Franz Kafka írása, Az éhezőművész jut eszembe a pubertáskori tüntetőcsapat Várban rendezett kerítésbontó, rendőröket lökdöső cirkuszáról. Az esszében egy artista bemászik a ketrecbe, az emberek nagy érdeklődése mellett elkezdi éhezőmutatványát. Hatalmas csodálat követi teljesítményét, de idővel aztán az emberek elunják a mutatványt. Ő ennek ellenére kitartóan folytatja az önsanyargató éhezést, miközben az érdeklődés egyre lankad, hónapok után pedig teljesen megszűnik. Végül a kitartó művész annyira összezsugorodik a táplálék hiányában, hogy eltűnik a ketrecében, ahonnan aztán valaki egyszerűen kisöpri az ott található szalmával együtt. Ő sem tudta, mikor kell abbahagyni.
Így végezte a copfos svéd tini és klíma-Jeanne d’Arc, Greta Thunberg is, akinek kezdetben a kis természetvédő rajzocskái és a mosolygós kislányos arca az egész világot bejárták, megolvasztva a televízió előtt ülő nagyik szívét. Rövidesen mindenki az ő szavát leste, minisztereket váltottak le, cégvezetőket rúgtak ki, ha valakire megorrolt.
Ma már senki nem tudja, miért ül gyűlölettől eltorzult arccal odabilincselve valamelyik erőmű kerítéséhez vagy fekszik keresztbe egy cég bejáratánál. Őszintén szólva az embereket nem is nagyon érdekli, udvariasan továbbmennek, átlépik.
Olyan az egész, mint a túl hosszú viccek, végül senki nem nevet rajtuk.
Az ifjú titánok nálunk a budai Várban dulakodnak a demokráciánkért önzetlenül küzdő civil szervezetek aktivistáinak kamerái előtt.
Tudják, hogy a rendőrök keze meg van kötve, a politikai korrektség ma már úgy diktálja, hogy nekik kell elviselniük a felhergelt Antifa-light tinik rúgásait, lökdösődését, alpári szidalmait, emberhez nem méltó, szánalmas viselkedésüket. A felvételeket elnézve a tüntetők egy része nyilván azért van ott, hogy kiélje agresszív ösztöneit, de kétségtelenül van köztük olyan is, aki naiv idealizmusában azt hiszi, hogy a tanáraiért harcol, a demokráciát védi, a korrupció ellen áll ki.
Közben a valóságban épp ezen ügyekben teszi a legnagyobb kárt azzal, hogy bukott, munkakerülő politikusok által vezetett erőszakos huligántömeghez csatlakozik, és szégyent hoz Magyarországra.
Biztos vagyok benne, hogy Brüsszelben sokan nagy megelégedéssel fogadják ezt a kis provokációt, van rá külföldön igény, megrendelő és pénz is. Az újságcikkek a békés gyerekeket verő, Orbán Viktor által személyesen irányított rohamrendőrökről írnak, már csak ki kell provokálni valamelyik egyenruhást, hogy meglegyenek a fotók is. Aztán jöhet az Európai Parlament rendőrterrort elítélő nyilatkozata, amilyenek itt az utolsó években megszokott automatizmussal születtek álcivil szervezetek minden egyes hisztériája után.
Rendkívül nagy csodálattal figyelem rendőreink önuralmát és professzionalizmusát.
Végül is az ő viselkedésükön lehet leginkább lemérni, hogy milyen fantasztikus átalakuláson ment keresztül a magyar jogállamiság 2006-óta, amikor az akkori kormány saját kleptokráciájának alárendelve a polgárok ellen fordította a rendvédelmi szerveket.
A jogállamiságról sokat lehet ugyanis fellengzősen prédikálni, ahogy ezt teszik Brüsszelben, de ennek egyik legbiztosabb mutatója a rendőrség viselkedése az utcán.
Nálunk nem halt meg senki, mint a franciáknál a sárgamellényesek tüntetései során, nem lövik szitává az embert, mint a minket olyan magasról lenéző Egyesült Államokban, nem tartóztatják le azokat, akik a kimutatják szimpátiájukat a tüntetők iránt, mint Trudeau szivárványszínű Kanadájában a kamionosblokád alatt, nem razziáznak ellenzéki pártok irodájában, mint Németországban az AfD ifjúsági szervezeténél. De hogy a hazai példánál maradjunk, az utóbbi hetekben sem lőtték ki senkinek a szemét, nem verték ki a fogait, nem törték össze a fényképezőgépét – vagy tévednék?
Tudom, hogy a nyugati hírfelvételeken a randalírozás, gyújtogatás, rendőrökre Molotov-koktél dobálása a budapesti ifjúság csak egy nagyon szűk szegmense számára „cool”, de a magyar választópolgárok nagy többsége pont ez ellen szavazott a legutóbb is.
Nem kell a Nyugattól minden ostobaságot lemásolni, gyerekek, a demokrácia nem erről szól. Ha körülnéztek, észreveszitek, hogy mögöttetek csak olyan politikusok állnak, akik az utcán erőszakkal próbálják elérni azt, amit a parlamentben demokratikus vitában nem tudnak megvédeni.
Olyanok heccelnek, akik a magyarok többségi akaratát csak nyűgnek, nemzeti érdekeit szégyennek vélik. Talán nem látni, de az alkotmányos rendet védő rendőreink mögött ott a sok millió magyar, akik nem fogják engedni, hogy a demokratikusan kifejezett akaratukat megvétózza egy önjelölt hangos kis csoport.
Ha vérző orros fénykép kell, „kunhalmizzatok” egyet, fussatok neki valami ajtónak, az Amnesty Internationalnek az is elég lesz bizonyítéknak. De a rendőröktől el a kezekkel! Ők ma az alkotmányos rendet védik. Tőletek.
A szerző főszerkesztő, Hungary Today
