Hűvösödik. Avagy erősen hűsül, ahogy Márton barátom szokta volt mondogatni ilyentájt Széken. Általában nincs ezzel különösebb baj, de most meg van. Önuralom szükségeltetik hozzá, ismertebb nevén stratégiai nyugalom, nem is kevés.
Különösen, ha a vakcinabizniszbe keveredett Ursula von der Leyenre és kollégáira gondol az ember, bár abban is van valami mazochisztikusan jó, mert automatikusan magasabb fokozatra kapcsol a vérkeringés, és átmelegszik a test az ársapka alatt. Hogy látogatná meg őket egy érzékenyített marokkói szurkolói csoport a kandallójuk mellett, ahogyan azt Lajos bácsi mondta a minap a kisbolt előtt.
Szóval, ezekkel a brüsszeli arcokkal az a helyzet, hogy az amúgy is túlfizetett állásukon kívül vagy hozzájutnak még valahonnan egy talicska pénzhez, vagy ennyire kretének, esetleg a kettő egyszerre, ezt nehéz eldönteni. Logika mindenesetre egy szál se, de most már szinte semmiben sem. És sehol.
Olvasom például, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics, mielőtt felcseszte volna magát rendesen azon, hogy kezdik körülvenni, mint a betiltott Winnetou harcosai a sápadarcúak táborát, és ezért inkább belelépett a gereblyébe, nem is az ukrán féltestvéreket szándékozott megtámadni, hanem egyenesen Japánt. Csak aztán meggondolta magát, mint az a brit férfi, aki koreai popénekesnővé operáltatta magát, de most inkább visszacsináltatja az egészet.
Na most, Putyinról sok mindent el lehet mondani, de azt talán a legkevésbé, hogy idióta lenne, ezért aztán ez egy akkora messziről bűzlő fake news, mint ide Lacháza, ám mégis itt kering körülöttünk, mint egy a téboly árnyékában létező lehetségesség, és mint megannyi más kimondott szó, amitől megvadul az egész univerzum.
