Mindeközben azonban vannak olyan részei a jelentésnek, ahol felsejlenek azok a kérdések, amelyek Brüsszelt igazából zavarják a magyar kormány politikájában. Így például az illegális migráció elutasítása, mint megoldás Európa demográfiai problémáira. A jelentés ugyanis felszólítja a kormányt arra, hogy a bevándorlást szervező NGO-k tevékenységét elő kell segítenie, például a működésüket nehezítő szabályozás megszüntetésével, valamint a bevándorlási különadó eltörlésével. Világos beszéd Brüsszel részéről: nem állhat senki büntetlenül a Soros-hálózat útjába, amikor Európába olyan beilleszkedésre képtelen emberek tömegét szállítják, akiknek aztán a tevékenysége tökéletesen visszaköszön Párizs utcáin.

Miközben az illegális migrációt nem akarják visszaszorítani, a brüsszeli döntéshozók egyúttal a kötelező áttelepítéssel járó kvótákat is erőltetik. Ez azt mutatja: a liberális elit a magának keresett problémát szeretné valamilyen módon a migrációt eddig nem támogató országokra tolni. Jellemző működés ez az Európai Unióban: a nyugati, felvilágosult államok saját gondjaikat a keleti és déli államokra szignálják ki, majd magas lóról, elíté­lően nyilatkoznak arról, hogy náluk nincs semmiféle gond, bezzeg a renitens államokban…

A genderkérdés sem maradhat ki a Brüsszel által kifogásolt dolgok közül. Először is, a gyermekvédelmi törvény még mindig nagyon szúrja a szemüket. Emlékezetes lehet, hogy ennek elfogadása nyitott utat hazánk pénzügyi zsarolásának: Ursula von der Leyen­nek már a repülőjegyet is lefoglalták, hogy Budapesten bejelenthesse a helyreállítási terv jóváhagyását, ám a törvény megszavazásakor rejtélyes módon lemondták az utat, pénzt pedig azóta se láttunk ebből a keretből. Pedig ez hitelfelvétel, vagyis Magyarország is köteles fizetni annak részleteit 2028-tól, sőt most, az uniós pénzügyi csőd vészes közeledtével is részben a megemelkedett kamatok fizetésére kell a százmilliárd euró plusz forrás Brüsszelnek. A helyreállítási alappal ugyanígy jártak a lengyelek is, pedig nekik már korábban jóváhagyták a tervüket, tényleges kifizetések azonban az ő esetükben sem történtek. A legújabb jelentés továbbra is kritizálja a gyermekvédelmi törvény létezését, Brüsszel elvárása egyértelműen ennek megszüntetése lenne.

A dokumentumban továbbá a bírák érzékenyítésének hiánya is problémaként jelenik meg. Eszerint a bírák számára nincs elegendő olyan képzés szervezve, amely az „LMBTIQ-személyekkel folytatott kommunikációt” segítené elő. Az ilyen érzékenyítések gyakorlati hatása persze az, hogy Brüsszel szájíze szerint kedvezőbb ítéletek születnek a bíróságokon. Még ennek hiányában is találhatunk érdekes döntéseket, elég csak a most nagy port kavart veszprémi ítéletre gondolni, aminek értelmében egy transzgender személy is részesülhetne a nőknek járó nyugdíjkedvezményekből. Képzeljük el, milyen ítéletek születnének, ha ezt a fajta aktivizmust a teljes bírói karra ki tudnák terjeszteni! A bíróságok kiemelése persze érthető: mivel a guruló dollárok révén nem sikerült a választókat befolyásolni, valamint a magyar kormány elleni pénzügyi-háborús zsarolás is kudarcot vallott, nem marad más, mint a harmadik hatalmi ág, a bíróságok áthangolása.

A jogállamisági jelentés a már jól megszokott elítélést hozta hazánknak, amelyben az olyan kérdések dominálnak, mint az igazságszolgáltatás, médiaviszonyok, gender, amelyekhez az EU-nak a szerződések szerint semmi köze nincs. Mikor ezt olvassuk, sosem szabad elfelejtenünk, hogy a jelentés valódi célja a zsarolásunk folytatása, amely arra irányul végső soron, hogy a magyar nemzeti kormány megbukjon vagy pedig megváltoztassa politikáját. A magyar kormány azonban világossá tette, szó sem lehet arról, hogy az Orbán Viktor által a CPAC Hungaryn megfogalmazott hármas politikai jelszó („no migration, no gender, no war”) bármelyikében visszalépjünk.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője

Borítókép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (Fotó: Europress/AFP)