Eddig is megfigyelhető volt a baloldalon a kontraszelekció okozta teljesítményzuhanás, ám amit az utóbbi időszakban a Párbeszéd nevű, láthatósági mellénnyel együtt is észrevehetőségi problémákkal küszködő minialakulat káderei produkáltak, azt nehéz minősíteni.
Már május 10-én aggasztó jelek mutatkoztak a párt régi-új képviselőjén, a megbízhatóan magas szintű gyűlölködési mutatókkal rendelkező Tordai Bencén. Az új frakcióvezető vezérszónokként egy viszonylag egyszerű mondatra csavarodott rá úgy, hogy képtelen volt kikeveredni belőle. Olyasmit produkált, amit a több mint százesztendős falak nem túl sokat láttak még a kommunista érában sem: kínosan hosszú másodpercekig képtelen volt befejezni egy mondatot, és mint egy túlzó, a szereplőket a hihetőnél hülyébbnek ábrázoló vígjátékban, csak hápogott és a levegőt csapdosta a karjával. A mutatvány megtekinthető az Országgyűlés honlapján, így mindenki megbizonyosodhat afelől: kifejezetten kíméletesek voltunk a komikusan méltatlan helyzet ismertetésekor. Azt fejtegette: – Ahogy az Alkotmánybíróság képes választási ügyekben döntést hozni, ugyanígy elő lehetne írni a rendkívüli jogrend esetén is a rendeleti kormányzással való… (itt jött a hosszú pauza, levegő és szavak utáni kapkodás, kényszerű idétlen vigyorral bővítve) …tehát a rendeleti kormányzással való (…) jogalkalmazás kontrollját. Csak kijöttünk ebből a mondatból.”