időjárás 31°C János, Pál 2022. június 26.
logo
Heti agyrémek

Magyar felnégyelés VIII. Henrik módra

Hegyi Zoltán
2022.06.21. 08:05
Magyar felnégyelés VIII. Henrik módra

Összefoglalónk következik. Gondoltam, alszom rá néhányat, hogy ne az érzelmek, a turáni törzs hevülete vigyen, majd kiderül, hogy sikerül-e végrehajtanom a tervet.

A szikár tények. Anglia–Magyarország 0-4. Négy-null ide. Ott. Négyeske. Közte négy. Ez eggyel több, mint a 3-6. Előzmények. Csak a rövid távúak. A szerencsétlen belga bácsi mint szövetségi kapitány. A lift a mínusz egyediken. Onnan kellett elindulni. Nézzük a hovát. A mostant, a mostot. Nemzetek Ligája. Harmincötezer született rasszista gyerek tekintetétől kísérve megverjük idehaza az angolokat, majd vékonyan kikapunk az olaszoktól (jobbak voltak), a németek viszont összetehetik a kezüket az iksz után. Jöhetnek megint az angolok, akikkel egy ideje már konkoly került barátságunk tiszta búzájába, ezúttal Wolverhamptonban. A meccs már az első percben eldőlt, amint azt Szalai Ádámtól később megtudhattuk, ám mi még féltjük a srácokat, az angolok győzelmi kényszerben, meg egyébként is idegesek, talán a túl sok lóvé miatt, nehéz is lehet feldolgozni ekkora arccal, hogy huszonévesen cserélgetni kell a Maseratit, és a magyar szurkolókat is, nehogy az antirasszista stewardoknak megint elguruljon a gyógyszerük, mint legutóbb.

Van is miért, az angolok végigfütyülik a magyar himnuszt, és tisztán hallatszik a részeg gajdolás is, „rasszista rohadékok”. Nyilván edukációs célzattal. A BBC angol hülye riporterének buzgó helyeslése közepette. Nézem Szoboszlai Dominik tekintetét, rajta a döbbenet. Ezek gyökerek, de most mi lesz? – gondolom én a tévé előtt. Nos az lett, hogy a magyar tábor nem fütyült az angol himnusz alatt, hiszen bírjuk a királynőt, mert aranyos. Aztán nem fütyült a térdeplős cirkusz alatt sem, végre. Ezt ugyanis nem kifütyülni kell, hanem kiröhögni, ez csak egy ötlet a továbbiakra. Esetleg néma mosoly. Smile. Mert az tényleg szánalmas, hogy egy ezer bűnt elkövető, széthullott birodalom sportolói ezzel kompenzáljanak. Heti egy Bentley árát az egymilliárd eurós keret tagjai összedobhatnák inkább, és elküldhetnék Indiába.

Aztán a használtautó-nepperek arcára ráfagyott az artikulálatlan ordítozás, a nevelőtisztek elcsendesedtek kissé. Néhány perc múlva ugyanis Sallai edukatíve megtáncoltatta a combján a lasztit, és bevarrta az egyetlen helyre, ahová lehetett. Közben jön a hír, hogy aznap Wolverhamptonban magyar állampolgárt nem szolgáltak ki szeszes itallal. Itt is álljunk meg egy pillanatra! Ez persze primer diszkrimináció, mondhatnánk rasszizmus, hiszen a magyar drukkernek arcán a turáni átok. Szeme vágott, vállán párducbőr hanyagul átvetve, és hátrafelé nyilaz. Tehát nyilas. Kettes számú javaslat. A továbbiakban angol állampolgároknak Magyarországon nem adunk egy pikoló sört sem. Nevelési célzattal, persze. Ezentúl karlendíteni, az utca közepére sz…rni, legénybúcsú örvén üveges tekintettel a levesbe hányni: csak otthon. Úgy, mint otthon. Ahogy a nevelőnő tanította.

Ezután szépen csordogált a meccs tovább, a legnagyobb izgalmat Willy Orbán és a zseniális Dibusz Dénes parádés összjátéka okozta, a túldimenzionált angol csapaton pedig mintha a tanácstalanság jelei mutatkoztak volna. Aztán elkövetkezett a második félidő, amihez hasonlót én még életemben nem láttam, pedig addigra Southgate nevelőtiszt betolt még néhány millió eurót (fontot, bármit) a pályára. Bozsik laposan Hidegkutihoz, Hidegkuti laposan Puskáshoz, vagy valami ilyesmi. Nekem – és ezzel talán nem vagyok egyedül – ez volt az évszázad mérkőzése. Örömfoci, és a belőlem lett fotelultra önfeledt tombolása.

Távol álljon tőlem, hogy egy labdarúgó-mérkőzésbe beleszuszakoljak valamiféle istenítéletet, és a srácok már ezt megelőzően is túlteljesítettek, de mivel véletlenek nincsenek, az nem a véletlen műve (a véletlen az, amikor Isten félrenéz, elkalandozik a figyelme), hogy pont pökhendiéket, pont most és pont ennyire nagyon. Ezt a felnégyelést VIII. Henrik is megirigyelte volna. Ja és akkor még lecserélték a szerencsétlen milliárdos Sakát, aki már jó ideje bűnbak az angol antirasszista közönség szemében, ki is fütyülték újra rendesen. Saka labdarúgó történetesen színes bőrű, fekete, afroangol, vagy ki tudja már, micsoda, miként kell nevezni, hiszen ez ép pszichéjű emberek között nem téma. Hello, UEFA! Mindjárt két esély arra, hogy angol barátaink zárt kapuk mögött focizhassanak egy jót, hátha sikerül több gyereket a lelátóra csábítani Twist Oliver utódai közül, mint legutóbb. És akkor most inkább Marco Rossi. Ez a két himnuszt éneklő csodalény, az olasz, aki magyarabb sok magyarnál. Legalábbis erre következtetek a huhogók tovább stadionozó, zorbánozó kórusából.

Mille grazie, maestro!

 

Borítókép: Szalai Ádám  és csapattársai a győzelmüket ünneplik a labdarúgó Nemzetek Ligája 4. fordulójában játszott Anglia–Magyarország mérkőzés után a wolverhamptoni Molineux Stadionban 2022. június 14-én. A magyar válogatott 4-0-ra győzött (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)