Két héttel az év vége előtt politikusok, szakértők, befektetők, vállalkozók, munkavállalók, családok, nyugdíjasok azt találgatják: vajon mit hoz a 2023-as esztendő? Elkerülhető-e a gazdasági recesszió, lesz-e elegendő és megfizethető energia, élelmiszer, megfékezhető-e a száguldó infláció, megőrizhető-e az elmúlt évtizedben elért életszínvonal? Ez utóbbival kapcsolatban legtöbben a pénzben mérhető javakra gondolnak, ami gazdasági válság idején érthető is. Pedig van, ami még az anyagi gondoknál, megélhetési nehézségeknél is nagyobb veszélyt jelent életünkre, létbiztonságunkra, sőt ember voltunkra.
Lényegében arról van szó, amiről korábban számos kiemelkedő keresztény gondolkodó – Simone Weiltől Molnár Tamásig – írt: a marxista, majd ultraliberális totalitarizmus minden módon és erővel meg akarja fosztani az embert istenképűségétől, kulturális gyökereitől, vallási, nemzeti és nemi identitásától. Ahogy Marx és Engels a Kommunista kiáltványban leírták, az a cél, hogy eltöröljék az örök igazságokat, a vallást, az erkölcsöt, a hagyományos élet- és tulajdonviszonyokat, a családot, a hazát, a nemzetiséget, a népek nemzeti elkülönülését. Mert csak akkor lehet győzelemre vinni és hegemónná tenni a kommunista eszmét, ideológiát, ha az emberek képzeteit, nézeteit és fogalmait gyökeresen megváltoztatják, homogenizálják, és totálisan lebutítják és lerombolják hagyományos kultúrájukat, életüket.

Az 1984 című regényben az uralkodó elit – élén a Nagy Testvérrel – akkor tudja abszolút hatalmát megteremteni és fenntartani az alávetett társadalom fölött, ha képes az emberek emlékezetének, gondolatainak és vágyainak totális ellenőrzésére, szabályozására, s így az embereket homogén, kívülről vezérelt, magányos tömeggé gyúrják.
A nyugati civilizáció, ezen belül Nyugat-Európa már közel van ehhez. Miután a keresztény egyházakat kiüresítették és elszigetelték, a nemzetállamok szuverenitását, alkotmányos identitását erőltetett menetben felszámolják, a nemzeti érzést, identitást, összetartozást, a lokális életformákat és szokáserkölcsöket minden fronton – jogi diktátumok, tömeg- és „közösségi” média, közoktatás, kultúra, szórakoztatóipar stb. – agresszívan támadják, most a fő csapásirány a természetes, biológiai ember szétbontását, szétszerelését célozza. Ennek része a hódító LMBTQ-propaganda és genderideológia, a homoszexuális párok házasságának és „gyermekvállalásának” törvényesítése, a „semleges nem” és a gyerekek nemváltoztatásának engedélyezése, sőt ösztönzése. És ennek része az a „bioetikai” halálkultusz is, amiről Szánthó Miklós ír, s amely arra biztatja Nyugaton a fiatalokat, hogy ne vállaljanak gyerekeket, mert azzal nagyban hozzájárulnak a veszélyes klímaváltozáshoz, hiszen a több gyermek úgymond több károsanyag-kibocsátással jár.
Úgy látszik, a mai transzhumán, totalitárius ultraliberalizmus nem tanult a kommunista rezsimek csődjéből. Pedig már Molnár Tamás is megírta, hogy a kommunizmus bukása nem annyira a gazdasági katasztrófának, inkább az olyan nagyon is emberi motívumoknak tulajdonítható, mint a nemzeti és a vallásos érzés. 

Az elmúlt évszázad megmutatta, mivé lett Európa az istenhit, a zsidó–keresztény tízparancsolat és a homo christianus nélkül. „Ellenfeleinket soha nem lehet meggyőzni, kik és mifélék vagyunk – eredményesebb megvárni a pillanatot, amikor ellenfeleinkről kiderül, kik és mifélék ők a valóságban” – írta hetven éve Márai Sándor. Hiába hazudoznak, csalnak, trükköznek és szépelegnek, mi már ismerjük ellenfeleinket, és megvédjük tőlük hitünket, hazánkat, életünket, kultúránkat. Mert mi, magyarok – ahogy Petőfi írta – a szabadság népe vagyunk.

Borítókép: Illusztráció. A húsvétvasárnapi feltámadási körmenet résztvevői Hollókő ófalujában (Fotó: MTI/Komka Péter)