A Mars például (mégis csak egy hadisten vagy mi) egészen közel jön hamarosan, nyilván hogy jobban lássa ezt az egész felfordulást, akár a nagyinak álcázott farkas szegény Piroskát.

A kérdés viszont sajnos az, hogy közel járunk-e az apokalipszishez vagy már benne is vagyunk a miszóban, hogy tárgyszerűek maradjunk. Ehhez képest tényleg marginális problémának tűnik az, ahogyan Ursuláék szórakoznak Magyarországgal, de ha valakit a margóra szorítanak, annak érthetően az a középpont. 

És miután a magyarok már mindent bevallottak az ávón, az, hogy az egyébként jogosan járó pénz kifizetését menet közben újabb és újabb feltételekhez kötik, immáron nem csupán az ízlésrendőrség hatáskörébe tartozik, de színtiszta zsarolási ügy. 

Most tekintsünk el attól egy röpke pillanatra, hogy a kialakult közhangulat miatt Freundnak egyelőre nem javasolnám a kíséret nélküli kószálást az elmaradott magyar ugaron olcsó és egyben biztonságos hajlékot keresgélve, mint azt teszi egyre több honfitársa, megunván az otthoni elvárásokat, és attól is, hogy viszont erősen javallott lenne mihamarabb felkeresnie egy pszichiátert, és nem megsértődnie az első kivetítés szó hallatán, mert ismét érdekes kérdésekbe ütközünk, mindjárt kettőbe.

Az egyik a „németkérdés”, a másik a „zöldkérdés”. Egyre gyakrabban hallom ugyanis a sommás megállapítást, és ez a most zajló labdarúgó-világbajnokság alatt még intenzívebbé vált, amely szerint a németeknek elment a maradék józan eszük, csak most éppen nem úgy, hanem így. 

Értem én persze, a megfelelési kényszer és a még mindig elegendő munícióval rendelkező kollektív bűntudat, ezek a hívószavak, de ne felejtsük el: olyan, hogy kollektív bűnösség, nincs. Mert azt is tudjuk, hogy annak emlegetése hová vezet. Az, amit mi németnek mondunk az egyszerűség kedvéért, nem Németország. Az nem nyolcvanmillió ember, csupán a fősodratú média és a fősodratú európai politikusok. Ez is elég gáz, ne akarjunk többet.

Aztán persze itt vannak az álzöldek, mint ez a Freund. Sokat tesznek azért, hogy a létező környezeti katasztrófa szélén táncolva a zöldmozgalom szitokszóvá és/vagy köznevetség tárgyává váljon. 

Mert nyiladoznak a bicskák a zsebekben, amikor az úgynevezett zöldek, miközben minden erejükkel igyekeznek (kollektív) lelkiismeret-furdalást gerjeszteni a húszéves dízelautók nem brüsszeli apanázst húzó tulajdonosaiban, azzal foglalkoznak, hogy gyerekek szülői beleegyezés nélkül is mihamarabb hozzájuthassanak egy nemváltó műtéthez.

Borítókép: Daniel Freund német zöldpárti európai parlamenti képviselő a jogállamiság magyarországi helyzetével kapcsolatos uniós aggályokra adott magyar válaszintézkedésekkel kapcsolatban tartott sajtóértekezleten az Európai Parlament brüsszeli épületében 2022. november 17-én (Fotó: MTI/EPA/Stephanie Lecocq)