Hogy is mondta az ellenzék és a DK vezére, Gyurcsány Ferenc? Ezerrel nekimegyünk a kormánynak, blokád alá vonjuk. S mit vár „hazafias” (Istenem, hogy nem szakad rá az ég!) cselekedetként a mindenre teljesen alkalmatlan Karácsony Gergelytől? Azt, hogy főpolgármesterként mindenben támadja a kormányt. A gyurcsányi logika szerint ez lenne az alapvető feladat. Azaz az ország, a nemzet, a választópolgárok támadása, az eddig elért eredmények tönkretétele, a káosz, az anarchia és az erőszak alkalmazása (Antifa-támadások a főváros utcáin), s aztán a hatalom remélt megszerzése.

Ebben a harcban ott van a nyugatról érkezett júdáspénz, az amerikai tőzsdespekuláns Nyílt Társadalom Alapítványa (OSF) pedig a zászlóvivő. Persze a háborúban a szélsőségesen kormányellenes európai parlamenti, hazai baloldali, balliberális képviselők is meghatározó szerepet játszanak. Az Ac­tion for Democracy támogatása, a hárommilliárd forint, ami a választások befolyásolására érkezett (szerencsére kevés sikerrel) bizony nem tekinthető aprópénznek. S a pénz a Soros-hálózat százkarú poliphoz hasonló birodalmából folyamatosan ömlik. Persze nem azzal a címkével, hogy döntsük meg Orbán Viktor kormányát. Nem. A demokratikus átalakítás jelszavával, az objektivitás, a jogállamiság, a fékek és ellensúlyok rendszerének kiépítésére, a jogfosztott emberek felkarolására tett ígéretekkel manipulál.

A dollármédia új világot, új világrendet, új erkölcsiséget, új szabadságot akar alkotni. Tegyük fel a kérdést: valóban építeni, nem pedig rombolni kívánó emberekről van szó? Akik mélyen és egyértelműen elkötelezettek a korszerűség, a fejlődés, az igazságosság mellett? Akik szembemennek a korrupció mindenféle típusával, akik az igazság bajnokai? A vidéki Magyarország médiamunkásai, akik Pécsről, Sopronból, Debrecenből, Egerből, Szombathelyről, Kecskemétről hirdetik önzetlenül a sokszínűséget, a transzparenciát, a függetlenséget, az objektivitást?

A fészkes fenét! Olyan emberekről van szó, akiket egysze­rűen felvásároltak. Az átutalt pénzzel (alapítványok, egyesületek, kiadók támogatásával, amerikai ösztöndíjak biztosításával) a véleményüket is megvették. Ezt követően azt írják, mondják, kürtölik világgá, amit a finanszírozó kíván. Valójában egyetlen cél van, az Orbán vezette nemzeti kormány megdöntése (ebben érdekelt az USA budapesti nagykövete is), s ezt célt a látszólagos függetlenség és objektivitás köntösébe öltözve szolgálják.

Néhanapján Gyurcsány igazat is mond. Egy utóbbi rádió­nyilatkozata szerint – elismerve a tényeket – kijelentette, hogy az Európai Bizottság azért tartja vissza a pénzeket, mert ennek érdekében az ottani (brüsszeli) ellenzéki politikusaink „óriá­si munkát végezve” újabb és újabb követeléseket támasztanak a jogosan járó pénzek kifizetése elé. „Ez a feladatunk”, mondta a vezér, és hozzátette, hogy persze az Európai Bizottság a politikai elvárást, a magyar kormány megdöntését jogi köntösbe öltözteti, és a jogállamiságtól a demokratikus elvárásokig számtalan akadályt állít hazánk elé. S ezek a DK-s és momentumos „politikusok” még büszkék is saját magukra. Akadályozzák az ország működését, tüzelik százzal, ezerrel a pedagógusokat (ugye, kedves PDSZ?), közben demagóg módon tüntetnek a kormány ellen, hogy az nem emeli a pedagógusok bérét.

Itt tartunk, ide jutottunk. Oda, hogy a balliberális sajtó szerint harcba kellene vonulni Oroszország ellen; oda, hogy el kellene törölni a gyermekvédelmi törvényt; oda, hogy hozsannázni kellene az LMBTQ-aktivisták nyomulása kapcsán. Örülni annak, ha az uniónak sikerül ránk kényszeríteni a migrációs kvóta elfogadását. Nagyszerű célkitűzések!

Én mégis optimista vagyok. Azaz a mostani állapot, miszerint amerikai–brüsszeli lélegeztetőgépen vannak a baloldali pártok, a baloldali média, egyszer megszűnik. És akkor szembe kell nézzenek azzal, hogy a saját lábukon kell megállniuk. Olyan nézeteket, véleményeket, javaslatokat kellene világgá kürtölni, amelyekre van igény, kereslet. Például országépítésre, nem pedig rombolásra. S ha a lélegeztetőgépet lekapcsolják, akkor feketén-fehéren fel lehet mérni, hogy kinek mit ér a szava, mennyire van fogékonyság az adott nézetre. Én őszintén drukkolok. Talán már van pár olyan politikus, aki figyeli, hogy mikor húzza ki az első meghatározó ember a lélegeztetőgép zsinórját a konnektorból. Mi is jobban járunk, meg neki is kisebb lesz a villanyszámlája.

A szerző egyetemi tanár

Borítókép:Soros György (Fotó: AFP/Brendan Smialowski)