Néhány nappal ezt megelőzően egy magyar hetilap jól felkészült/felkészített „oknyomozó” újságírója terjedelmes írásban számolt be arról, hogy milyen súlyos szakmai problémák vannak a magyar titkosszolgálatokkal. A szerző a francia hátterű Intelligence Online hírportálon megjelent írásra hivatkozik. 

A módszer már önmagában is árulkodó. Jelenjen meg egy nyugati – ezáltal már egyből hiteles! – médiában az alapinformáció. Ezt azután a hazai lapok aggódó felhanggal idézhetik, szakértőnek tartott, vagy önmagukat annak kinevezett tollforgatók. Nagyon rossz hírük van a magyar titkosszolgálatoknak a szövetséges partnerszolgálatok körében – idézik az online portált rémüldözve. 

Majd ennél is tovább menve arról értekeznek, hogy egyetlen szolgálatra azért úgy tekintenek, mint a „professzionalizmus bástyájára”. 

Majd sommásan kijelentik, hogy Kína és Oroszország ellen nem dolgoznak a bűnös magyarok. Sőt évek óta szivárognak be az orosz hírszerzők a soraikba. Egy magyar napilap mindezekre reagálva levonta a végső konklúziót: az elmúlt évtized sikertelen volt a szolgálatoknál.

Kérdezhetnénk persze, hogy mindezeket vajon honnan tudják a külföldinek felrajzolt források és az azt tovább boncolgató magyarországi lapok. De a válasz egyértelmű. Bezzeg régen minden jobb volt! – mondják sokan. De nem. 2007-ben bolgárnak mondott orosz hírszerzők hajtottak végre technikai támadást a magyar elhárítás ellen. Poligráfos vizsgálat legendájával hatoltak be a Nemzetbiztonsági Hivatalba, ahol aztán a sajtóhírek szerint akár a szolgálat számítógépes rendszeréhez is hozzáférhettek. 

A botrány után olyan vezetőt választottak a szolgálat élére, aki a Szovjetunióban szerzett diplomát a KGB akadémiáján. Ezt követően 2009-ben a magyar olajtársaság részvénye több mint ötödének orosz kézbe történő átjátszását csak csendben szemlélték a magyar titkosszolgálatok. Akkor senki sem aggódott azért Nyugaton, hogy a magyar szolgálatok orosz befolyás alatt állnak. Akkor nem akartak a magyar államigazgatás egyes szerveit kipécézve lejárató kampányokat folytatni ellenünk. Mert az akkori kormányok mindenben maximálisan megfeleltek a brüsszeli elvárásoknak.

Nemrég derült ki, hogy egyik munkatársuk hosszú évek óta az oroszoknak dolgozott. Ráadásul előtte a Bundeswehrben szolgált ezredesi rangban. Talán a német hadsereg Leopardjainak Ukrajnának történő átadása során aggódhatnának egy jót Brüsszelben, hogy mi mindent tudhatnak az oroszok a harckocsi szupertitkos műszaki paramétereiről.

Ebben a magyar titkosszolgálatokat politikai célból ért támadássorozatban az a legszomorúbb, hogy az ellenzéki pártok egyike sem tiltakozott. Pedig milyen jó lett volna egyszer arról is olvasni, hogy vannak alapvető nemzetbiztonsági kérdések, amelyekben senki sem akar pillanatnyi sikereket elérni a politikai küzdőtéren. 

Igaz, a szolgálatok sem érinthetetlen „szent tehenek”, de lejáratásuk, elbizonytalanításuk mindannyiunk biztonságára is hatással lehet. Az ilyen vitáknak a parlament nemzetbiztonsági bizottságában, zárt ajtók mögött van a helyük. 

Különösen napjainkban. Mert az orosz–ukrán háború mellett az illegális bevándorlás, a szervezett bűnözés, a nemzetközi terrorizmus és a klasszikus külföldi hírszerző tevékenység ellen is kemény, határozott és folyamatos fellépést várunk el a szolgálatainktól. Botcsinálta szakértők, felelőtlen politikusok legalább ne ártsanak, ha már segíteni nem akarnak.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója

Borítókép: Gwendoline Delbos-Corfield francia európai parlamenti (EP) képviselő, a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport alelnöke, az EP Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága (LIBE) tényfeltáró delegációjának vezetője sajtótájékoztatót tart az EP budapesti irodájában 2021. október 1-jén (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)