel, és nem uszítja a tagállamokat a számlák közötti rubeltranzakciók megtagadására.

Az „energiaunió” rémálma

Ezek azonban csak látszatintézkedések, úgy tűnik, az embargó kérdésében az unió hajthatatlan, sőt, oly mértékben erőltetni akarja a nem működő szankciós nyomásgyakorlást, hogy azt fontolgatja: elvonná a tagállamoktól az önálló energiapolitikához való jogot. Guy Verhofstadt holland balliberális politikus egyenesen úgy fogalmazott:

erősíteni kell az energiauniót és fel kell számolni a vétójog intézményét.

Az energiaszektor hosszas egyeztetések eredményeképpen megosztott hatáskörbe tartozik: mind az unió, mind az egyes tagállamok döntési jogosultsága jelen van, és csak teljes összhang esetén lehet egy új szabályozást bevezetni, mondta Tóth Máté. Ezt a rendszert a rendkívül összetett módon működő energiaellátás miatt alakították ki szinte óramű pontossággal, de az elmúlt évtizedben már többször is belenyúlt az Európai Bizottság: az Északi Áramlat 2 gázvezeték engedélyeztetési-kivitelezési szabályozását például úgy vonta magához Brüsszel, hogy erre eredetileg senki nem hatalmazta fel. Ugyanilyen módszerrel próbálja most keresztülerőltetni a hatodik szankciós csomagot. Az energiajogász rámutatott: az energiaunió lopakodó megvalósítása már évek óta létezik. Az Európai Bizottság folyamatosan rendeleteket és szabályokat ad ki erre vonatkozóan, lépésről lépésre kiüresítve a tagállami hatáskört, de most a szankciós csomag mögé bújva, a közös fellépés ürügyén ez a központosítási törekvés új szintre emelkedhet. Tóth Máté hangsúlyozta: a jogi önállóság értelmében van tehát veszélyes hatása azoknak a folyamatoknak, amelyekben Brüsszel fokozatosan magához vonja az energiaellátásról szóló döntéseket.

A szerző a Hír TV Háború Ukrajnában című műsor felelős szerkesztője, a cikk az adásokban elhangzottak alapján készült.

A cikksorozat korábbi részei IDE kattintva érhetők el.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Unsplash)