Ahonnan az látszik, hogy a kárpátaljai magyarok nem pont azért adják a jogfosztottságban, irgalmatlan nyomás alatt élt életüket és vérüket, mert ahhoz az Európai Unióhoz szeretnének tartozni, amelyik cinikusan semmibe vette és veszi az emberi és kisebbségi jogaikat, hanem mert egyszerűen nincs más választásuk. Aki nem tudott idejében lelépni, azt összefogdossák, és viszik a vágóhídra. Hogy aztán lelkileg és testileg megnyomorítva térjen vissza a totális kilátástalanságba. Esetleg hullazsákban, amint azt egy jövőbelátó filantróp már évtizedekkel ezelőtt javasolta. Mert az angolszász anyák nehezen viselik a koporsók látványát, hiába takarják le (eleinte) nemzeti zászlóval, csak azon jár az agyuk, hogy hány darabban van benne az a kölyök, aki nemrég még ott bicajozott a ház előtt. Ugye? Agyrém.
Vessünk egy pillantást az „egyik legsikeresebb együttműködésre”. Részben igaz. Magam például azért váltam szkeptikusból unionistává annak idején, mert úgy véltem, rendben, jöjjön egy újabb kolhoz, ha ez az ára annak, hogy a németek és a franciák menetrendszerű egymásnak feszülése miatt ne váljon csatatérré a kontinens. Egyébként több száz az a száz év, ami háborúkkal telt, de ezt most hagyjuk.
És jó, akkor benyeljük, hogy a jólétükért és a biztonságukért a művelt Nyugat odahajította fél Európát a szovjetnek.
Egyébiránt mindeközben éppen ez a jólét és biztonság törik apró darabokra a szemünk láttára egy másik földrész érdekei mentén, egy velejéig korrupt bürokrácia aktív közreműködésével. Ugyanakkor viszont még az is van, hogy miközben Cseh Katalin a biztonság kedvéért és rutinból orbánozik egy jóízűt a végén, Európa kezd kijózanodni, és a népek most tömegtüntetéseken követelik mindazt, amit a magyarok döntő többsége az elejétől fogva.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!