Olyan sokszor megfogadtam már, hogy nem fogom felbosszantani magam a 444 írásain, később már azt, hogy ezt az oldalt meg sem fogom nyitni, mert enélkül a korábbi fogadalmamat lehetetlen betartani. Mégis időről időre belelépek ebbe a gödörbe, sajnos nem volt ez másként most sem.
Történt ugyanis, hogy a Ficsak, azaz
a Fiatal Családosok Klubja kezdeményezte, hogy a jövőben energiaitalt csak a nemzeti dohányboltokban lehessen vásárolni, ugyanis sok iskolai büfének a kínálatában is szerepel ez az egyébként igen káros termék.
Nem hiszem, hogy a kezdeményezés létjogosultsága bármilyen magyarázatra szorulna. Ezeknek a dobozoknak a tartalma gyakorlatilag vegytiszta méreg, akár gyerek, akár felnőtt issza, én úgy, ahogy van, a forgalmazását is betiltanám, de ez csak magánvélemény. A lényeg, hogy a hír után kutatva kattintottam a 444 cikkére, amely szintén megpróbálta közölni valahogy ezt az információt.
Csak azért kattintottam az írásukra, mert a Ficsakot „farsangos” civil szervezetnek nevezték – a 444 annyira jópofa –, és hirtelen nem értettem, miért. Nos, Király Nóra és az általa vezetett Ficsak bűne az volt, hogy az energiaitalok árusításának mederbe terelése előtt arra kérte a közintézmények vezetőit, hogy ne szervezzenek a gyerekeknek farsangi mulatságot a nagyböjti időszakban, mert ez a keresztény családok számára kényelmetlen lehet. A 444, pontosabban – ha már frappáns jelzőket használunk – a „Soros György által százmilliókkal támogatott” 444.hu ezt először is úgy interpretálta, hogy:
A Fidesz közeli civil szervezet azt kéri, ne tartsanak farsangot az óvodákban és iskolákban, mert az eltereli a figyelmet Jézus kereszthaláláról.
Először is, a Ficsak nem ezt kéri. Ez egy nagyon torz és hazug állítás, aprócska tények elcsúsztatásával, aminek hatására úgy tűnik, mintha Király Nóra, a szervezet vezetője minimum eszelős lenne. Merthogy a kérése konkrétan úgy szólt, hogy a közintézményekben lehetőség szerint ne a nagyböjti időszakban tartsanak farsangi mulatságot, hanem a vízkereszttől húshagyó keddig tartó farsangi időszakban, ahogy a neve is igen pontosan kijelöli annak funkcióját. A kettő között pedig van különbség, és ha jól emlékszem vissza, talán erről az általános iskola ötödik-hatodik osztálya körül mindenki hall, ha hittanórán nem is vesz részt, akkor a néphagyományok kapcsán.
Például a mohácsi busójárást sem nagypénteken tartják, még akkor sem, ha a busónak beöltözők közül éppen senki nem keresztény.
Sőt, karácsonyestére sem szervez egyetlen cég sem év végi ereszd el a hajamat”, még úgy sem, ha közülük pont senki nem vallásos.
Persze lehet, hogy a 444 ez alól kivétel, nem tudom. A húsvét azonban a legnagyobb keresztény ünnep, és, ahogyan a karácsonyhoz, ehhez is kapcsolódik számos néphagyomány is, amely – vallási felekezettől függetlenül – a magyar emberek szokásaiba szervesen beépült. Például, majdhogynem biztos vagyok abban, hogy a Ficsakon gúnyolódó 444-esek közül mindenki a feltámadás reggelén vagy azt megelőző este sonkát fog otthon zabálni, valószínűleg persze fogalma sincsen, hogy miért. Miért is lenne, hiszen azzal sincs tisztában, miért nem tartunk farsangi bulit nagyböjtben.
Az, ahogyan erről az egészről a „Soros György által dróton rángatott” 444 kommunikál, engem, hívő, keresztény embert, mélyen sért. Ahogyan abban is biztos vagyok, hogy ha a kisfiam óvodájában a nagyböjti negyven napban lenne farsangi buli, igen komoly dilemmát okozna, hogy megfosszam-e őt attól a közösségi élménytől, amit a beöltözés és együtt ünneplés öröme ad, vagy dobjam a sarokba a hitem által mélyen bennem gyökerező evidenciákat. Amit a 444 az eset kapcsán csinált, nem csupán pellengérre állítása, kigúnyolása és nem tiszteletben tartása egy több ezer éves vallás követőinek, hanem aljas kettős mérce is.
