Brüsszelnek már nincs sok ideje

A jogállamisági jelentés intézménye alig pár éves múltra tekint vissza Brüsszelben, ám jelentősége messze meghaladja korát: a kezdetben kizárólag tájékoztató jellegű dokumentumhoz ma már nagyon súlyos következmények fűződnek, például a nekünk jog szerint járó, ám mégis visszatartott pénzek sorsa. Ez gyakorlatilag egy-egy tagállam „ellenőrző füzete” Brüsszelben, ahová annak megfelelően írnak be, hogy az adott kormány mennyire teljesíti a bürokraták elvárásait. Mondani se kell, hogy a lengyel és különösen a magyar jelentés ennek megfelelően jellemzően igencsak elítélő szokott lenni.

Évek óta megszokhattuk, hogy a jogállamisági jelentés valójában ideológiai kérdésekben üzen, csak jogi körítéssel téve mindezt. Amennyiben Brüsszelnek nem tetszik a szuverenista magyar nemzeti kormány valamelyik politikája, bizton számíthatunk arra, hogy ez nem marad válasz nélkül. Akár a migrációról, akár a gyermekvédelemről és genderkérdésről legyen szó, valamilyen jogi köntösben számíthatunk ezek felbukkanására. Idén pedig már a háború kérdése is csatlakozott ehhez a körhöz, így kritika érte többek azt is, hogy idehaza nemzeti konzultáció folyt az ukrajnai háborúra adott elhibázott brüsszeli szankciókról.

A jogállamisági jelentés a brüsszeli zsarológépezet része, amely a sajátos szabályok szerint működő uniós politika egyik „csúcsterméke”. Divatos szóval élve a brüsszeli politika egy „körforgásos gazdaság”, amely egyúttal „zero waste” is, vagyis semmi sem megy kárba. Minden velünk szemben megfogalmazott kritika, legyen bármilyen igazságtartalmú, érkezzen az Brüsszeltől, a háborúpárti magyarországi dollárbaloldaltól vagy Soros pénzelte NGO-któl, később hivatkozási alappá válik további dokumentumokban. Ez az egész folyamat pedig a mostanihoz hasonló éves jelentésekben kulminál.
Miközben a magyar kormány tavaly év vége óta folyamatosan halad a visszatartott pénzek feloldásához szükséges úgynevezett szupermérföldkövek teljesítésében, Brüsszel egyre-másra keresi a kifogásokat, miért is nem fogadható el a magyar teljesítés. Daniel Freund EP-képviselő, hazánk örök kritikusa például nemrég azt nyilatkozta, hogy a magyar kormány eddig egyik vállalását sem teljesítette a huszonhétből. Ez a fajta cinikus retorika a jelentésben is visszaköszön, hiszen igen visszafogottan nyilatkozik csupán a magyar rendelkezések lehetséges jövőbeli pozitív hatásairól.

Mindeközben azonban vannak olyan részei a jelentésnek, ahol felsejlenek azok a kérdések, amelyek Brüsszelt igazából zavarják a magyar kormány politikájában. Így például az illegális migráció elutasítása, mint megoldás Európa demográfiai problémáira. A jelentés ugyanis felszólítja a kormányt arra, hogy a bevándorlást szervező NGO-k tevékenységét elő kell segítenie, például a működésüket nehezítő szabályozás megszüntetésével, valamint a bevándorlási különadó eltörlésével. Világos beszéd Brüsszel részéről: nem állhat senki büntetlenül a Soros-hálózat útjába, amikor Európába olyan beilleszkedésre képtelen emberek tömegét szállítják, akiknek aztán a tevékenysége tökéletesen visszaköszön Párizs utcáin.

