Érdekes kérdés az is, milyen állapotban van az az Európa, amit állítólag az ukránok védenek meg nekünk a keletről fenyegető despotikus rémuralommal szemben. Csak ámultunk a német nagyvárosokból szilveszterkor érkezett képeken, amelyeken elállatiasodott hordák tűzijáték-rakétákkal, petárdákkal, feltépett aszfaltdarabokkal, utcakövekkel támadtak mentőkre, tűzoltókra, rendőrökre, vagyis mindenkire, akik szemükben a német államot akkor és ott megtestesítették.

A józanul gondolkodó, az európai értékeket még komolyan féltő európaiak egy emberként kiáltottak fel: azonnal beazonosítani és kitoloncolni valamennyi elkövetőt a kontinensről. Fejezzék ki eltorzult férfiasságukat odahaza a szülőföldjük élhetőbbé tétele során, ne itt erőszakoskodjanak. Ehelyett miről folytatnak terméketlen vitát a német hatóságok szakemberei? Arról, hogy szabad-e vizsgálni származását a dühöngőknek, és mekkora felelőssége van a befogadó társadalomnak abban, hogy szegény befogadottak ennyire elégedetlenek. Az ember esze megáll.

A legszomorúbb az, hogy Európa tönkreteszi magát az illegális bevándorlók hordái­nak segítsége nélkül is. Az ünnepi időszak híre volt az is, hogy a pedofíliát és a pedofilokat megértő hangnemben bemutató színdarabot készítenek a Theater unterm Dach színházban, melyet a berlini városi tanács és egy német állam által finanszírozott művészeti program is támogat. A produkciót Luke Malone amerikai újságíró cikke ihlette, aki meginterjúvolt egy három és nyolc év közötti kisgyermekek iránt érdeklődő pedofilt, és következetesen szexuális irányultságként hivatkozik írásában a pedofíliára.

A színdarab készítői pedig egyenesen azt állítják, hogy durva leegyszerűsítések és bűnügyekkel kapcsolatos félreértések alakították ki a pedofilokról a társadalomban jelenleg élő képet. A pedofil tehát nem undorító bűnöző ezeknek a haláltáncművész balliberálisoknak a szemé­ben, hanem kiskorúak iránt vonzódó személy. Szerintem elcsodálkoznának a jó dolgukban meghibbant csepűrágók, ha néhány édesanya és édesapa durva leegyszerűsítésnek, netán bűnügyi félreértésnek titulálná, hogy az önbíráskodást nem engedik meg a törvények, és úgy elvernék ezeket az idiótákat, hogy az újévkor megsérült rendőröknek kelljen kitámogatni őket a kórházi vécébe, ha rájuk jön a szükség.

Ennyi elég ma ahhoz, hogy saját szövetségeseink fenekedjenek ránk, hogy állítólagos barátaink a legképtelenebb vádakkal illessenek bennünket. Például azzal, hogy a kormány szétlopta az országot, itt rendszerszintű a korrupció, ami súlyosan veszélyezteti az uniós költségvetés érdekeit.

Az ember csak kapkodja a fejét, nem akarja elhinni, hogy amit lát, az a valóság, és nem valami ócska börleszk, vagy vásári szemfényvesztés. Ilyen viszonyok között azon sem lepődnénk meg igazán, ha január végére virágba borulnának az almafák.

Borítókép: Rohamrendőrök egy oldalára fordított, lángoló személygépkocsi mellett a kurd tüntetők demonstrációján, Párizs belvárosában 2022. december 24-én. Előző nap egy 69 éves férfi tüzet nyitott egy kurd kulturális centrumra, majd egy fodrászüzletre és egy kávézóra a francia főváros központjában. A támadásban hárman életüket vesztették. (Fotó: MTI/AP/Lewis Joly)