Fekete keddjük volt tegnap azoknak, akik reménykedtek, hogy belátható időn belül véget érhet az egy éve tartó háború. De sem Joe Biden, sem Vlagyimir Putyin beszéde nem erre utal. Nem mintha mást vártunk volna, ám olykor nehéz a szembenézés a valósággal. Mint amikor a súlyos beteg elébe teszi az orvos a leletet: ez a helyzet, barátkozzon meg vele! Igaz, ezúttal legalább a főnökök (Biden esetében talán az előretolt emberük) szóltak a világ közvéleményéhez; Zelenszkij mindkettejüket a tévében nézhette.
Nem vagyunk a jövő történetírói, nem tudjuk, bekerül-e majd egy-egy fordulat a tegnapi a megszólalásokból a következő nemzedékek tananyagába a vasfüggönyről vagy a gonosz birodalmáról régebben mondottak mellé. Azt viszont tudhatjuk, hogy a háborúnak nem holnap lesz vége, hiába a több százezer áldozat, halott és rokkant, özvegy és árva, a földönfutóvá, menekültté lett milliók, valamint az életszínvonaluk romlásával szembesülő tömegek Európában.
Bár nem világpolitikai szempont, de magyarként ne feledjük, hogy kárpátaljai nemzettársaink ezekből mind kivették a részüket, miközben annyira azért a háború közepette is ráértek Kijevben, hogy tovább rontsanak a helyzetükön. Mondjuk ki azt is, félretéve a jóemberkedő képmutatást és álszentséget: a nem oroszoknak és nem ukránoknak – köztük nekünk, itt és most – az is joggal fájhat, ha a háború nyomán nem tudják megfelelően fűteni a lakásukat, csak silány élelmiszerre futja a pénztárcájukból. Ebben márpedig nem a hadakozó felek, hanem az uniós szankciók a ludasak. Az EU az amerikai és az orosz külpolitika kiszolgáltatottjává vált, nem pedig saját sorsának alakítójává.
Tegnap a „főnökök” rátettek egy lapáttal az eddigiekre, szimbolikus módon Varsóban, a nyugati világ keleti bástyáján, illetve Moszkvában, azaz lőtávolságon belül felszólalva. Semmi, így geopolitikai megfontolás sem menti az ukrajnai orosz agressziót, az akármelyik fél részéről elkövetett embertelenségekről nem is beszélve. Igencsak nyugtalanító az is, hogy Putyin most felfüggesztette országa részvételét az Új START fegyverzetkorlátozási megállapodásban, és – a hidegháborús retorikát idézve – nukleáris tesztekről beszélt.
De az is hátborzongató, ahogy Biden szuggesztíven előrehajolva Ukrajna „függetlenségéről” és „szabadságáról” szónokolt – szerencséjére nem szakadt rá mennyezet. Amerika előre kitervelten és nyereségvágyból nyakig beásta magát az ukrán politikába és gazdaságba. Nehéz lesz, de meg kell akadályozni, hogy a keleti NATO-tagállamok nyíltan a háborúba sodródjanak. A közelgő amerikai elnökválasztási kampány sem sok jóval kecsegtet.
A világot ma a fekete-fehérben, ördögben és angyalban gondolkodók uralják. Európa az amerikaiakhoz való feltétlen igazodása, geo- és energiapolitikai önsorsrontása megdöbbentő. Egy éve onnan indultunk, hogy az ukránok ötezer sisakot kapnak, ma már komoly szó esik arról, hogy vadászgépeket. A közvélemény háborúpárti megdolgozása töretlen. A német köztévé tegnap este „Putyin cinkosait”, az oligarchákat helyezte a célkeresztjébe. Megér nekünk egy szétrágott kalapot, ha az ukrán Ahmetovokról, Kolomojszkijokról is vetítenek hamarosan egy epizódot…
A napokban tarolt a brit mozigálán a Nyugaton a helyzet változatlan című filmdráma. Olyan nemzedék regénye ez, amelyet tönkretett az első világháború, élén a megcsömörlött pilótával, Paul Bäumerrel. Ma Keleten változatlan a helyzet, pedig jól látszik, hogy Ukrajna sokáig nem lesz annyira ukrán, ahogyan Kijevben, de annyira orosz sem, ahogy Moszkvában remélik. A világpolitika tegnap arra voksolt, hogy tömegével termel még Bäumereket.
