A kormány kiteregette frissített konvergenciaprogramjában a lapjait: miközben idén minimálisan ugyan, de nőhet a gazdaság teljesítménye, addig jövőre valósággal „kilőhet” a magyar GDP. Konkrétan az áll a Pénzügyminisztérium témával kapcsolatos közleményében, hogy a magyar gazdaság a veszélyes nemzetközi környezetben is elkerüli a recessziót. Így 2023 egészében másfél, jövőre pedig négy százalékkal növelheti teljesítményét. Közben a szaktárca azzal is számol, hogy az infláció csökkenése az év második felében felgyorsul, amely az év végén egy számjegyű, jövőre pedig hat százalék lehet átlagosan a fogyasztói árak emelkedése.
Ugyanakkor a fenti makrogazdasági számok azt is jelzik, hogy szó sincs itt hurráoptimizmusról vagy egy rózsaszín időszak kezdetéről. A lényeg, hogy belátható perióduson belül a magyar gazdaság magára talál. Ráadásul a konvergenciaprogram támpontot adhat ahhoz is, hogy megtudjuk, milyen feltételek mentén tervezheti meg a pénzügyi tárca a 2024-es központi költségvetést. A prognózis szerint a magyar gazdaság lendülete a következő években is fennmaradhat, a kormány 2025-re és 2026-ra 4,3-4,5 százalékos növekedést valószínűsít.
A programból az is kiderül, hogy az idei év második felében a kereslet és a beruházások is lendületet vehetnek, a dezinflációs folyamat felgyorsulásával ugyanis újra növekedésnek indul a kiskereskedelmi forgalom és a lakossági fogyasztás. Ezt erősíthetik a lakosság magas, fogyasztásélénkítésre is felhasználható megtakarításai. Nem is beszélve arról, hogy a kormány egy tőkeprogramot indított el annak érdekében, hogy a vállalatok megfelelő mennyiségű forrással rendelkezzenek, legyen szó akár forgóeszközökről, akár az elhalasztott beruházások megvalósulásáról.
A tőkealapokat megcélzó program már hatályos, és a zöldcélú befektetésekre, valamint a kapacitásbővítésre terjed ki elsősorban. A tőkeprogramot a kormány a Baross Gábor újraiparosítási program részeként indította el, annak a „hitellábát” egészítette ki. Pont azért, hogy megfelelő és kigazdálkodható kondíciók mellett jussanak forráshoz a hitelprogram keretében, a vállalkozások forinthitelt hatszázalékos kamattal, zöldberuházások esetén öt százalékkal, eurókölcsönnél pedig 3,5 százalékkal igényelhetnek. Akár mérget is vehetünk rá, gondoljunk csak a korábbi évek kormányzati intézkedéseire, a gazdaságpolitikai intézkedések „be fognak érni”. A gazdasági növekedés fenntartása, a recesszió elkerülése, valamint az infláció leszorítása után 2024-ben Magyarország ismét előkelő helyre kerülhet az európai bővülési ranglistán.
Emlékezzünk arra is, hogy az orosz–ukrán háború és a brüsszeli szankciók okozta negatív gazdasági hatások enyhítése érdekében kidolgozott gazdasági védvonal részeként a kormány kedvezményes hitelt biztosít a Széchenyi-kártya programon keresztül, kiterjesztette a kamatstopot a kis és közepes vállalkozásokra, központi támogatást indított az energiaintenzív vállalatok számára, s nem utolsó sorban Gyármentő programot indított.
Persze érdemes fejben tartani, hogy a gazdaságvédelemnek a háború és az energiaválság idején költségei vannak. Ugyanakkor a kormány továbbra is átmeneti megoldásként tekint a tavaly bevezetett extraprofitadóra. Jövőre a legfőbb gazdaságpolitikai döntéshozók azzal számolnak, hogy kivezetik az extra terheket, ahogy ígérték korábban. A teljeskörű konszolidációhoz szükséges elem, hogy a bankok továbbra is vegyenek részt a finanszírozásban. Ejtsünk néhány szót az állami pénzügyekről is! A központi költségvetés hiánya az idei 3,9 százalék után jövőre három százalék alá bukhat, tehát 2019 után ismét teljesülhet a háromszázalékos maastrichti kritérium. Ez az egyik feltétele az euró bevezetésének. Ezzel párhuzamosan az államadósság mérséklődése is egyre dinamikusabb lehet a koronavírus-járvány miatt végrehajtott fiskális lazítást követően: 2024-ben a GDP 66,7 százalékára süllyedhet az adósságmutató, ami 2026-ra – több mint húsz év után – ismét hatvan százalék alá eshet. Amennyiben ugyanis csökken a hiány, akkor az adósság is mérséklődik, hiszen az alacsonyabb deficit miatt nem kell újból eladósodni.
A fentiekből tehát kiderül, hogy a következő esztendő végére Magyarország teljesítheti az euró bevezetésének feltételeit. S függetlenül attól, hogy Magyarország bevezeti-e a közös európai uniós pénzt vagy sem, ez a világ, pontosabban a nemzetközi pénzpiacok szemében egy újabb hitelességi mérföldkő lesz. Amit persze a gazdasági növekedésből majd mindenki érezhet, az a felzárkózás. Jelenleg Magyarország az egy főre jutó GDP alapján az uniós rangsor alsó harmadának elején áll, megelőzi többek között Portugáliát és Szlovákiát, 2029-re viszont felléphet a középmezőnybe.
Mindehhez azonban továbbra is vonzónak kell maradnunk: az európai uniós források mellett nagy szükség lesz a továbbiakban is a külföldi működő tőkére, nem pusztán a deviza beáramlása miatt, hanem azért is, mert egy-egy multinacionális cég letelepedése jótékony hatással van az egész gazdaságra is. Persze ismerjük a vádaskodást, hogy Magyarország kvázi összeszerelő üzem lett, ez azért nem igaz, mert az ide telepedett világcégek sokat fordítanak az innovációra, a kutatás-fejlesztésre, vagy éppen a közép- és felsőoktatás támogatására.
Vagyis rég nem „szigetekről” beszélünk esetükben, hanem a gazdaság integráns részeként – lásd például Audi, Bosch és Mercedes –, több ezernyi dolgozónak teremtenek munkahelyet, és beszállító cégek százaival kooperálnak. A magyar rakétához ők szolgáltatják a hajtóanyagot.
A szerző a Világgazdaság főszerkesztője
