A dolog azért meghökkentő, mert „a tudomány prezstízsének és társadalmi elfogadottságának lerombolásában elévülhetetlen érdemeket szerzett személyeknek vagy szervezeteknek szóló elismerés” várományosainak rövid listáját nem valami szűk és ideológiai szempontból elkötelezett vezetői csoport alkotta meg – ahogy tavaly a Magyar Pszichiátriai Társaság nyilatkozatbotrányában megesett –, hanem két hétig tartó nyílt szavazással választották ki – döngetik a mellüket –, amelyen a szervezet tagsága csaknem 1700 szavazatot adott le. Nyitva van előttem a társaság vitacsoportjának oldala. Jobb nem is beszélni róla, milyen alpári, szélsőséges hozzászólásoktól hemzseg, olyan, mintha egy DK-s blogot olvasna az ember a sok közül.
De vajon miféle szempont alapján került föl erre a listára Sebestyén Balázs rádiós műsorvezető, akinek megszólalásait lehet bárgyúnak tartani vagy komolytalannak, de tudományos szempontból biztos, hogy értelmezhetetlen minden, amit mond és tesz?
Szórakoztatóipari küldetése, bulvármentalitása miatt egyszerűen nem tartozik ahhoz a világhoz, amelyben a szkeptikus gondolkodásnak szerepe van. Tudománytalan nézetei miatt minden horoszkóprovat, minden feng sui tanácsadó, minden kártyavető cigány asszony felkerülhetne a szkeptikusok szégyenlistájára, de még egyetlen igazi kételkedőnek sem jutott eszébe, hogy a bulváridétlenségeket komolyan kellene vennie. Hogy ez most megtörténik, erős jelzés: valamit valahogyan nagyon rosszul látnak a társaság tagjai.
Hasonló a helyzet Bogár László közgazdász jelölésével. A médiaszemélyiség nemcsak a gazdaságtudomány aktuális vitáiról beszél a nyilvánosság előtt, hanem közéleti szereplőként főleg politikai narratívákat fogalmaz meg, amelyekben sem a tudományos szóhasználatnak, sem a tudományos hivatkozásoknak nincs akkora jelentősége. Bogár László állításai természetesen vitathatók, de az vitathatatlan, hogy a nagytőke társadalmi szerepéről Marx Károlytól David C. Kortenen keresztül Thomas Piketty-ig számos elismert közgazdász gondol olyasmit, amit Bogár rendszerkritikus szavai körülrajzolnak.
És végül itt van a listán Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, a pszichológiatudomány kandidátusa, professor emerita, tanszékvezető egyetemi tanár, akadémikus. Olyan szakember, akinek tudományos elkötelezettségéhez kétség sem fér, aki tucatnyi könyvben, több száz tanulmányában, több ezer előadásban tett hitet a tudományos gondolkodás mellett.
Nos, most őt is jelölte Laposföld-díjra a Szkeptikus Társaság „a szexuális fejlődéssel és a nemi szerepekkel kapcsolatos elavult, több évtizede meghaladott álláspont magabiztos és kitartó képviseletéért és ideológiai elköteleződésből fakadó rendszeres gendertagadó, homofób megnyilvánulásaiért, amelyeket gyakran fűszerez szabad megfogalmazású kvantumhalandzsával”.
Én nem tudom, miben hisznek és miben kételkednek a szkeptikusok, de hadd szögezzem le minden vita helyett: Bagdy Emőke tudományos pályafutása önmagát igazolja. A kortárs tudományfilozófia ugyan ismérvekkel kijelöli, de mégsem tud biztos támpontot adni arra nézvést, hogy mi tudomány és mi áltudomány, de abban széles az egyetértés, hogy nézetek és személyek esetében egyaránt tudományhitelesítő jelentősége van a tudóstársadalom elfogadó magatartásának. Bagdy Emőke – hosszú pályáját bejárva – ma ott tart, hogy (más tudóstársaival együtt) éppen ő birtokolja a hitelesítő pecsétet, ő van abban a helyzetben, hogy megmondhassa, mi tudomány és mi nem az.
Meg is mondja. És amikor a szexuális fejlődésről meg a nemi szerepekről beszél, akkor abba a széles, tudományos összefüggésrendszerbe helyezi a kérdést, amelyben az egyes diszciplinák egymásra mutatva is hitelesítik a tudományos állításokat. Ebben a rendszerben a biológiai emberkép alátámasztja a neveléslélektan tapasztalatait, az antropológiai megfigyelések egybecsengenek a szociológiai nézetekkel, a biokémiai eredmények igazolják a szexuálpszichológiai felismeréseket, a kvantumfizika pedig megmagyarázza a biokémiai összefüggéseket.
Hogy ezt a mátrixot a szkeptikusok nem értik, az nem baj. Sokan nem értik. De hogy nem értésüket tudománytagadó nézetek igazolására használják, hogy az áltudományosság minden ismérvét magán viselő genderideológia mellett törnek lándzsát, nos, az már baj.
A genderszemlélet és a homoszexuális akciócsoportok által terjesztett emberkép ugyanis nemcsak, hogy nem illeszthető be az általános tudományos kontextusba, de önmagában is zavaros, belső ellentmondásokkal terhelt fantazmagória, amely jó esetben is csak egy tökéletesen elfogadó világ szentimentális vágyképe, rossz esetben pedig partikuláris érdekektől hajtott politikai ágensek együgyű szólamgyűjteménye.
Erős kételyt ébreszt a szkeptikusok szkepszisét illetően az, hogy Bagdy Emőke vitathatatlan tudományos tekintélyével szemben ezeket a fősodratú propagandaszólamokat tartják megalapozott, tudományos igazságnak. Úgy tűnik, inkább hajlanak arra, hogy elfogadják a genderszekta bárgyú dogmáit, hogy azonosuljanak a LMBTQ-lobbi agitpropjának lapos és hamis emberábrázolásával, magukénak vallják a kortárs médiaóriások által közvetített woke mozgalom nézeteit.
A nagy kételkedő, szegény Voltaire forog a sírjában.
Borítókép: Bagdy Emőke (Fotó: MTI/Cseke Csilla)
