időjárás 4°C Aida , Karolina 2023. február 2.
logo
Heti agyrémek

Szerecsendió

Hegyi Zoltán
2022.11.09. 08:30
Szerecsendió

Az Oroszország és az Egyesült Ukrajna között zajló háború kezdi átalakítani egész Európát és tulajdonképpen a világot. Nem világháború, de világok harca. Oka van számos, talán elsősorban geopolitikai, amiről egy röpke pillanatra azt gondoltuk, hogy lejárt huszadik századi lemez. Nos lehet, hogy lejárt, de elég hangosan serceg. 

Még akkor is, ha Lengyelországnak, Romániának és Magyarországnak esze ágában sincs a felszeletelt Ukrajnából csemegézni. Magyarországnak például az lenne az elemi érdeke, ha Ukrajnában béke, biztonság és jólét honolna, a kisebbségi jogok tiszteletben tartásával feldíszítve, madárfóbiától mentesen. Na most ez nincs így, viszont háború az van.

Kissé leegyszerűsítve persze azt is mondhatnánk, hogy az emberiség története háborúk története, tele is vannak a történelemkönyvek mindenféle vérgőzös csetepatéval. Ráadásul nyilván a történetírás kezdete előtt is gyilkolászták egymást eleink, hol ezért, hol azért. 

Feltételezések szerint a törzsi háborúk kezdetben vadászó csoportok között zajlottak, területért, zsákmányért. A gyűjtögető életmódot folytató társaságok békésebbnek bizonyultak, letelepedtek, növényekkel babráltak, ami lássuk be, csendesebb tevékenység, mint dárdákat hajigálni, majd később lóháton kurjongatni. 

Mindezt a génjeinkben hordozzuk, próbáljuk csak ki. Lovagoljunk évekig, aztán amikor rájövünk, hogy a kolléga elöl harap, hátul rúg, középen meg ráz, és átállunk arra, hogy a lepkéket bámuljuk a káposztákon, a lelkiállapotunkban beálló változás szembetűnő lesz. 

Az azonban fontosnak tűnik, hogy lehetőség szerint őrizzük meg a falusi életformát, mert amennyiben városba, ne adj Isten városállamba tömörülnénk, hamarosan mi sem leszünk különbek a Deákné vásznánál, hamarosan összefeszülünk a szomszéd várral, és a hadakozásban megjelenik egy új minőség, jelesül az ostrom. Egy pillanat csupán, és harmónia helyett kipiszkálják alólunk a létrát és a nyakunkba dobnak egy tehenet. 

Tojás, tyúk nélkül

Az Orbán-kormány egyik leghatásosabb, az embereket valóban segítő intézkedéssorozata alighanem a hatósági árak bevezetése volt bizonyos termékekre.

Háborút kirobbantani bármilyen ürüggyel lehetséges, és szinte bármilyen célért folytatható. Volt már olyan is, hogy egy nő miatt estek egymásnak a hadfiak, máskor meg a fűszerekre gerjedtek rá annyira, hogy nem bírtak magukkal.

Csak egy példa a sok közül. A fűszerek egy időben rettenetesen drágák voltak, némelyik pedig különösen divatos. A szerecsendióért (bocs’, wokik, de ez a neve) például egyszer csak komoly hiszti támadt, holott a gazdag felhasználók nem akartak betépni tőle és nem ismerték a krumplipürét, viszont diókkal flangáltak, reszelővel a zsebükben. Így aztán amikor az európai hajósok felfedezték az egyik legjobb termőhelyet a Banda-szigeteken, azon nyomban el is kezdődött az öldöklés. Először jöttek a portugálok, majd az őket felkoncoló hollandok. 

A koncolás eltartott egy ideig, ami azért elég idegesítő lehetett a résztvevők számára, mármint hogy évekig arra ébredni, hogy ma levágják-e a fejemet a nyüves szerecsendió miatt vagy sem, ahelyett hogy napoznék a plázson. Aztán benéztek az angolok is. 

Az azóta is működő angolszász harcmodor az volt, hogy nem ők lövöldöztek, hanem felfegyverezték az ukr, izé, a bennszülötteket a hollandok ellen. Akik erre persze felkapták a vizet, miszlikbe aprították a helyi erőket, a maradékot pedig deportálták a közeli Jávára. 

Helyettük érkeztek a holland telepesek, akik viszont inkább pihenéssel múlatták az időt, a szerecsendióval való bajmolódást meg rábízták a rabszolgáikra. A környéket szépen felosztották, a Run sziget például az angolok kezén maradt, aminek később komoly jelentősége lett. Történt ugyanis, hogy kissé odébb egy másik talpig becsületes holland konkrétan némi üveggyöngyért megvette a mai New Yorkot az észak-amerikai bennszülöttektől, aztán továbbpasszolta az angoloknak, nem másért, mint a Run szigetért cserébe.

Mindez már több száz éve történt, de egy percig se gondoljuk, hogy a következmények nem értek el napjainkig. És ezeket a következményeket nem lehet elintézni azzal, hogy letérdelünk a kezdőkörben, aztán benézünk a gáztőzsdére, mert most éppen ott lehet nagy lóvét szakítani, de közben még kioktatjuk a lengyeleket és a magyarokat jóemberségből. És azt se gondoljuk, hogy a mostani orosz–ukrán konfliktusnak nevezett háborúnak nem lesznek évszázadokig tartó kihatásai. 

Hacsak Amszterdamtól Új Amszterdamig nem lesz elegük sokaknak abból, hogy kretének állítsák be a termosztátokat a hálószobájukban, és nem mondják egyszerre azt, amit Vito Corleone, amikor a fiát szitává lőtték az autópálya-felhajtónál. Hogy basta. Mert tényleg elég volt.

Borítókép: Ukrán civilek katonai képzést kapnak a nyugat-ukrajnai Lemberg lőterén 2022. október 8-án, az Ukrajna elleni orosz háború alatt (Fotó: MTI/EPA/Mikola Tisz)

Lassan elég lesz ebből

Nem is olyan régen nem gondoltam volna, hogy valaha még tűzifavásárlásra adom a fejemet.

 

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.