Vettem fát. Piaci (vö. uzsora) áron, mert a hatósági áras a végén valamivel többe került volna. Az annak éri meg, akinek van teherautója, valamint legalább három, vele egy háztartásban élő ivarérett fia, mint az öreg királynak. Legalábbis a környékünkön. Nem is olyan régen nem gondoltam volna, hogy valaha még tűzifavásárlásra adom a fejemet, így, hatvan felett az futott át rajtam (a fejemen), vagy inkább röppent, hogy ezt most befejezem, holott van sportértéke is, tagadhatatlanul, de már elég szálkás vagyok, tekintve, hogy harminc éven át telente és naponta minimum háromszor melegedtem mellette.
Egyszer, amikor felhasítottam a konyhakésznek nevezettet, másodjára, amikor behordtam a házba, és harmadszor, amikor begyújtottam a kályhákba. Aztán reggel kezdtem elölről, mivel mintegy tizenöt fok keletkezett. Majd úgy hozta a sors és a szerencse, hogy egy másik uzsorának (banki hitel, svájci frankban, talán emlékeznek, amit nem Balin vertünk el, de már bánom) köszönhetően fedelet váltottunk. Kicsi, de a miénk, és többtalicskányi pénzért lett benne gáz. Hogy majd öregségünkre, mert ki tudja, meg ilyenek. Lett is másfél olyan telünk, amikor kimozdulhattunk anélkül is a házból, hogy érkezéskor nem nyílt jégvirág az ablakon.