A kényelmes családi háznál nem nagyobb kecskeméti kúria és utólag épített új épületének folyosóin, irodáiban plakátok, montázs-összeállítások, régi fényképek emlékeztetnek fél évszázad kulturális küldetésére. Mert már itt, rögtön a legelején érdemes leszögezni: a Kecskeméti Rajzfilmstúdió nem csak médiavállalkozás. Persze az is, de nekünk, érdeklődőknek, rajongóknak, nézőknek, sőt csodálóknak, inkább értékteremtő műhely, nemzeti jellegünket újraformáló szellemi erőközpont, gyermekkorunk talán legfontosabb filmélményének megteremtője.
– Azért készült itt más is, nem csak a Magyar népmesék meg a Mondák a magyar történelemből sorozat – mutat a DVD-borítókból és fotókból összeálló montázsokra Mikulás Ferenc. – A Vízipókot mindenki ismeri, meg az utolsó nagy filmünket is, a Toldit, de készülnek szerzői rövidfilmek is. Itt van például egy középkori magyar művészről szóló film, az MS mester élete, aztán van itt Örkény egypercesének átdolgozása, A walesi bárdok és így tovább.
Hosszan sorolja, mutogatja a legendás filmes a legendás és kevéssé ismert filmeket. Ha mindet meg akarnám említeni, napestig sem jutnék a végére. – Szó sincs arról, hogy csak a gyerekeknek készítenénk filmeket – magyarázza a sokféleséget. – Az animáció ma már a felnőtteknek is szól. Németekkel, franciákkal, belgákkal, amerikaiakkal dolgozunk együtt. Volt, hogy azzal kerestek meg, hogy az ősi kelta motívumkincset is felhasználva készítsünk animációs filmet egy ír történet alapján. Éppen a Magyar népmesék stílusa keltette fel az érdeklődésüket; megragadta őket, ahogy a tradicionális népművészeti motívumokat átírtuk a legkorszerűbb vizuális nyelvre…
Persze most velem együtt megkérdezhetné az ámuló-bámuló olvasó, vajon honnan a csudából tudják az írek meg az angolok, hogy mit rajzolnak Kecskeméten egy aprócska filmstúdió
munkatársai, de hamarosan kiderül:
a nagyvilág – ahogy az sokszor megesett már – jobban ismeri és többre is tartja a magyar műhely munkáit, mint mi magunk. A Magyar népmesék száz epizódja megtekinthető a YouTube-on és – most kapaszkodjanak meg! – úgy jár 184 milliós nézettségnél, hogy minden hónapban újabb és újabb kétmillióval nő a megtekintések száma.
– Először azt hittem – avat be egy szakmai vitába Bán János –, fölösleges lesz feltenni az internetre ezeket a filmeket. És kiderült, nem is tévedhettem volna nagyobbat. Nemcsak a magyar népmesesorozat támadt ott új életre, de a stúdiónak is hoz pénzt, és újabb meg újabb munkalehetőséget. Ráadásul az is kiderült, hogy nagyon sok külföldön élő magyar gyerek nézi, olyan gyerekek, akik már alig-alig beszélnek magyarul, s mégis: a filmeken, meséken keresztül meg tudják találni identitásukat, tudnak kapcsolódni a hazájukhoz, a nemzetükhöz – fejtette ki az új igazgató.
A munkahelyeket is megmutatja a régi és az új vezető. Rutinnal kezelnek a munkatársak. Nem én vagyok az egyedüli látogató. A stúdió szervezett keretek között fogadja az érdeklődőket. Évente négy-ötezer vendég kukucskál át a grafikusok, színezők, animátorok és ki tudja még milyen szakemberek válla fölött…
– Ha kicsit tehetségesebb vagyok, ma én is ott ülhetnék a képernyő előtt – meséli Bán János. – Imádtam a rajzfilmeket, képregényeket, és fiatalemberként magam is rajzolgattam. Összeszedtem hát a bátorságomat meg a rajzaimat és eljöttem Feriékhez…
Harminc év kellett ahhoz, hogy az álom, ha nem is egészen úgy, ahogy megszületett, de valahogy valósággá váljon.
Június elsejével Bán János vette át a stúdió vezetését. Munkák sokaságába csöppent bele. Készül a Magyar népmesék újabb tizenhárom része, és egy sorozat az Árpád-házi szentekről. Mikulás Ferenc bakancslistáján persze van még néhány tétel.
– Szeretném megcsinálni Kossuth Lajos életét. Izgalmas történet lenne, magánemberként is kalandos sorsa volt a kormányzónak. Aztán egy másik terv: összeszedtük a Duna-menti országokból azokat a meséket, amelyek a folyamhoz kapcsolódnak. Jó lenne elkészíteni ezt a sorozatot is, mert arról szólna, mi köt össze bennünket…
Az új igazgatóból is csak ömlenek az ötletek.
– Jó lenne feldolgozni a magyar várak legendáit. Jókaitól Mikszáthig rengeteg klasszikus írónk foglalkozik váraink történetével. Lenne turisztikai jelentősége, táplálná a lokálpatrióta érzelmeket, és persze a magyar mondakincs egy új rétegét tárná föl a rajzfilmek révén. De érdemes volna hozzányúlni a hun mondákhoz, Atilla hun király korához is.
Talán nemcsak a magyar közönség számára lenne érdekes, de akár a kínaiaknak, mongoloknak, sőt a németeknek is. Hiszen még utóbbiak is nyakig benne vannak az Attila-mondakörben. Akár egész estés játékfilmeket is készíthetne a stúdió. Amikor arról beszélünk, milyen fontos lenne, hogy készüljenek történelmi mozik, ritkán gondolunk arra, hogy ezek lehetnének animációs filmek is. Pedig ennek is van hagyománya a magyar filmgyártásban, s különösen van itt Kecskeméten.
Persze a dolog korántsem olyan egyszerű. A kecskeméti filmstúdiótól a Magyar Televízió még a rendszerváltozás előtt rendelte meg azokat a sorozatokat, amelyeken azóta is nemzedékek nőttek fel. Ami nemcsak azért megköhentő, mert a köztelevízió többször is elkötelezte magát az értékteremtés, értékőrzés mellett, de azért is, mert azok a lehetőségek, amiket itt találunk, valóban hiánypótlóak.
– Újra és újra azzal szembesülünk, hogy meg kell védenünk a gyermekeinket mindazoktól a káros és ártalmas tartamaktól, amelyek elborítják a médiumokat, de azon is gondolkodnunk kellene, hogy vajon mit lehetne ezek helyett kínálni – veti föl Bán János.
– Hiszek abban, hogy lenne mit adni. Ez a stúdió itt Kecskeméten már bizonyított, olyan filmeket és sorozatokat hozott létre, amelyek szinte a DNS-ünkbe ivódtak, amelynek aranyfedezetük van. Jó lenne, ha a magyar televízió újra építene arra a kreatív energiára és látásmódra, ami nekünk megvan. Ez a műhely egyedi módon, de világszínvonalon és szerethetően tudja megmutatni a magyar értékvilágot. Ha a Kádár-korban sikerrel lehetett küzdeni nemzeti értékeinkért, és maradandó alkotásokat létrehozni itt, a Duna–Tisza közén, akkor talán ma is van erre esély – teszi hozzá a stúdió új vezetője. És ha igaza lesz, eljöhet megint egy olyan korszak, amikor a kecskeméti alkotóközösség küldetése mindannyiunk javára válik.
