Nyilván mi vagyunk a hülyék, amiért azt gondoljuk, Ukrajnának duzzogás helyett inkább meg kellene köszönnie – elsősorban az Orosz Ortodox Egyháznak, másodsorban Magyarországnak – a tizenegy kárpátaljai megmenekülését. Akiknek szabadulásáért Ukrajnának egyetlen orosz foglyot sem kellett átadnia Putyinnak. Ám a hála szó arrafelé ismeretlen fogalom.
Az elmúlt évtizedben megszoktuk, hogy akárhány kárpátaljai iskolát újít föl a magyar kormány, akárhány ukrán kisgyermeket nyaraltatunk ingyen a Balatonnál, akárhány sérült katonájukat ápoljuk, akármennyi humanitárius segítséget nyújtunk, egy nyomorult „köszönöm”-re sem futja tőlük.
Folyton csak követelnek: adj ezt, adj azt, adj még többet, de azonnal! Meg: ne vegyél orosz olajat és gázt (amit, persze, ők is vesznek, áttételesen), tehát gyakorlatilag kövess el harakirit. Közben pedig az elnökük titokban azt tervezgeti, hogyan robbantsa föl a Barátság kőolajvezetéket.
Furcsa. Úgy tűnik, mintha az ukrán állam nem örülne a hadifoglyok szabadulásának. Egyből azt lesik, hogyan rúghatnának belénk ez ügyben is. Biztos, hogy így viselkedik egy nemzetéért aggódó, felelős kormány, egy békét kereső, szuverén állam, amely önmaga ura? Aligha. Így helytartók viselkednek, akik mások kottájából játszanak. Ötmilliárd dolláros kottából.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!