Néhány hete megkérdeztem az Amnesty International (AI) londoni székhelyét, mit gondolnak arról, hogy a magyarországi irodájuk az ország miniszterelnökét parodizáló pólókat árul. Tudják, azokat, amelyen Orbán Viktort egy LMBTQ-színekben díszelgő bohócnak ábrázolják. Felvetettem nekik, hogy az ilyen aktivitás homlokegyenest ellentmond nemcsak az Amnesty eredeti küldetésének, hanem a belső szabályzatainak is. Ezeket egész jól ismerem, a kilencvenes években ugyanis, amikor a szervezet még emberi jogi intézmény volt, amely politikai foglyokért kampányolt, külföldön én is önkénteskedtem nekik. Akkoriban a szabályzataik tiltották, hogy egy adott országon belül tevékenykedő csoport a saját országában politikai jellegű kampányt folytasson vagy a politikai színtér valamelyik szereplője ellen vagy mellett álljon ki.
Néhány napon belül megjött a válasz, ami alapján úgy látszik, erre a szabályra még emlékeznek néhányan az „új” Amnestyben is.
A válasz hivatalos részében az AI londoni sajtótitkára, Alison Abrahams elegánsan kikerülte annak megválaszolását, hogyan lehet megengedni a magyarországi fiókjuknak, hogy szervezetük belső szabályait megszegve nyílt politikai kampányt folytassanak, többek között parodizálva egy demokratikusan megválasztott kormányfőt. Ehelyett elkezdte ecsetelni, hogy Putyin ellen is csináltak ilyen pólós kampányt, mert hozzánk hasonlóan ott is állítólag transzfób és homofób törvények vannak.
Eddig a protokollszerű válasz.
