idezojelek

Szamosangyalosnak lelke van

Galgóczy Árpád élete utolsó évéig hibátlan memóriájú versidéző volt. Vörösmarty, Arany János vagy Puskin – nagy kedvvel s szívesen skandálta a klasszikusok verseit.

Cikk kép: undefined

Valahol a Szamos mentén – íme a tipikus válasz a település holléte felől érdeklődve. A napokban itt, az ország északkeleti csücskében, Galgóczy Árpád író és műfordító emléktábla-avatóján vettek részt egykori tisztelői, barátai, akik Budapestről érkeztek. Galgóczy Árpádot – írtuk tavaly lapunk már­cius 11-i nekrológjában – „18 évesen, 1947-ben szovjetellenes ellenállás szervezéséért ítéltek húsz év kényszermunkára. Aki hét éven át ette a lágerek sovány kenyerét, és még újabb öt évet húzott le »kihelyezett« magyarként Karagandában, míg végre hazavergődhetett”.

– Kamaszkoráig itt élt szüleivel – hangsúlyozta avatóbeszédében Adorján György, Szamosangyalos polgármestere. Ő még gyermekként ismerte meg a 80-as évek óta a nyarakra hazatelepült Galgóczy Árpádot.

– Megérkezésük nagy hír volt ebben a csöppnyi kis közösségben, akkoriban még nagy feltűnést keltett, ha idegen érkezett. Mivel nyáron tartózkodtak itt, a Szamosra naponta jártak fürödni. Érdeklődtünk is a vendégek után, hogy kik és mifélék. Később tudtam meg, a vendégek és barátaik irodalmárok, a sporthivatalban vagy az informatika területén dolgoznak. Mi több, nemcsak visszatért, hanem feleségével, Katika nénivel együtt Angyalos részévé vált. Templomunkban a déli órákban megszólaló harangszót, de a második világháborús emlékmű ötletét és az önkormányzat előtti világítást is nekik köszönhetjük.

Amikor tavaly megkapták a hírt, hogy többé már nem találkozhatnak vele, képviselő-testületük egyhangúlag döntött arról, hogy a volt szülői házuk, amely már régóta művelődési házként, könyvtárként és orvosi rendelőként is szolgál, felvegye a nevét.

Galgóczy Árpád özvegye, Katalin asszony az író küzdelmes életéről szólva kiemelte, alig töltötte be tizenhatodik születésnapját 1944. november 8-án, a nyugat felé menekülő családot december 30-án beérték a szovjet csapatok. – Imádott édesanyjának meggyalázott holttestét édesapja segítségével vitorlavászonba tekerve, a távoli Dunántúlon, Pusztavámon hantolta el. Édesapja 1946-ban követte feleségét… – emlékezik vissza az asszony. Visszatérve a Szamos mentére Mátészalkán készült az érettségire, s mert minden oka meg volt, hogy küzdjön a megszállók ellen, fegyveres ellenállás helyi szervezésébe kezdett. – És jött 1947. Ez az év elhurcolásának ideje, előtte vizsgálati fogság Debrecenben, Budapesten, Sopronkőhidán. Majd télvíz idején marhavagonokban több száz társával indult az ismeretlen felé. A több hétig tartó „utazás” végállomása Kazahsztán.

Emlékiratainak három kötete: A túlélés művészete, Fények a vaksötétben, Az alagút vége. – Ezerkilencszázhatvanban abba a társadalomba tért haza, amelyben neki nemigen osztottak lapot, de az akarata, hite és szorgalma segítette. A semmire érkezett meg, de az orosz nyelv a tarsolyában volt. Magyarországon, de a világon senki sem fordított le s szedett rímbe egy nyelvből ennyi verset, mint Galgó­czy Árpád József Attila-díjas író és műfordító. A 18., 19. és a 20. század jelentős orosz – nem szovjet – költőinek verseit a műkedvelők immár évtizedek óta ismerhetik.

Élete utolsó évéig szálfaegyenes volt és hibátlan memóriájú versidéző. Vörösmarty vagy Lermontov, Arany János vagy Puskin – nagy kedvvel s szívesen skandálta a klasszikusok verseit. Az irodalomtörténész Margócsy István méltatásában kiemelte, milyen pazarul adta vissza műfordításaiban a líra nyelvének gazdag modulációt, a szenvedélyt, a melankóliát, az ironikus kétértelműséget – „mindenféle árnyalatot képes megjeleníteni és újra játszani – a nyelvi és ritmikai formák mesteri és végtelenül hűséges imitálásával […] alighanem ez a műfordítói mesterségnek a legmagasabb foka”.

Szamosangyalos népessége az ötszázas lélekszámot sem éri el. „Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat” – jelzi nagybetűvel a lényeget Berzsenyi. A kis szatmári falu azzal, hogy az író egykori szülőházát – amely a művelődés otthona is – Galgóczy Árpádról nevezte el, tanúsítja: míg mások több mindenben dúskálhatnak, Szamos­angyalosnak lelke van.

A szerző nyugalmazott rádiós újságíró

Borítókép: Galgóczy Árpád (Forrás: Wikipédia)

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

Az igazság ideát van, csak meg kell érte küzdeni

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Életen innen, halálon túl

Szőcs László avatarja
Szőcs László

Háborús német, békés amerikai

Sitkei Levente avatarja
Sitkei Levente

Hatszáz napnyi gyötrelem

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.