Ennek szellemében alkotta meg kisebb és nagyobb műveit Kós, épített templomot és parókiát, családi házat és iskolát, állatkerti épületeket és tanyaházakat, s tervezett hozzájuk faragott oszlopot, ácsolt széket, festett ablakot, kovácsolt kapupántot, s mindent, ami egy épülethez kívül vagy belül hozzá tartozhatott, egyszóval mindent, ami az embert, a családot körülölelte.
Meghökkentő az az alkotói gazdagság, ami Kós életművét jellemezte. Mindenre kiterjedt figyelme, mindenre kiterjedt érdeklődése. És, amikor végigsétálunk a Műcsarnok tárlói előtt, döbbenten látjuk ennek a rendkívüli embernek a sokféleségét, vagy talán helyesebb úgy mondani, teljességét. Mert miközben tervezett, rajzolt, épített, közben regényt és drámát írt, lapot szerkesztett, pártot alapított, kiáltványt fogalmazott, közéleti szerepet vállalat, egyszóval az életnek nagyjából minden területén igyekezett hozzájárulni az erdélyi magyarság megmaradásához, sorsának jobbra fordulásához.
Azok közé tartozott, akik, bár szép karriert futhattak volna be Budapesten, mégis Erdélyt választották hazának a trianoni döntés után. Kiáltó szó címen közzétett híres manifesztumában így fogalmazott:
Számba kell vennünk erőinket, szerveznünk kell a munkát, tudnunk kell a célt, amit el akarunk érni. Aki fél, aki gyáva, aki nem bízik, aki nem hisz, aki gyenge, az lépjen ki a sorból. Az menjen. Az nekünk bajt csinál, az a mi munkánkat akadályozza, az a mi lábunk elé gáncsot vet, a mi árulónk az! Senkit se sirassunk, aki elmegy innen. Senkit se tartsunk vissza.
És ezzel Kós Károly nekilátott felépíteni egy erdélyiségből táplálkozó életideált, melynek középpontjában természetesen az épített környezet állt, de amely – ahogy az a Műcsarnok kiállításán is követhető – a létezés majd minden területére kiterjedt. Erős gyökerekből táplálkozó erős mintákat alkotott. Olyan eszményeket, melyek ma is meghatározói lehetnek a teljességre törekvő ember életének.
Makovecz Imre 1983-ban ezekkel a szavakkal nyitotta meg Kós Károly dombóvári kiállítását:
itt nincs helye annak az emlékezésnek, amely az említés mellett a múltba utal Kós Károly életéből bármit is. Itt mindent csak folytatni lehet: munkásságát, felfogását, és életvitelét is. (…) Mert ami sorsát azzá tette, amivé vált, az nem változott (…) élete ebből a szempontból példa lehet számunkra.
A kiállítás szeptember 15-ig látogatható.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!