időjárás 1°C Melinda , Vivien 2022. december 2.
logo
HETI AGYRÉMEK

Katarzisra várva

Hegyi Zoltán
2022.11.23. 06:51
Katarzisra várva

Megint van minden, mint a búcsúban, csupa gyönyörűség, akár a nemi eltévelyedések a panoptikumban, hogy már megint Pepin bácsit húzzuk elő a pakliból, mint már annyiszor. Itt van mindjárt a labdarúgó-világbajnokság. A férfi. Ezt mostanában szinte kötelező hozzátenni, ki tudja, miért. De ezen ne múljon. A vb-t Katar rendezi a FIFA-val karöltve mintegy, de Katar a helyszín.

A kizárólag milliomosok és kamudrukkerek számára megrendezett eseményre, valamint a szép új világba okostelefonnak nevezett készülék nélkül belépni szigorúan tilos. Mert a szurkoló appot kap. Esetleg sokkot. És ezentúl nincs egy ellenőrizetlen lépése sem. A továbbiakban pedig erről fog szólni ez az egész hercehurca. Meg a bangladesi vendégmunkásokról, a helyi szokásokról és törvényekről vs. úgynevezett liberális demokráciák. 

Kíváncsian várom, hogy a magyarokat anyázó hős németek kitűzik-e a szivárványos zászlót, miközben az egyik helyi szervező agybetegségnek nevezi a homoszexualitást.

 Egyébként meg azon kapom magamat, hogy soha nem volt még olyan focivébé, amire ennyire ne lettem volna kíváncsi. Pedig élemedett korom miatt hosszú a sor.

Az első egyre halványuló emlékem 1970-ből való, az olasz–német dráma. Beckenbauer felkötött karja. Aztán Cruyffék ezüstös, totális álomfocija, majd a hülye bíró kiállítja az agyonrugdosott Nyílt és Törőt, tízet szórunk Salvadornak, jön az irrapuatói tésztás rémálom, Maradona és Isten keze és így tovább, bár nélkülünk, de azért mindig izgatottan. Most meg? Jelen sorok írásakor alig néhány óra van hátra a nyitómeccsig, de azon kapom magam, hogy jobban érdekel az esti program, Dzsudzsák búcsúmeccse. 

Pedig haragudtam rá kissé, amikor a macska halálát (Anzsi Mahacskala vagy mi) választotta ahelyett, hogy Détári nyomába lépett volna, de persze felállva ünnepeltem, amikor hisztériába kergette Christiano Ronaldót. Mert az igazi focibolond már csak ilyen, még ha kanapéultrává szelídül is az évek során.

Mélységek, magasságok, üvöltések és könnyek, könnyen előállítható libabőr. Katarzis. Hogy ezt az általam találónak gondolt szót hányszor fogom olvasni címekben a következő néhány hétben, arra nem mernék fogadást kötni. Mint ahogy lázasnak egyáltalán nem mondható érdeklődésem bizonyítékaként eddig másra sem nagyon kötöttem. 

Szerecsendió

Háborút kirobbantani bármilyen ürüggyel lehetséges, és szinte bármilyen célért folytatható.

Visszasírom persze az aranykort, amikor a Magyar Nemzetben Ballai Attila sportrovatvezető idején a fél szerkesztőség a tippeléssel volt elfoglalva, de részemről most (ez idáig) ez is elmaradt. A híreket is csak félig-meddig követem. Azt, hogy ezért nem bukkantam a nyomára azoknak, akik annak idején a szavazatukkal támogatták Katart és annak hogy miért, esetleg mennyiért vagy valami más miatt, azt nem tudom.

Arra viszont élénken emlékszem még, ennyi év távolából és egyben távlatából, hogy amikor tizenkét évvel ezelőtt megszületett a felelős döntés a nyertes országról, a pályázóknak (hogy visszakössünk egy percre az elejéhez) valami miatt érdeklődést kellett tanúsítaniuk a női foci iránt is, ami egyébként elképesztő fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedben. 

Így aztán gyorsan fel is állították a katari nemzeti női válogatottat, amely a következő esztendőben le is játszotta az első mérkőzését. Arra már nem emlékszem, hogy milyen szerelésben léptek pályára, de arra még foltokban, hogy a Bahrein elleni 17-0-s fiaskó után még kikaptak a bitang erős palesztin tizenegytől 18-0-ra, majd 2014-ben felhagytak a kísérletezéssel, és azóta a katari hölgyek egyetlen hivatalos nemzetek közötti mérkőzést sem játszottak.

Mindegy, kicsire nem adunk, női dolgok, felejtsük el, pénz beszél, kutya vonyít. Mindeközben viszont a FIFA jelenlegi elnökének a jelek szerint mintha átmenetileg meghasadt volna a tudata, ami persze az ő helyzetében nem csoda, és csak reménykedni tudok, hogy ez az állapot gyorsan elmúlik, mint annak a brit alattvalónak az esetében, akit gyíkká változtatott a boszorkány. 

Gianni Infantino ugyanis a napokban egyszerre érezte magát katarinak, arabnak, afrikainak, homoszexuálisnak, fogyatékkal élőnek és bevándorló munkavállalónak. A tünetegyüttes diagnosztizálása után a momentán kopasz férfiú a miheztartás végett még hozzátette, hogy neki sem volt könnyű gyerekkora, mert vörös volt a haja. Na, ez van most.

Borítókép: Gianni Infantino a FIFA jelenlegi elnöke (Fotó: AFP/Karim Jaafar)

Tojás, tyúk nélkül

Az Orbán-kormány egyik leghatásosabb, az embereket valóban segítő intézkedéssorozata alighanem a hatósági árak bevezetése volt bizonyos termékekre.

 

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.