Alexandre Benalla, Emmanuel Macron elnök egykori mindenese igen jól összegezte a helyzetet. „Franciaország nem több, mint egy lábtörlő, amelyen mindenki büntetlenül megtisztíthatja a cipője talpát” – írta a Twitteren. Hogyan is lehetne másképp leírni a különböző megaláztatásokat, amelyeket országunknak nap mint nap át kell élnie? Az egyetlen probléma: Benalla elfelejti megemlíteni, hogy Macron szédítő tempóban gyorsított fel egy olyan helyzetet, amely sajnos már jóval 2017, a hatalomra jutása előtt kezdetét vette.
Kurdok, akiket befogadtunk, Franciaországban, Párizs kellős közepén megengedhetik maguknak, hogy megsebesítsenek ötven rendőrt, továbbá autókat és kukákat gyújtsanak fel egy olyan országban, amely nem az övék. Mégpedig egyszerűen amiatt, hogy három közülük való embert megölt egy férfi, aki a jelek szerint nem volt értelmi képességeinek teljes birtokában. Egy normális országban ez egyenesen elképzelhetetlen volna. Az egyesülési jog meg sem illetné a külföldieket. A menedékjogot tiszteletben tartanák, de azoknak az aktivistáknak lenne fenntartva, akik valóban veszélyben vannak, nem pedig kiforgatnák azt, hogy besuvasszanak hozzánk egy rakás afrikai bevándorlót – főleg muszlimokat –, rákényszerítve őket a franciákra.
A szabály pedig világos lenne: a területünkön a menedékjog megtiltaná a további politikai tevékenységet, ugyanis nem vagyunk kötelesek elviselni olyan konfliktusok következményeit, amelyekhez nincs közünk. Így aztán elképzelhetetlen is lenne, hogy külföldiek vagy bevándorlók egyesületei Franciaország utcáin tüntessenek. Ami pedig a rendőrök elleni agressziót illeti, ezt a lehető legdurvább módon kellene megtorolni, ugyanis az, hogy bevándorlók a rendfenntartó erőinkre támadnak, hadüzenetet jelent az őket befogadó Franciaország ellen. Így aztán: nincs kegyelem! Az egyetlen lehetséges válasz, ha ajtót mutatunk nekik!
Tegyük fel, a gyakorlatba ültetnék ezt a politikát. Úgy gondolják, hogy ez esetben a marokkói szurkolók három estén keresztül törhettek-zúzhattak volna Franciaország városaiban, labdarúgócsapatuk katari eredménye nyomán? Úgy vélik, hogy büntetlenül támadhattak volna franciákra, leszaggathatták volna országunk zászlajait, ellenségesen viseltethettek volna annak lakóival szemben? Gondolják-e, hogy palesztin aktivisták felvonulhatnának az utcáinkon a zászlóikkal és az Izrael-ellenes gyűlöletbeszédükkel? Gondolják, hogy a baloldal részéről támogatott muszlim aktivisták tízezrei felvonulhattak volna 2019 novemberében Párizs utcáin az iszlámgyűlölet ellen, miközben „Allah akbar!”-t skandálnak a Bataclan, a 2015. novemberi terrortámadás helyszíne közelében?
Gondolják, hogy országunk elszenvedné évi félmillió új, gyakran törvénytelen hátterű jövevény invázióját, akiknek ellenszolgáltatás nélkül mindent megadunk: segélyt, lakhatást, térítésmentes egészségügyi ellátást és élelmet? Mindez annyi pénzbe kerül, amennyi a franciák zsebébe sem vándorol, viszont ők azok, akik fizetik ezt. Gondolják, elfogadnánk azt, hogy ezek az emberek semmiféle elismerést ne mutassanak országunk iránt, ellenkezőleg, mindig csak többet követeljenek, jognak tekintve a világon egyedülálló, mértéktelen előnyöket, amelyekből részesülnek? Gondolják, lehetséges lenne, hogy törvénytelen bevándorlók tüntetéseket szervezzenek, sátrakkal foglaljanak el tereket, vállalatok alkalmazzák őket, rendfenntartó erőkre támadjanak, kábítószer-kereskedelmet szervezzenek, és már évek óta Franciaországban tartózkodhassanak?
Gondolják, hogy késekkel járkálhatnának az utcán, időnként az egymás közötti harcaikban használva azokat, túl gyakran azonban fegyvertelen honfitársainkra, illetve szexuálisan megtámadott nőkre rohanva velük? Gondolják, hogy Algéria, Marokkó és Tunézia, valamint Fekete-Afrika némely országa a társadalombiztosítási rendszerünkkel szembeni hatalmas csalásokat, többek közt a nyugdíjunkkal kapcsolatos szélhámosságot tussolhatna el, megtagadhatná tőlünk állampolgárai visszafogadását, és mindez egy mukkot sem váltana ki kisemmizett országunkból?
Franciaországba bárki bejöhet, de senki nem távozik, és ezt a megszállók az abszolút gyengeség jeleként értelmezik. Márpedig ezek az emberek megvetik a gyengéket, és csak az erőből értenek. Viselkedésüknek az a magyarázata, hogy tisztában vannak vele: teljes büntetlenséget élveznek, mivel baloldali egyesületek és pártok támogatják, illetve túlságosan sok romlott és elfogult bíró védelmezi őket. Árulók, akiket háború idején agyonlőttek volna, ha alkalmaznánk Clemenceau jó öreg módszereit, amelyek kiállták a próbát.
