Foci, szamba, korrupció, isteni sugallat, erőszakba is torkolló hevült politikai légkör. A mostani brazil kampányt tekintve ezek nem csak üres általánosítások. A közel 156 millió brazil választópolgár – a világ egyik legnépesebb demokráciája – október 2-án járulhatott ezen a választáson először az urnákhoz, a második fordulót pedig október 30-án tartják. Új parlamentet választottak a brazilok – 513 képviselőt és a 81 szenátor kétharmadát –, illetve dönteniük kell a 26 tagállam és a fővárosi régió kormányzóiról és parlamentjeinek összetételéről is. A legnagyobb figyelem természetesen az elnökválasztásra összpontosul, amelyen tizenegy jelölt indult, de közülük kettőnek, az újraválasztásért küzdő jelenlegi elnöknek, Jair Bolsonarónak és a Brazíliát 2003 és 2010 között irányító Luiz Ináció Lula da Silvának van csak érdemi esélye, ők jutottak ugyanis a második – mindent eldöntő – fordulóba. Az első szavazáskor a részvétel elérte a 79 százalékot, ami nem meglepő, hiszen a 18 év felettieknek kötelező szavazniuk. Érdekesség, hogy a 16 év felettiek is szavazhatnak.
A brazil politika két veteránja áll szemben egymással. Bolsonaro egykori katona, aki közel harminc éve tevékenykedik a brazil politika környékén. 2017-ben olyan programmal és politikai attitűdökkel került hatalomra, amelyek Donald Trump kormányzását kopírozták. Bolsonaro jobboldali, nemzeti érdeket előtérbe helyező politikát képvisel, amely hangsúlyosan szólítja meg a keresztény szavazókat, mindezt megspékelve a politikai kommunikáció és hatalomgyakorlás minden modern technikájával, amely hangsúlyosan hivatkozik a Latin-Amerikában hatványozottabban jelen lévő kommunista-szélsőbaloldali veszély elleni fellépésre. A szabad szájú, a progresszív-liberális megmondóemberek kötelező rettegésére és felháborodására rájátszó Bolsonarót sok vád érte, amiért a kelleténél pozitívabban nyilatkozott az országot korábban irányító katonai juntáról, de azért is, amiért megengedőbb az amazonasi őserdők területének mezőgazdasági célú hasznosításával. A nemzetközi fősodratú média és brazil leágazásai számára ő az egyik patás ördög, aki „lebontja a demokráciát”, „autoriter”, „fasiszta”, „náci” stb., de a fake newsokkal egyébként is mindkét oldalról elöntött kampányban még kannibalizmussal is megvádolta a baloldal. Bolsonaro kezdetben jó elnöki teljesítményét beárnyékolta a Covid-járvány elhibázott kezelése, amely az egyik legfontosabb kritika vele szemben a kampányban.
A másik oldalon Lula áll, aki öt évtizede kezdte politikai karrierjét, egyszerű munkásból lett szakszervezeti vezető, és diploma nélkül jutott el a brazil elnöki palotáig. Elnökségéhez kötődik, hogy az akkor kedvező gazdasági folyamatokat kihasználva sok millió brazil életszínvonalán tudott jelentősen javítani, növelve ezzel a brazil középosztályt. Elnöki működésére egy korrupciós botrány nyomta rá a bélyegét, amiért börtönben is ült. Igaz, kicsit rontja az ügy élét, hogy a Lulát elítélő bíró később Bolsonaro igazságügyi minisztere lett. Az elítélő határozatot is megsemmisítették később, igaz csak formai okokból.
Lula nemzetközi szereplő is, aki alapítója annak a Sao Paulo Fórumnak, amely Latin-Amerika marxista vagy fancy-progresszívnak maszkírozott újmarxista erőit tömöríti. A Szovjetunió bukása után létrehozott egyfajta latin-amerikai internacionálé ez, amelyhez tartozó politikai erők a térség 12 országát irányítják Mexikótól Perun át Chiléig. Ezen országokban a nemzetközi progresszió által jobban eladható politikát képviselő erőkről beszélhetünk, de ebbe a csoportba tartozik a demokráciával és az emberi jogok tiszteletben tartásával csak nehezen vádolható kubai és venezuelai vezetés is, amelyik ideológiai iránytűként szolgál a fórum tagjainak. Nem szabad elfelejteni a drogkartellek és a fórum, valamint a hozzá tartozó erők közötti számtalan összefonódást és aktív támogatást sem. Ha Lula visszatér a hatalomba, akkor Latin-Amerika legnagyobb országát is a Sao Paulo Fórum, a latin-amerikai internacionálé tagja irányítja majd.
A nemzetközi progresszió, élén az amerikai demokratákkal, nagyon drukkol Lula újraválasztásának, az ehhez a körhöz tartozó nemzetközi média pedig szorgosan, hónapok óta készítette elő a terepet külföldön és odahaza is a visszatérésének, ami természetesen az ő olvasatukban egyet jelent a demokrácia visszatérésével. A választásokhoz közeledve azt szuggerálták a nagyvilágnak és a brazil választóknak, hogy a Lulára leadott szavazatok aránya elérheti az ötven százalékot, így második fordulóra sem lesz már szükség, annyira várja vissza a nép a baloldali vezért. De a választások első fordulója nem úgy alakult, ahogy arra a baloldal számított. Lula ugyan megnyerte az első fordulót, de jóval kisebb, mindössze ötszázalékos különbséggel. Ami még fontosabb, hogy jobboldali, Bolsonaro-párti többségű lesz az új parlament, de a tagállamok jelentős részében is Bolsonaróhoz kötődő kormányzók nyertek.
