Sok politikus és politológus túlzottan jóhiszemű a jelenlegi baloldali főpolgármester tevékenységével kapcsolatban. Általában arról beszélnek, hogy Karácsony Gergely csak ötletel, ügyetlenkedik, bénázik. Egyszóval olyan képest festenek róla, mintha megvolna benne a szándék, a törekvés arra, hogy ellássa feladatát, csak hát kissé teszetosza ez a lakli, magas ember, mint egy örök kamasz, és ennek az ügyefogyottságnak a rovására írandó, hogy ahová lép, ott fű nem terem.
Midasz király mindent arannyá változtatott, amihez csak hozzáért, a többszörösen bukott, visszaeső balos miniszterelnök-jelöltnek pedig koprolittá lesz minden a keze alatt. Az a sajnálatos bökkenő azonban, hogy relatív jószándékról sincs szó. A Párbeszéd nevű mikroszkopikus kiterjedésű, észrevehetőségi problémákkal küzdő, nagyítóval is nehezen kimutatható párt társelnöke legtöbbször előre megfontolt szándékkal rombol. Karácsonynak láthatólag örömet szerez minden, amivel borsot tud törni a fővárosiak orra alá, és megkeserítheti a hétköznapjaikat. Efféle tekintélyteremtési akciókísérlet a dugódíj – eufemizált, kódolt elnevezéssel behajtási díj – belengetése, a pesti alsó rakpart lezárása és a ragaszkodás ehhez minden állampolgári és szakmai tiltakozás ellenére. Ugyanebbe a sorba illik a szinte néptelen, alig használt kerékpársávok erőszakolása, az autóstársadalom módszeres kicsinálása vagy a Blaha Lujza tér rekonstrukciójának irreális, bohózatszerű elnyújtása. Mind azt jelzik: a lakossággal, a pestiekkel és a budaiakkal akar kitolni mindenáron.
A legfrissebb fejlemény, hogy a fővárosban – írd és mondd! – százötven szeméttárolót, azaz kukát helyeztet ki a megnövekedett igénybevételre való hivatkozással. Ez akár üdvözlendő cselekedet is lehetne, azonban korábban nem kevesebb mint háromezer utcai szemetest szereltetett le, költségcsökkentésként beállítva az elképzelhetetlen mértékű utcaképpiszkítást. Így vegytiszta provokációszámba megy, hogy úgy tesz, mintha ez utóbbi leszerelési akció meg sem történt volna, s még ünnepeltetné is magát a mostani korrekcióért. Mintha lenyúlná a gyerekek ebédjét, majd nagylelkűen egy-egy szem kockacukorral kárpótolná őket. Hosszan lehet folytatni a sort, de a lényeg mindenütt és mindig ugyanaz: provokálni a kormányt és megalázni a budapesti embereket. Nem túlzás több mint két és fél évvel a megválasztása után kijelenteni: a rá szavazó baloldaliak ugyanazt kapták jutalmul, amit a nem rá szavazók büntetésül.
