A világ minden kétséget kizáróan megbolondult. Még a természet is kifordult önmagából. Idén is ingujjban faragtuk talpába a karácsonyfát, és mire felporszívóztuk az utolsó fenyőtüskét is a szőnyegről, előbújtak a hóvirágok a kertben. Eltűntek az évszakok, hol hidegcseppek, hol trópusi hőhullámok kínoznak bennünket minden felismerhető rend vagy emberi ésszel felfogható oksági összefüggés nélkül. De ez a kisebbik gond.
A nagyobb veszélyt mi, emberek jelentjük magunkra nézvést. Ukrajnában mindenki végső győzelemre törekszik anélkül, hogy meg tudnák mondani, mit is jelent az. Egyre több fegyvert szállítanak a térségbe, és áldatlan versengés alakult ki abban, ki tud egyetlen rakétacsapással több embert elpusztítani. Nem lehetünk biztosak abban, hogy nem jut eszébe egy elvetemültnek az atomarzenált is bevetni, amelynél nincs hatékonyabb eszköz az élet feltételeinek felszámolására.
Közben azt próbálják elhitetni velünk, hogy ez a mi háborúnk is, szerencsétlen vágóhídra hajtott ukrán katonák az európaiságot, a demokratikus alapértékeket védelmezik felperzselt földjeiken, ahol nemhogy demokrácia nincsen, de lassan hiányozni kezd a normális emberi élet minden feltétele, zuhanórepülésben a gazdaság, és hiába öntik számolatlanul a milliárdokat a működés látszatának fenntartására a térségbe, tízezrével menekülnek onnan naponta azok, akiknek van rá lehetőségük.
Világos azonban, hogy valakik rengeteget keresnek a kialakult helyzetben, ezért elhúzódó háborús viszonyokra érzékenyít bennünket az ebben érdekelt propaganda.
A legabszurdabb az Európai Unió viselkedése. Teljesen világos, hogy az Oroszországot megbüntetni szándékozó önsorsrontó szankciós politika teljesen elhibázott; okoz némi fejtörést, érdeksérelmet az agresszornak is, de közben totális összeomlással fenyegeti a kontinens gazdaságát.
Ha nem lenne olyan az időjárás, mint amire utaltam az elején, az orosz energiahordozók hiánya már ezen a télen óriási gondot okozott volna. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az újabb és újabb szankciók bevezetését acsarkodva követelő országok azért soha nem látott mértékben növelték kereskedelmi forgalmukat az oly nagyon elítélt Oroszországgal. Egy dolog a jóemberkedés, de valamiből élni kell ugyebár.