Miközben az illegális migrációt nem akarják visszaszorítani, a brüsszeli döntéshozók egyúttal a kötelező áttelepítéssel járó kvótákat is erőltetik. Ez azt mutatja: a liberális elit a magának keresett problémát szeretné valamilyen módon a migrációt eddig nem támogató országokra tolni. Jellemző működés ez az Európai Unióban: a nyugati, felvilágosult államok saját gondjaikat a keleti és déli államokra szignálják ki, majd magas lóról, elítélően nyilatkoznak arról, hogy náluk nincs semmiféle gond, bezzeg a renitens államokban…

A genderkérdés sem maradhat ki a Brüsszel által kifogásolt dolgok közül. Először is, a gyermekvédelmi törvény még mindig nagyon szúrja a szemüket. Emlékezetes lehet, hogy ennek elfogadása nyitott utat hazánk pénzügyi zsarolásának: Ursula von der Leyennek már a repülőjegyet is lefoglalták, hogy Budapesten bejelenthesse a helyreállítási terv jóváhagyását, ám a törvény megszavazásakor rejtélyes módon lemondták az utat, pénzt pedig azóta se láttunk ebből a keretből. Pedig ez hitelfelvétel, vagyis Magyarország is köteles fizetni annak részleteit 2028-tól, sőt most, az uniós pénzügyi csőd vészes közeledtével is részben a megemelkedett kamatok fizetésére kell a százmilliárd euró plusz forrás Brüsszelnek. A helyreállítási alappal ugyanígy jártak a lengyelek is, pedig nekik már korábban jóváhagyták a tervüket, tényleges kifizetések azonban az ő esetükben sem történtek. A legújabb jelentés továbbra is kritizálja a gyermekvédelmi törvény létezését, Brüsszel elvárása egyértelműen ennek megszüntetése lenne.

A dokumentumban továbbá a bírák érzékenyítésének hiánya is problémaként jelenik meg. Eszerint a bírák számára nincs elegendő olyan képzés szervezve, amely az „LMBTIQ-személyekkel folytatott kommunikációt” segítené elő. Az ilyen érzékenyítések gyakorlati hatása persze az, hogy Brüsszel szájíze szerint kedvezőbb ítéletek születnek a bíróságokon. Még ennek hiányában is találhatunk érdekes döntéseket, elég csak a most nagy port kavart veszprémi ítéletre gondolni, aminek értelmében egy transzgender személy is részesülhetne a nőknek járó nyugdíjkedvezményekből. Képzeljük el, milyen ítéletek születnének, ha ezt a fajta aktivizmust a teljes bírói karra ki tudnák terjeszteni! A bíróságok kiemelése persze érthető: mivel a guruló dollárok révén nem sikerült a választókat befolyásolni, valamint a magyar kormány elleni pénzügyi-háborús zsarolás is kudarcot vallott, nem marad más, mint a harmadik hatalmi ág, a bíróságok áthangolása.

A fentieken túl igencsak álszent módon a brüsszeli kettős mérce egyik újabb ékes példája sem maradhat ki a jelentésből: a korrupció kérdése. Miközben Brüsszel az EU történetének legsúlyosabb korrupciós botrányának utórezgéseit éli – ne legyenek kétségeink, érdemi következmény már nem lesz, csak mismásolás –, a magyar kormány antikorrupciós intézkedéseinek hatékonyságát kritizálja. Végtelenül cinikus módon a hazánkat elítélő EP-jelentést megszavazta az a Marc Tarabella belga baloldali képviselő is, aki nem sokkal korábban szabadult a letartóztatásból. Igen, tényleg ennyire szégyentelenek a brüsszeli elit tagjai.

A jogállamisági jelentés a már jól megszokott elítélést hozta hazánknak, amelyben az olyan kérdések dominálnak, mint az igazságszolgáltatás, médiaviszonyok, gender, amelyekhez az EU-nak a szerződések szerint semmi köze nincs. Mikor ezt olvassuk, sosem szabad elfelejtenünk, hogy a jelentés valódi célja a zsarolásunk folytatása, amely arra irányul végső soron, hogy a magyar nemzeti kormány megbukjon vagy pedig megváltoztassa politikáját. A magyar kormány azonban világossá tette, szó sem lehet arról, hogy az Orbán Viktor által a CPAC Hungaryn megfogalmazott hármas politikai jelszó („no migration, no gender, no war”) bármelyikében visszalépjünk.

Brüsszelnek már nincs túl sok ideje: jövőre EP-választások, aztán ki tudja, mi következik. Mi bízhatunk abban, hogy megkezdhetjük a brüsszeli mocsár lecsapolását.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője

Borítókép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (Fotó: Europress/AFP)