Az orosz hadvezetés délre csoportosította át a tartalékokat, ami megnyitotta az utat az ukránok északi offenzívája ellen. Szeptember végén az orosz védvonalak összeomlottak Harkiv megyében, ahol az ukránok stratégiai jelentőségű csatákat nyertek. Miután elérték a kitűzött céljaikat, a kijevi hadvezetés már teljes egészében Herszonra koncentrált, és sikerült arra kényszerítenie az oroszokat, hogy vonuljanak vissza a Dnyeper keleti partjára. Ezzel azonban az ukrán őszi offenzíva kifulladt.

A háború következő szakaszát a krími híd elleni ukrán támadás hozta meg. A robbantás nem érte el a célját, a híd ugyan megrongálódott, de a közlekedés fenntartása megoldható volt. Ennek ellenére Moszkva úgy döntött, hogy büntető hadjáratba kezd: lerombolja Ukrajna energetikai infrastruktúráját. Mindmáig rendszeresen támadják az orosz cirkálórakéták és drónok az ukrajnai erőműveket. Ideiglenes áramkimaradások vannak az ország egész területén.

2022 vége felé megérkeztek a frontra az orosz mozgósítás után kiképzett első friss alakulatok, ezzel párhuzamosan fokozatosan növekedni kezdett a nyomás Donyeck megyében. A magyar hírfogyasztók is megtanulták Szoledár, Bahmut és Vuhledar nevét, ahol a legintenzívebb harcok zajlottak, illetve zajlanak ma is.

Itt tartunk most, de mit hozhat a jövő? Vlagyimir Putyin elnök évértékelő beszédéből arra lehet következtetni, hogy a Kreml stratégiája nem fog változni, és a cél az ukrán haderő kivéreztetése marad. Az sincs kizárva, hogy nagyszabású offenzívára készülnek. Bár a pontos adatokat szigorúan titkolják, az ukránok óriási veszteségeket szenvedtek a háború első évé­ben. Erre utal az a tény, hogy sorozóbrigádok járják az ország minden részét, és erőszakkal kényszerítik a férfiakat a fegyveres szolgálatra. Ezzel együtt Kijev egy újabb, nyárra időzített támadásra készül, amivel elvágnák az oroszok szárazföldi folyosóját a Krímig. Az sem zárható ki, hogy eszkalációt fontolgatnak Moldova szakadár, oroszbarát területei ellen, mivel itt található Európa legnagyobb fegyverraktára, és a hírek szerint az ukrán hadsereg lőszertartalékai vészesen fogynak.

Európában egyre több ukrán katonát képeznek ki, egyre komolyabb fegyverrendszereken. Ma már szó van harci repülőgépek átadásáról is. Egyelőre a nyugati fővárosok elzárkóznak ettől a lépéstől, de ezt a színjátékot láttuk már, tudjuk, mi a vége. A Biden-kormányzat egyértelmű célja a háború mélyítése – ezért akár nyugati „békefenntartók” bevetése sem elképzelhetetlen. A legtöbb európai szövetségesük nem tud ellenszegülni. Aki mégis, arra Washington fokozott nyomást helyez és kommunikációs támadások kereszttüzében találja magát. 

Kína kidolgozott egy olyan béketervet, amely – a magyar állásponthoz hasonlóan – azonnali tűzszüneten és a fegyverszállítások beszüntetésén alapul. Mégis hiú remény lenne abban bízni, hogy a harmadik világ vezető nagyhatalma elhozhatja Európának a fegyvernyugvást. Sem Kijevben, sem Moszkvában nem tapasztalható a békevágy szikrája sem, és Joe Biden aligha tűrné el, hogy Peking sikeresen játssza el a béketeremtő szerepét a régiónkban.

Folytatódik tehát a háború, tovább kell szenvednie az ukrán népnek. Tovább kell tűrniük az elhibázott szankciópolitika okozta gazdasági nehézségeket az európai és amerikai családoknak. Tovább kell viselniük az élelmiszer- és energiahiány következményeit azoknak a harmadik világba tartozó országoknak – bármennyire is igazságtalan mindez –, akiknek végképp semmi közük ehhez az alapvetően nyugati háborúhoz. Eltelt egy év, de a háború vége nem látszik.

A szerző az Alapjogokért Központ geopolitikai elemzője

Borítókép: Ukrán katonák páncélozott harcjárművel a kelet-ukrajnai Donyecki területen fekvő Bahmut környékén az Ukrajna elleni orosz háború alatt, 2022. december 22-én (Forrás: MTI/AP/Libkos)