A probléma nem az, hogy valaki parodizálja a politikusokat, hanem az, hogy ezt mint pártpolitikától állítólag független jogvédő szervezet teszi.
Az Amnesty, főleg a magyarországi iroda, már a látszatát sem próbálja kelteni annak, hogy nem az amerikai eredetű, nemzet- és családellenes ideológiát propagáló pártok szekerét tolják, és a jelek szerint nem is csoda, hogy fittyet hánynak a szervezetük eredeti küldetésére, hiszen a londoni központ még falaz is nekik.
Mindez annak ellenére, ahogy Gemma barátunk bent felejtett dilemmája is mutatja, azaz tudatában vannak saját szabályaikkal ellentmondó tevékenységüknek.
Abrahams kisasszony kommentje persze nemcsak arra vet fényt, hogy gyáván kerüli az egyenes választ az egyenes kérdésemre, hanem arra is, hogy sajnálatos módon nagyon tájékozatlan. Ha már a valódi politikai üldözöttek helyett egy szélsőbaloldali politikai lobbicsoporttá hizlaltatták az Amnestyt Soros-pénzekből, akkor lobbistaként tudatosíthatná, mennyire ostoba és hazug dolog párhuzamot húzni Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin között. Ezzel, szándékával ellentétben, elsősorban nem a magyar kormányfőt diszkreditálja, hanem az orosz elnököt rehabilitálja. Ha kritikátlan párhuzamot von köztük, azzal felruházza Putyint mindazzal a politikai és erkölcsi tőkével, amit a magyar miniszterelnök az utóbbi három évtizedben kivívott magának a nemzetközi porondon. És ugye nem ez volt a célja, Ms. Abrahams…
A legtragikusabb viszont az egészben az, hogy az üldözöttek, a szabadságba vetett hitük miatt világszerte bebörtönzött bátor emberek már nem számíthatnak a régi ismert szervezetek segítségére, főképpen nem az Amnestyére. Ezek a volt jogvédő NGO-k ugyanis teljesen és végérvényesen diszkreditálták magukat hazug, a szponzoraik elvárásait kiszolgáló érdekeknek, és a világ diktátorai közül már senki, de senki nem veszi őket komolyan. Ugyanolyan korruptak, mint ők.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!