Most viszont hasogatok újra, és még örülök is neki, Vincent, hogy van mit. És annak is, hogy mivel előrelátó csecsemők voltunk, legalább a konyhában figyel egy kályha. Hobbiszinten, naná. Hogy nehogy megmacskásodjak már a végére. Tehát minden rendben, végül is nagyapám két háborúban szolgálta a hazát, én meg csak nyavalygok itten. Ámde azon az alacsony tudati szinten, amelyben élnem adatott ezt a karmát, azért lassan kezd elgurulni a gyógyszerem. Mert mindeközben azt látom, hogy Ursuláék családostól benősültek a Pfizerékhez.
Félreértés ne essék, továbbra sem vagyok laposföld-hívő (tudom, hogy banánalakú), sem oltásellenes, de hogy pont oda, az azért feléleszti bennem a szunnyadó, a gyakorlati összeesküvő-elméletest. Az meg, hogy ez a nőszemély folyamatosan szívatja a hazámat, így tehát benne engem is, kezdi előhozni belőlem az állatot. Morranok, felhúzom az ínyemet és így tovább. A birodalmi tudatok folyamatos és látványos összeomlása és hasadása persze örömmel is tölthetne el, de ez azért nem felhőtlen.
























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!