Hol volt ez a gúnyos hidegvér akkor, amikor 2015-ben több hullámban érkeztek Európába iszlám vallású illegális bevándorlók?
Mert valamiért az ő vallási szokásaikat érzékenyen és más emberek hitét maradéktalanul tiszteletben tartva kommunikált akkor a portál, olyannyira, hogy idéznék most egy 2015-ös blogbejegyzésből, amely a Charlie Hebdót ért terrortámadás kapcsán íródott: „… Számomra azonban a Charlie Hebdo-képregények végtelenül arrogánsak, lenézőek, buta rasszista sémákban gondolkodnak, infantilis poénjaikon tizenhárom évesen nevettem volna utoljára. Nem a fanatizmusból űznek gúnyt, hanem a vallásból magából.” Nos, ha ezt a 444 szerzője ilyen pontosan és akkurátusan meg tudta fogalmazni akkor a Hebdo és az iszlám kapcsán, vajon saját írásaikkal és attitűdjükkel a kereszténységet illetően miért nem villan fel bennük a kétely pislákoló sugara?
Például, amikor a Ficsak kezdeményezéséről szóló elmés írásukat azzal a konklúzióval zárják, hogy „…Szóval attól, hogy amit kérnek, viccnek hangzik, még nem biztos, hogy nem lesz belőle kormányrendelet.” Nos, ez nem vicc. Azért nem, mert, ahogyan érzékletesen a címben is kiemelte a 444, Jézus Krisztus kereszthalála a Biblia egyik legnagyobb titka. Nagypénteken és az oda vezető nagyböjti időszakban ugyanis arra emlékezünk, hogy Jézus saját magát feláldozva váltotta meg az emberiség bűneit, méltóvá téve minket arra ezáltal, hogy Istennel személyes közösségbe kerüljünk.
Király Nóra és sok szülő kérése így nem vallási fanatizmus, nem képtelenség és nem kigúnyolandó, csupán törekvés arra, hogy a keresztény többségű Európában, így Magyarországon is, tiszteletben tartsanak egy évezredes vallási hagyományt.
A farsangot pedig nem eltörölni kell, hanem az évnek abban a szakában tartani, amikor annak ideje van, trükkösen egyébként a neve is segít nekünk a jól tervezhetőségben: farsangi időszak.
Végül pedig, hogy egy kicsit visszakanyarodjak írásom elejére, a 444 azért eszembe juttatott egy jó emléket is, amely ilyenformán irányadóként is szolgál az ilyen és ehhez hasonló esetek megfelelő kezeléséhez.
Édesapám több mint két évtizeden át volt dékánhelyettese és vezette a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának polgári jogi tanszékét. Aki ismeri, a neve hallatán rendszerint megemeli a kalapját, az egyetemi „legendáriumban” pedig kering róla számos történet és mendemonda, amelyek közül van, ami igaz, van, ami teljes kitaláció, és van olyan, amelyik csak részben tartalmazza a valóságot.
Sok évvel ezelőtt, ugyanígy a nagyböjti időszakban jártunk, amikor a jogi kar épületének falait HÖK-ös plakátok borították be, invitálva a nagyérdeműt egy gigantikus bulira, még a nyári vizsgaidőszak megkezdése előtt, a tavaszi szünetre időzítve. Ezzel így önmagában semmi probléma nem lett volna, a dátum volt csak némileg elhibázott, a „mega party” ugyanis nagypéntek estéjére lett időzítve. Édesapám hívő katolikus, nem mellesleg nagyon határozott belső iránytűvel rendelkezik, úgyhogy körbejárt az épületben és sztoikus nyugalommal az összes plakátot letépte a falról, mondván:
egy katolikus egyetemen biztosan nem lesz nagypénteken „mega party”.
Aztán hazaértünk aznap mindannyian, Apa pedig elmesélte, mintegy érdekességként, hogy ilyen is van, hüledeztünk rajta.
Később, a kanapén ülve arról is beszélt, hogy ezzel a húzással valószínűleg nem lesz népszerű a hallgatók körében, de mégiscsak van egy határ, pláne egy katolikus egyetemen. Megkérdeztem tőle, nem zavarja-e, hogy a diákok egy része köti az ebet a karóhoz és őt hibáztatja azért, mert elmarad a buli. Sosem felejtem el, ahogy Apa teljes érdektelenséggel az arcán rám nézett, megvonta a vállát, és annyit mondott: „Hisztizzenek!” Hát, így.
