Lezajlott a szenátusi és képviselőházi félidős választás az Egyesült Államokban. Várakozás, izgalom, reménykedés, kijózanodás. Röviden, néhány szóban összefoglalható mindaz, ami jellemezte a választást megelőző időszakot, majd az eredményt.
A hétköznapokban az emberek többsége nagyon helyesen a pozitív élethelyzeteket keresi, és alapvetően sikerorientált. Ilyenkor gyakran kerül elő a mondás: „A remény hal meg utoljára.”
Amikor a legkevésbé könnyű egy feladat vagy előbukkan egy nem várt nehézség, igyekszünk az utolsó pillanatig pozitív megoldást találni. Erre törekszünk, és nagyon fontos, hogy mindez így is maradjon az életünkben.
Más a helyzet a politika világában, a hatalom megszerzésének retorikája közepette. Látszatra és a felszínen korrekt módon tobzódik a demokrácia. A törvények feszesek, egyértelműek, és a politikai etika is előtüremkedik a többség kívánsága szerint.
Mert hinni kell és hinni akarunk az érdekeink, a többség érdekének győzelmében. Ezt igazolandó elmegyünk szavazni, ha itt az idő, és eldöntjük, kit tartunk méltónak arra, hogy minket, a népet képviseljen.
Aztán lesz egy eredmény, ami evidens, hisz logikus vagy éppen meglepő, érthetetlen, mivel nem ezt prognosztizálták a mindenható mérések és persze a józan ész sem.
Így volt – van – ezzel a most véget ért félidős amerikai szenátusi és képviselőházi választás is. Sokan, még szakértők is hittek a lehetetlenben.
Kiszámolták, hogy Amerika képzeletbeli térképét uralni fogja a Republikánus Pártot szimbolizáló piros szín.
A demokrata elnök, Joe Biden végre politikai féket kaphat, és időnként zavart, hajmeresztő, katasztrófát sejtető döntéseit sikerül politikai értelemben kontrollálni, ezzel is esélyt adva az amerikai demokrácia belső törvényeinek és a nem kívánt folyamatokat elkerülni képes mechanizmusának.
Ez a várakozás, illetve előrejelzés félig teljesült, mivel a szenátusban megőrizték szűk többségüket a demokraták, a képviselőházban viszont a republikánusok kerültek többségbe. Így kétévnyi megosztott kormányzás várható, hiszen a képviselőházi győzelem a republikánusoknak lehetőséget ad arra, hogy akadályozzák Bident a gazdasági és szociális programja megvalósításában, és ők irányítják majd az összes képviselőházi bizottságot is, amelyek széles körű felügyeleti és idézési jogkörrel rendelkeznek.
Miért nem történt cunamiszerű változás? Mindenekelőtt azért, mert a népakarat mindig is a politikai ügyeskedés kontrollja alatt állt és áll, mely inkább szem előtt tartja a kizárólagos politikusi érdekeket.
Amerikaira lefordítva ez azt jelenti, hogy a hatalmat valóban számtalan eszközzel gyakorló demokraták nemcsak ismerik ennek szabályait, hanem képesek a gyakorlatban is megvalósítani a boszorkánykonyhák tananyagát.
Ráadásul a törvényes politikai érdekérvényesítésen túl nem sokat teketóriáznak, ha szabálytalan eszközöket kell bevetniük a sikerük érdekében. Az Egyesült Államok választási rendszere alkalmas is a manipuláció kiteljesedésére, természetesen a látszat megőrzése mellett.
