Samantha Power, a USAID, az Egyesült Államok fejlesztési ügynökségének vezetője a múlt héten Budapesten járt. Úgy tűnik, az a küldetése, hogy megmentse Magyarországot önmagától. Miután kioktatta a magyarokat a demokrácia és a szabad média fontosságáról, azt írta a Twitter mikroblogon: „A szabad és sokszínű sajtó a demokrácia egy sarokköve, márpedig Magyarországon a független újságírók valós kihívásokkal szembesülnek. Lehetőségem volt rá Budapesten, hogy meghallgassak közülük néhány újságírót és médiavezetőt az igazi médiaszabadság előtti akadályokról.”
Power Magyarországnak szóló üzenete arra az állításra épül, hogy Közép-Európában gond van a demokráciával, amely a USAID támogatására szorul. Ugyancsak elkötelezett egy valóban „független” média előmozdítására és támogatására; ez alatt ő azt érti, hogy elkötelezett a Biden-adminisztráció szemlélete iránt. A USAID sajtóközleménye beszámol arról, hogy Power célja „a demokrácia támogatásának elősegítése” volt Közép-Európában. Célja volt továbbá, hogy segítse „a független média virágzását és új célcsoportok elérését”.
Ami a Biden-adminisztrációt illeti, az ő demokráciaértelmezésük elengedhetetlen feltétele az LMBTQ-érdekeknek biztosított elsőbbség. A USAID sajtóközleménye ezért emlékeztette a magyarokat, hogy az Egyesült Államok a jövőben is szövetségesként áll ki az LMBTQ-emberek és minden margóra szorított csoport mellett az egyenlőségért folytatott harcukban. Nem meglepő Power törekvése, hogy ráerőltesse Magyarországra a Fehér Háznak az LMBTQ-kultúrával kapcsolatos megszállottságát. Érdemes megjegyezni, hogy Joe Biden elnök első külpolitikai kezdeményezése részeként memorandumot küldött a külügyminisztériumnak
annak biztosítására, hogy az Egyesült Államok külpolitikája és segélyezése előmozdítja és védelmezi az LMBTQ-személyek emberi jogait.
Biden ezt a legnagyobb becsben tartott értékeink egyikeként írta le.
A USAID Power budapesti civilizációs küldetéséről szóló közleménye a tizenkilencedik századi gyarmati hatalmak megnyilatkozásait idézi. Tavaly decemberben,
amikor a USAID bejelentette közép-európai programját, már éreztem, hogy valójában Bulgária, Csehország, Lengyelország, Magyarország, Románia, Szlovákia és Szlovénia szuverenitását és demokratikus döntéshozatali folyamatát veszi célba.
A közlemény jelezte, hogy a USAID „új, helyből induló kezdeményezéseket támogat Közép-Európában azzal a céllal, hogy megerősítse a demokratikus intézményeket, a civil társadalmat, valamint a független médiát, amelyek mind az alkalmazkodóképes demokratikus társadalmak pillérei”. Azt az ígéretet is megfogalmazta egyben, hogy ezeket az úgynevezett helyből induló kezdeményezéseket „partnerek egy koalíciója ülteti gyakorlatba”.
A USAID olvasatában a helyből induló kezdeményezések olyan kampányok és kezdeményezések, amelyeket helyi együttműködőkkel partnerségben szerveznek.
A szervezet nyíltan beszél erről a célról, kifejezve reményét, hogy azok, akiket eufemisztikusan helyi partnerekként ír le, segítségére lesznek abban a törekvésében, hogy befolyásolja a belpolitikát és a közéletet Magyarországon, valamint más közép-európai társadalmakban.
Ezért törekszik arra, hogy „építse a civil társadalom és a média őrkutyakészségeit a jogállamiság betartatására, a korrupció elleni harcra, továbbá az igazságszolgáltatáshoz való fokozottabb hozzáférésre”.
De miért is akarja Washington a helyi nem kormányzati szervezetek (NGO-k) „őrkutyakészségeit építeni”? Azért, mert ehhez olyan helyi partnerek szükségeltetnek, amelyeken keresztül újrahasznosíthatja politikai döntéseit és propagandáját. A helyi együttműködő intézmények központi szerepet játszanak az amerikai közdiplomácia kivetülésében. Ezek fordíthatják le helyi nyelvre Washington kulturális narratíváját és elsődleges politikai szempontjait, azt a benyomást keltve, mintha a „Made in America” helyi forrásokból bukkant volna fel.
Érdemes feltenni a kérdést: milyen jogot formál Washington arra, hogy beavatkozzon egy független nemzet ügyeibe?
Az „alkalmazkodóképesebb demokratikus társadalom támogatásának” vagy megteremtésének örve alatt ugyanis a USAID a közép-európai demokratikus élet morális gyámjának szerepét vállalja fel. Pedig azt tekintve, hogy mindkét nagy amerikai politikai párt milyen gyakorisággal kérdőjelezi meg az amerikai választások eredményét, azt gondolhattuk volna, Washington annak szenteli az energiáját, hogy a saját demokratikus intézményeiben építse újra a bizalmat. Szólnak érvek amellett, hogy a pártatlan és tárgyilagos megfigyelőt valószínűleg jobban aggasztja az amerikai demokrácia ellenálló képessége a közép-európaihoz képest.
A USAID folyamatosan visszaél a független kifejezés használatával, amikor független médiáról vagy NGO-król beszél. Ugyan mi ruházza fel ezeket a függetlenség ismérvével? Mitől is függetlenek?
Amint felvetődik ez a kérdés, világossá válik, hogy a függetlenség azzal függ össze, amit a USAID „őrkutyakészségekként” emleget. Mint azonban jól ismert, az őrkutyának rendszerint gazdája is van. Nem kell politikatudományi doktorátussal rendelkezni ahhoz, hogy arra tippeljen az ember: a gazda nem éppen mérföldek millióira tanyázik ettől a címtől: 2201 C Street Northwest, Washington, D. C. Ott található ugyanis az amerikai külügyminisztérium.
Ha olvasunk a külügyminisztérium által kibocsátott közlemény sorai között, akkor feltételezhetjük belőle, hogy
a Biden-kormány elidegeníthetetlen jogot formál Magyarország politikai és kulturális életének befolyásolására vagy akár uralására.
A külügyminisztériumnak kétsége nincs afelől, hogy Budapest legitim célpontja a propagandájának. Szócsöve, a The New York Times még 2019-ben beszámolt arról, hogy „a Szabad Európa Rádió visszatérésre készül a kevésbé szabad Magyarországra”. A „kevésbé szabad Magyarországra” induló reménybeli vitéz felszabadító feltételezése nem pusztán a magyar emberek nyílt megsértése. Goromba és leereszkedő hozzáállásával a félművelt vademberek szerepét osztja e nemzet polgáraira, akiket civilizálni kell. Ha hegyezzük a fülünket, máris halljuk Powert és a haverjait, amint a Szabad Európa Rádióban fojtott hangon a rendszerváltás kívánatosságáról pusmognak.
Kétségtelen, hogy a közép-európai nemzeteknek jó geopolitikai kapcsolatokra van szükségük az Egyesült Államokkal. Ha azonban meg akarják őrizni a szuverenitásukat és az életformájukat, akkor ellent kell állniuk a „woke”-ideológia vezérelte, Biden-féle Fehér Ház azon törekvéseinek, hogy ráerőltesse az ideológiáját a társadalmaikra.
A szerző professor emeritus, az MCC brüsszeli intézetének igazgatója
Borítókép: Joe Biden, az USA elnöke (Fotó: J. Scott Applewhite)
