Pedig ha komolyan vennék saját vádjaikat a nemzeti kormány unióval szemben tanúsított harcias viselkedéséről, Orbán Viktor konfliktuskereső magatartásáról, amellyel szerintük magára haragította a tekintetes brüsszeli elitet és elszigetelte nemcsak magát, de az egész országot, akkor nekik kellene legjobban örülni, és minden eszközzel támogatni az immár megváltozott, megegyezésre törekvő politikát.

Ehelyett Ujhelyi István, az Európai Parlament szocialista delegáltja gúnyos hangon meghátrálásnak nevezte a sikeres tárgyalásokat, a feltételek elfogadását pedig annak beismeréseként értékelte, hogy a kormány – a baloldali legenda szerint – demokráciát és jogállamiságot leépítő tevékenysége tarthatatlan.

De jó, ha tudják, nem felejtjük el nekik, milyen kísértetiesen köszönnek vissza a hazánkat vegzáló, immár szakmányban gyártott jelentésekben azok a hazugságok, csúsztatások, féligazságok és minden alapot nélkülöző, soha nem bizonyított vádaskodások, amikkel itthon is szórakoztat bennünket a balliberális ellenzék immár tizenkét esztendeje.

Jól agyunkba véstük a Vera Jourovával folytatott momentumos bájcsevegéseket, Gyurcsányné megbeszéléseit az erre fogékony uniós potentátokkal, azt az áldásosnak egyáltalán nem nevezhető tevékenységet, amit folyamatosan és egyre intenzívebben művelnek a balliberálisok az európai színtéren, jól láthatóan nem eredménytelenül. Hiszen a nemzetközi baloldal partner kormánybuktató törekvéseikben.

Ezen a ponton érdemes egy kicsit megállni és elgondolkodni azon, hogyan eshet ilyen halál pontosan egybe a nemzetközi és a hazai baloldal végső célja, a jobboldal eltakarítása a globalista törekvések útjából. Már Gyurcsány Ferenc előrevetítette a 2010-es bukása másnapján, hogy az európai baloldal segítségével akarja visszaszerezni hatalmát. Bennünket legyőzhettek, de Európát nem tudják legyőzni, sziszegte vészjóslóan.

Minden más esetben náci veszélyt kiáltanak, fasisztáznak, diktatúrát kiáltanak, és a harangokat csak azért nem verik félre, mert többségük fekete öves ateista, sőt egyenesen vallásüldöző. Így lett hazánkból hibrid választási autokrácia, és így lett velünk együtt Svédország, Olaszország és Lengyelország az Európai Unió ellensége.

De mi is a baj valójában Magyarországgal? Lényegében az, hogy nem akarunk kevert népességen alapuló multikulturális társadalommá válni, nem akarunk az erős nemzetállamok szövetségén alapuló unió helyett Európai Egyesült Államokat.

A kevert népesség előállításához szükséges illegális migrációnak az útját álljuk, aktívan védjük és segítjük a napjainkban legtöbb üldöztetést elszenvedő kereszténységet idehaza és szerte a világban, és miközben befogadók és toleránsak vagyunk, törvénnyel védjük gyermekeinket az LMBTQ-propagandától és a genderelmélet tudománytalan megnyilvánulásaitól.

Ráadásul elítéljük az unió ostoba szank­ciós politikáját, ami egyre inkább azt eredményezheti, hogy a kontinens nemzetgazdaságai összeomlanak, a nemzeti kormányok képtelenné válnak a rend és a biztonság megteremtésére.

És itt érhetők tetten a mi szedett-vedett baloldali roncspártjaink esztelen viselkedésének igazi mozgatórugói is. Ezért érdekeltek abban, hogy menjen minél inkább tönkre minden. Ezért lesik sóvárogva hétről hétre, mennyivel csökkent a kormánypártok népszerűsége a romló gazdasági helyzet és az egyre nehezebb megélhetési körülmények hatására.

Ezért mennek mindennel szembe, amit a kormány kitalál a károk enyhítésére, a negatív hatások csökkentésére és a tőlünk független folyamatok okozta válságokból való kilábalás érdekében. Mert a káoszban érdekeltek, mint külföldi elvtársaik. Abban bíznak, hogy árulásuk kifizetődő lesz majd az új rendben, hogy júdáspénzként megkapják majd a birodalom helytartói tisztségeit. Felszabadító érzés nem közéjük tartozni!

Borítókép: A Momentum Mozgalom tagjai (Fotó: Havran Zoltán)