Születések – akkor és most

A születések számának további növekedése nemzetünk fennmaradásának, a népességfogyás megállításának egyik kulcskérdése.

Budapest, 2021. január 1. Az új év elsõ fõvárosi újszülöttje, Hunor Pál édesanyja karjában a Honvédkórház II. telephelyének szülészetén 2021. január 1-jén. Hunor Pál császármetszéssel jött világra éjfél után 1 perccel, 54 centiméterrel és 3350 grammal. MTI/Mónus Márton Fotó: Mónus Márton

Több mint egy évtizednyi családbarát kormányzás után is hallani olyan hangokat, amelyek a születések számának kismértékű növekedését kritizálják. Lássuk a tényeket!

2021-ben ötezerrel, csaknem hat százalékkal több baba született, mint egy évtizeddel korábban, miközben kétszázezerrel tíz százalékkal csökkent a 20 és 45 év közötti, gyermekvállalási korban lévő nők létszáma, azaz tíz százalékkal kevesebb nő hat százalékkal több gyermeknek adott életet. 2010 előtt viszont az akkori szülőképes korban lévő női korosztály nagy létszámához képest a legkevesebb gyermek született, ezek az évek az elszalasztott lehetőségek, a demográfiai nonszensz korszaka volt.

A születések számát nem lehet önmagában vizsgálni, hiszen fontos, hogy egy adott országban egyáltalán hányan vannak, akik képesek a koruknál fogva már vagy még gyermeket szülni. A KSH a 15–49 éves nőket tekinti szülőképes női korosztálynak, de 20 éves kor alatt és 45 éves kor felett mindössze az adott évben születő gyermekek alig tíz százaléka születik meg. Ezért érdemes a 20 és 45 közötti korosztályt vizsgálni, amelynek a létszáma 2010 óta, eddig soha nem látott mértékben, több mint kétszázezer fővel csökkent.

A hetvenes évek közepén született nagy létszámú korosztály, a Ratkó-unokák éppen ezekben az években kerültek ki a gyermekvállalási korból. Amikor még lett volna lehetőségük gyermeket vállalni a 2000-es évek derekán, egyszerűen nem volt olyan családpolitika, amely elősegítette volna a vágyott gyermekeik megszületését.

Sőt az intézkedések többsége inkább akadályozta a gyermekvállalást, gondoljunk csak az otthonteremtést szolgáló „szocpol” és a családi adókedvezmény megszüntetésére vagy a devizahitel csapdájára.

Pikáns, ahogy az akkori kormány vezetői kritizálják a mostani születésszámokat, miközben a Gyurcsány–Bajnai-kormányok idején, 2006 és 2010 között tízezerrel csökkent a születések száma: 2006-ban még 129 gyermek híján majdnem százezer, 2010-ben pedig már csak kilencvenezer gyermek született, miközben a szülőképes korban lévő nők száma kifejezetten magas volt. Az ezer nőre jutó születések száma az akkori 37-ről mostanra 42,7-re emelkedett.

Ha a teljes lakossághoz viszonyítjuk a születések számát, akkor is jelentős az emelkedés: kilencről 9,7-re nőtt ez az érték, amivel 2010-ben még utolsó előtti helyen álltunk az Európai Unióban, mára pedig meghaladjuk az uniós átlagot. Mi ez, ha nem jelentős javulás a születések számában? Ahogy a fertilitás, a házasságkötések, a válások vagy az abortuszok tekintetében is.

A termékenységi ráta 27 százalékkal nőtt, a házasságkötések száma megduplázódott, a válások száma negyedével csökkent, az abortuszok száma pedig csaknem felére esett vissza. 2010 óta a nemzeti kormány ugyanis következetes, kiszámítható és egyre szélesebb családtámogatási rendszert működtet, amelyet a mostani háborús válság ellenére is megvéd és biztosít a gyermeket vállalóknak.

Persze ez nem jelenti azt, hogy ne volna még tennivaló. A születések számának további növekedése nemzetünk fennmaradásának, a népességfogyás megállításának egyik kulcskérdése. Azt gondolom, hogy van még tartalék.

Célzott módon és eszközökkel a gyermekvállalási kedv tovább növelhető, különösen a harminc év alatti korosztályban. Fontos terület a meddőségi kezelések fejlesztése is, hiszen ma már minden ötödik párt érinti ez a probléma. És ne feledkezzünk meg a határon túl, külhonban élő magyar családokról sem, hiszen az ő gyermekeik ugyanúgy a magyarok közösségét gyarapítják, s jó lenne, ha közülük még többen megkapnák a magyar állampolgárságot.

A hazavándorló magyarok is fontos demográfiai többletet jelentenek, és ebből a szempontból előremutató, hogy immár négy éve többen jönnek haza, mint ahányan elmennek Magyarországról, ezzel is mérsékelve a gyermekvállalási korban lévő nők létszámcsökkenését. A visszavándorló 15–49 éves nők átlagosan harmadával csökkentették a gyermekvállalási korú nők magyarországi deficitjét. A vonatkozó kutatások egyértelműen mutatják, hogy a magyar fiatalok továbbra is átlagosan több mint két gyermeket terveznek.

Van még tehát teendő, de reális esély is arra, hogy tovább nőjön a magyar gyermekek születésének száma, gyarapítva nemzetünket.

A szerző a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) elnöke

Borítókép: Az új év első fővárosi újszülöttje, Hunor Pál édesanyja karjában a Honvédkórház II. telephelyének szülészetén 2021. január 1-jén (Fotó: MTI/Mónus Márton)